LEOPÁRD
(héb.: ná·mérʹ; arámi: nemarʹ; gör.: parʹda·lisz):
A nagymacskák egyike, a bundája rendszerint világosbarna, melyen fekete, gyűrűszerű foltok vannak (Jr 13:23). A leopárd általában 120 cm hosszú (ha a farkát nem számítjuk). Jóllehet még néhány évtizede is sok leopárdot ejtettek el Jeruzsálem közelében, az ókori Palesztinában nyilván sokkal több volt belőlük (Én 4:8). A gepárd (más néven vadászleopárd) – melyet a leggyorsabb emlősök egyikeként tartanak számon – szintén honos volt Palesztinában, és a héber ná·mérʹ elnevezés ezt az állatot is, és a leopárdot is jelentheti. A gepárd abban különbözik a „valódi” leopárdtól, hogy a karmai csak részben húzhatók vissza, és foltjai nem rendeződnek gyűrűkbe.
A Szentírás megjövendöli, hogy a Messiás uralma idején a leopárd a gidával heveredik le, és békében lesznek egymással
A Szentírás utal a leopárd gyorsaságára (Ha 1:8), és arra a szokására is, hogy leselkedik a városok környékén, készen állva, hogy lecsapjon az arra járó háziállatokra (Jr 5:6; Hó 13:7). Ezzel éles ellentétben a Messiás uralmáról szóló leírásban a leopárd a gidával heveredik le, és békében vannak egymással (Ézs 11:6).
A Dániel 7:6-ban a négyszárnyú, négyfejű leopárd a görög világhatalmat jelképezi, mely a leopárd gyorsaságával igázza le a méd–perzsa birodalmat. Emellett János apostol látomásában a tengerből feljövő vadállat alapjában véve a leopárdhoz volt hasonló (Je 13:1, 2; lásd: ÁLLATOK JELKÉPES ÉRTELEMBEN).
A héber laʹjis szó, melyet egyébként „oroszlán”-nak fordítanak (Jób 4:11; Pl 30:30), az Ézsaiás 30:6-ban (ÚV) a „leopárd” szóval lett visszaadva, mivel az „oroszlán” (lá·víʼʹ) szó már szerepel ebben a versben.