Az ember és a vadállat közötti béke akadályai

A gyerekek szeretnek gyönyörködni az olyan képekben, mint amilyen e folyóirat borítóján is látható. Gyakran még a felnőtteket is lebilincseli az ilyen jelenet.

Miért reagálnak így az emberek? Vajon csupán kisded álom, hogy egyszer igazi béke lesz az ember és még a legvérengzőbb vadak között is? Vagy csakugyan megvalósul ez egyszer?

Az ember mint akadályozó tényező

E béke egyik nagy akadálya maga az ember. Egy régi bölcs mondás ezt mondja: „Egyik ember uralkodott a másikon annak kárára” (Prédikátor 8:9). De az arról szóló emberi történelem, hogy az ember kárt okozott saját fajának, tükörképe annak is, ahogyan az állatokkal bánik.

Például számos vadállatot foglyul ejtett és arra kényszerített, hogy az ősi Rómában az arénákban küzdjenek. Traianus római császár i. sz. 106-ban állítólag olyan játékokat rendeztetett, melyekben 10 000 gladiátort és 11 000 vadállatot gyilkoltak le, csakhogy kielégítsék a szadista nézők vérszomját.

Igaz, ez a fajta különleges szórakozás ma már nincs divatban. De a kihalt és a veszélyeztetett állatfajok egyre bővülő listája tanúsítja, hogy valami nincs rendjén azzal, ahogy az ember a vadon élő állatokkal bánik. Az emberiség robbanásszerű népességszaporulata következtében a vadon élő állatok természetes élettere folyton zsugorodik. És az emberi mohóság miatt egyre nagyobb a kereslet az egzotikus állatok esetében bőrök, szarvak és agyarak iránt. Egyes szakértők attól tartanak, hogy bizonyos nagy fajok többségéből csak mintapéldányok fognak megmaradni az állatkertek rácsai mögött.

Emberevők

A béke másik akadályát, úgy tűnik, esetenként maguk a vadállatok jelentik. Afrikában és Ázsiában nem szokatlanok az olyan újsághírek, melyek szerint vadállatok megtámadtak és megöltek embereket. A The Guinness Book of Animal Facts and Feats című könyv megállapítja, hogy a macskacsalád tagjai „évente feltehetőleg közel 1 000 ember halálát okozzák”. Csupán Indiában a tigrisek évente több mint 50 embert ölnek meg. Egyes párducok ebben az országban szintén emberevőkké váltak.

Roger Caras a Dangerous to Man című könyvében kifejti, hogy a párducok olykor úgy válnak emberevőkké, hogy járványos betegségek idején eltakarítják az emberi holttesteket. Ilyen járványok után — magyarázza — gyakran „hónapokig rémület uralkodott, mivel a párducok új ízként megkedvelve az emberhúst, emberekre kezdenek vadászni”.

De Caras azt is megjegyzi, hogy nem csak a járványok az okai a párducok támadásainak. Egy másik ok a párduc ingerlékenysége, különösen akkor, ha kölykei is ott vannak a közelében.

Az 1918—1926 közötti években Indiában az egyik párduc 125 embert ölt meg. Erről tudósított Colonel J. Corbett a The Man-​Eating Leopard of Rudraprayag című könyvében. Évtizedekkel később Bhagalpur körzetében legkevesebb 82 ember halála volt az emberevő párducok rovásán.

Egy tanganyikai (jelenleg Tanzánia része) vadőr elmondta, hogy 1950-ben öt hónapot töltött el sikertelenül és nem tudta puskavégre kapni azt az emberevő párducot, amely rettegésben tartotta Ruponda falu lakosságát. Miután a párduc 18 gyermeket megölt, végül sikerült egy afrikai bennszülöttnek elejtenie. Egy másik párduc 26 nőt és gyermeket ölt meg Masaguru falucskában.

Azután ott van az afrikai oroszlán is. Amikor emberevővé válik, rendszerint felnőtt férfiakat öl meg. „A Game Department-ben eltöltött 23 évem alatt — írja C. Ionides a Mambas and Man-Eaters című könyvében — több mint 40 oroszlánt lőttem le, melyek zömmel mind emberevők voltak, miközben a többiek vagy kezdtek emberevőkké válni, vagy az állatállományt tizedelték.” Ionides szerint az oroszlánok akkor jelentenek veszélyt az emberek számára, ha az ember drasztikus módon lecsökkenti az állatok szokásos prédáját.

Az egész földre kiterjedő béke megjövendölése

Az ember és a vadállatok közötti béke ezen akadályai ellenére a Biblia ezt mondja: „A vadon élő állatok . . . minden fajtája megszelídíthető, és meg is szelídítették őket az emberek” (Jakab 3:7).

A Biblia az Ezékiel 34:25-ben ezt jövendöli meg: „Békeszövetséget kötök velük és kipusztítom az országból a vadakat és biztonságban fognak lakni és aludni az erdőkben.”

Vajon ezek a bibliai próféciák megvalósíthatatlan álmok csupán? Mielőtt elvetnéd annak a lehetőségét, hogy az ember és az állatvilág békességben éljen egymással az egész földön, vizsgálj meg néhány arra utaló jelt, amely a Biblia szavahihetősége mellett szól. Az állatokkal törődő emberek és a potenciálisan veszélyes vadállatok közötti összhangot egy-két meglepő példájával támasztjuk alá.