Kelet-Európa — Vallási megújulást él át?

AZ elmúlt évtizedekben a kelet-európai országokban a véleménynyilvánítási szabadság elfojtása súlyos korlátozásokat jelentett a vallásokra nézve is. Az ateizmust hirdették széltében-hoszszában, sőt egyes székesegyházak és templomok az ateizmus múzeumaivá lettek. Egy ilyen múzeumot láthatnak a turisták Leningrádban. A hivatalban levő teljes papság a fennálló rendszer hűséges kiszolgálója. Albánia, a Tiranai Rádió közleménye szerint „a világ legelső ateista állama” lett, amikor 1967-ben minden istentiszteleti helyet, pl. kolostort, templomot és mecsetet hivatalosan bezártak.

Most viszont, amikor a szabadság mint valami tavaszi virág mindenhol virul Kelet-Európában, mi történik a vallással? Jean-François Kahn, francia író így írt: „Az elnyomott vallás most kezet foghat az elnyomott nemzettel. Ez történt tegnap Iránban. Ez történik ma a szovjet Azerbajdzsánban. De holnap már futótűzként átterjedhet egész Oroszországra.” Még ma is akadnak vallások, amelyek azonosulnak a nacionalista eszmékkel és törekvésekkel, és a politikai tiltakozás fő eszközeivé válnak, megszentelve tiltakozásukat azzal, hogy képviseltetik magukat katolikus és görögkeleti papjaik, valamint lutheránus lelkészeik révén.

Mi a helyzet a vallásszabadság kérdésével az új demokratikus légkörben?

Mennyire megváltoztak az állapotok!

Kelet-Európa nagyobb vallásai, főleg a katolikus egyház, azonnal lépést tettek annak érdekében, hogy az új kormányoktól megkapják hivatalos elismerésüket. A L’Osservatore Romano például arról tudósított, hogy „[1990] február 9-én egy megállapodás aláírására került sor a Szentszék és a Magyar Köztársaság között”. E megállapodás értelmében mindkét fél kész arra, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat. (A Vatikánt különálló független államnak tekintik.)

Egy másik, a Vatikánból származó tudósítás elmondja, hogy az ukrajnai görög katolikus egyház, amelyet 1946-ban elnyomtak, most a legalizálását kérte és tárgyalásokat kezdett „a kormánnyal és az oroszországi görögkeleti egyházzal az ukrán egyházi élet gyakorlati kérdéseiről”.

1990 áprilisában a pápa ellátogatott Csehszlovákiába és itt a prágai repülőtéren „magas rangú egyházi és állami tisztségviselők” fogadták, „többek között . . . Vaclav Havel, köztársasági elnök is” (L’Osservatore Romano). Új vallási légkör kezd kibontakozni ott is.

A katolikus egyház mindig is számottevő erőnek bizonyult Lengyelországban. Most, az újra visszakapott szabadsággal minden erejét latba vetve azért harcol, hogy a hitoktatást ismét vezessék be az iskolákba. Az egyik pap kijelentette: „Az iskolák a nemzet tulajdonát képezik. A lengyel nép több mint 90 százaléka katolikus . . . Az egyéb vallások iránti kellő tisztelet megtartásával az iskolai hitoktatás helyreállítja majd a tanárok és . . . a hatóságok tekintélyét is, hiszen ennek az oktatásnak az ember erkölcsi jellemének a kialakítása a célja.”

A romániai görögkeleti egyházról szóló jelentés ezt mondja: „A pátriárkát és a [Ceauşescu] rendszerrel együttműködő számos püspököt lemondásra kényszerítették. Sőt egy bizottságot állítottak fel az egyház újjáélesztésére. A korábbi nem hívők közül sokan a vallás felé fordulnak és megtöltik a helyi templomokat . . . A romániai bizánci katolikus egyházat 40 évvel ezelőtt feloszlatták, most viszont megengedték, hogy újjáalakuljon” (Orthodox Unity, 1990. július).

Változások Albániában

A sajtótudósítások szerint Albániában, ebben az Adriai-tengerparton Jugoszlávia és Görögország közé ékelődő három és negyedmillió lakost számláló, kicsi hegyi országban is elindultak a meglepő változások, igaz csak lassan. Íme, a német Die Welt című újság tudósítása: „Albániában, az európai kommunizmus e régi típusú fellegvárában az emberek a lábukkal kezdtek el szavazni”, amikor a nyugati nagykövetségekre menekültek, ahol azután engedélyt kaptak, hogy Olaszországba, Németországba és más országokba távozzanak.

A tudósítás a továbbiakban ezt mondja: „1990 májusában az albánoknak megígérték, eltörlik a vallás gyakorlását tiltó törvényeket és kiadják az útleveleket” (Idézet a The German Tribune 1990. július 15-i számából). Denis R. Janz történészprofeszszor ezt írta: „Az egyházi iskolák teljes államosításáért folyó hosszú és heves küzdelemmel most mintha felhagytak volna.” De hozzáfűzi: „A bizonyíték azt igazolja, hogy . . . a vallást ebben a társadalomban valójában halálos csapás érte.”

Ebben a vonatkozásban Jehova Tanúi megőrzik a szokásos és szigorú semlegességüket. A Biblia alapelvei alapján távol tartják magukat a politikai és a nacionalista viszályoktól. Istentől várják a békés lehetőségek megteremtését annak érdekében, hogy eleget tehessenek megbízatásuknak az Isten Királysága világszerte történő prédikálása tekintetében (Máté 22:21; 1Timótheus 2:1, 2; 1Péter 2:13–15).

Mi a helyzet Jehova Tanúival Kelet-Európában? Tudtak-e virágozni a betiltás ideje alatt is? Megkapták-e a vallásszabadságot?

[Kép a 7. oldalon]

Visszatérnek-e az emberek Kelet-Európában a templomokba?