„Jehova Tanúi a Szovjetunióból — Szebb napoknak néznek elébe”
EZ VOLT a Lengyelországban megjelenő The Warsaw Voice című angol nyelvű újság 1990. augusztus 19-i számának szalagcíme. A cikk írója, Anna Dubrawska beszámolt Jehova Tanúinak 1990 augusztusában Varsóban megtartott „Tiszta nyelv” elnevezésű kongresszusáról. Interjút készített a Szovjetunióból jött Tanúkkal, akik közül egyesek 15 évet töltöttek börtönben és munkatáborokban vallási meggyőződésük miatt. Most azonban az országukban végbemenő kedvező változásokat hangsúlyozták.
Grigor Gorjacsek, Krím félszigeti építőmunkás, aki Tanúként nőtt fel, 15 évi szibériai száműzetésre volt ítélve. Ezt mondta: „Merjük remélni, hogy most már szebb napok köszöntenek ránk.” Egy másik Tanú, Anton Pohanics ezt mondta: „Máris jobb idők járnak mifelénk. Immár szabadon terjeszthetem az üzenetünket házról házra, amely régebben nem volt lehetséges.”
Dubrawska idézi Igor Cserny 17 éves kaukázusi Tanú szavait: „70 éve az embereket, különösen a fiatalokat erőteljesen távol tartották az Istentől. Most legalább ennyire erőteljesen igyekeznek visszatérni, vagy legalábbis első lépésben hallani szeretnének Róla.”
A lengyel Dziennik Wieczorny (Esti Újság) című kiadvány Radość braci (A testvérek öröme) cím alatt beszámol arról, hogy a Zawisza [stadion] egyik alkalmazottja” Bydgoszcz városában ezt mondta: „Gyönyörködtem a tiszta nyelvben és a fiatalok helyes viselkedésében.”
A lengyel Trybuna napilapban Głosiciele Królestwa (Királyság-hírnökök) főcím alatt Zofia Uszynska a kongresszussal kapcsolatosan ezt írta: „Egy 30 perces időtartam alatt kétszer is megkínáltak ennivalóval és kávéval. Öt ízben is előfordult, hogy át akarta adni a helyét nekem valaki. Négy egymást követő napon át 30 000 ember vett részt a varsói Dziesieciolecia stadionban megrendezett [vallási] ünnepen. Voltak köztük előrehaladott állapotban lévő terhes kismamák, kisgyermekes családok, felnőttek és fiatalok. A legfiatalabb alámerítkező egy 11 éves gyermek volt, a legidősebb egy majdnem 80 éves személy.”
A cikk így folytatódott: „Több ezer orosz [a valóságban több mint 16 000] jött el az idei összejövetelre. A múlt évben 6000 voltak. Az orosz határőrök minden buszt átengedtek anélkül, hogy ellenőrzés végett ki kellett volna várniuk a több kilométernyi hosszú sorokat. A Szovjetunió minden területéről érkeztek küldöttek: Vlagyivosztokból, Habarovszkból, Vorkutából. Egyesek 4-5 napot utaztak vonaton.”
Ugyanez a lap idézi Ivan M. Grevnyak szavait: „Igazságtalanságot láttam mindabban, amit a pápák és a papok tettek, így hát a becsületességet kerestem.” A cikk így folytatódik: „Észrevette, hogy Jehova Tanúi viselkedésében a szavak és a tettek egyet jelentenek. ’Hálát adok Istennek azért, hogy megismerhettem az igazságot’ ” — tette hozzá [Ivan].
A Trybuna elmondja, hogy Ivan vénként szolgál Lvovban, ahol egyébkén „13 gyülekezet működik több mint 2000 hívővel . . . ’Minden egyházi csoportban a nacionalizmus szelleme uralkodik — mondta Grevnyak —, de ilyen nem létezik a hittársaim között!’ ”
Ez az egység megmutatkozott Jehova Tanúi varsói kongresszusán, ahol a program egyidejűleg folyt lengyel és orosz nyelven a stadion különböző részein. Semmilyen nacionalista széthúzás nem volt tapasztalható.
Zofia Uszynskát a szervezés is bámulatba ejtette, ahogyan a több mint 35 000 kongresszusi vendég elszállásolásáról, étkeztetéséről, sőt még orvosi ellátásáról is gondoskodtak. Hozzáfűzte: „Soha nem vettem még részt ilyen nagyszerű, szívélyes légkörű nyilvános összejövetelen.”
A lengyel Sztandar Młodych (Ifjúság Lobogója) című napilap beszámolt arról a munkáról, amelyet annak érdekében végeztek, hogy a stadiont alkalmassá tegyék ennyi látogató befogadására. „Társadalmi munkában . . . padokat javítottak ki Jehova követői, aluljárókat és toaletteket alakítottak újjá, és a füves pályát is rendbe hozták. Saját zsebükből járultak hozzá a kongresszus költségeihez. Jehova Tanúi kb. 22 000 magánszállást készítettek elő a látogatók számára, gondoskodtak a szovjet állampolgárok étkeztetéséről és saját orvosi ellátást is fenntartottak.”
Nem kétséges, Jehova Tanúi máris „szebb napokat” élnek át Kelet-Európában, és azért imádkoznak, hogy az immár törvényesen elismert helyzetük, pl. Romániában, Magyarországon és Lengyelországban, mielőbb valósággá váljon Csehszlovákiában, Albániában, Bulgáriában és a Szovjetunióban is (2Thessalonika 3:1, 1Timótheus 2:1, 2).
[Képek a 29. oldalon]
Varsói „Tiszta nyelv” kongresszus: szovjet Tanúk, valamint bemerítkezésre jelöltek (fent és a betétképen), orosz szónok, program, és szovjet küldöttek a buszaik előtt