Mi megy végbe az Egyesült Nemzetekben?
VALAMI történik az Egyesült Nemzetekben. Meglepő fejlemények mennek végbe, amelyek a te jövődet is befolyásolják. A világ vezetői nagyon derűlátók ezen a téren. Vegyük szemügyre szavaikat:
„Negyvenöt évvel a megszületése után, sokáig tartó tehetetlenség után az [Egyesült Nemzetek] a szemünk előtt nőtte ki magát, s most mint igazságos döntőbíró törvényt alkot és igyekszik annak érvényt szerezni” (François Mitterrand, Franciaország köztársasági elnöke, az 1990. szeptember 24-i ENSZ Közgyűlés 45. ülésszakán).
Ugyanezen a gyűlésen a volt szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze is megjegyezte, hogy „egyszerűen elégedettnek kell lennünk az [ENSZ] Biztonsági Tanácsának példátlan egységével . . . Az [Egyesült Nemzetek] Szervezetének tagállamainak állásfoglalása olyan széles körű felhatalmazást adnak a Biztonsági Tanácsnak, hogy a világbéke érdekében szükség szerint bármit megtehessen”.
Néhány nappal később George Bush, az Egyesült Államok elnöke mondott beszédet az ENSZ Közgyűlés előtt. A megfigyelt változások a következő szavakra késztették az elnököt: „1945 óta nem láttunk igazi lehetőséget arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete betölthesse azt a szerepet, amiért létrejött — tudniillik, hogy a nemzetközi kollektív biztonság központja legyen.” Ezt azért mondhatta, mivel „az Egyesült Nemzetek példátlan egyöntetűséggel lépett fel és határozott” a Perzsa-öbölbeli válság idején. „Az ENSZ Biztonsági Tanácsa első ízben működik eredeti céljának megfelelően.” Azt is kijelentette: „Az Egyesült Nemzetek talán egy új korszak hajnalát hozhatja el”, ha tagállamai ’maguk mögött hagyják rettenetes fegyvereiket’. Ha ez megtörténne, ezzel befejezetté lehetne tenni „az új világrend és egy hosszan tartó békés korszak felé tett történelmi lépéseket”.
Mr. Guido de Marco, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének elnöke osztja ezt a derűlátást. Elragadtatva jelentette ki: „A nagyhatalmak közötti barátságon és együttműködésen alapuló új rendszer körvonala rajzolódik ki a láthatáron . . . Ezek a fejlemények újra életre keltik az Egyesült Nemzetek Szervezetét.” Kijelentette, hogy „a Közgyűlésnek az a szerepe, hogy a nemzetközi tárgyalások és tanácskozások legfőbb fóruma legyen, lenyűgőző módon újra megerősödött”. Erre való tekintettel a továbbiakban kijelentette: „A világ többé nem él egy ideológiai versengés miatt esetleg kirobbanó Armageddon árnyékában.”
Melyek voltak „ezek a fejlemények”, amelyek az Egyesült Nemzeteket oly gyorsan ebbe a régóta áhított tekintélyi és hatalami pozícióba emelték? Mi adott okot ekkora optimizmusra, amely a világ vezetőit arra indította, hogy ilyen reménykedve beszéljenek „egy új világrendről és egy hosszan tartó békés korszakról”, amely még egy nukleáris Armageddon fenyegetettségétől is mentes lesz?
Mi hozta létre a változást?
Nos, „az [európai] hidegháború vége” — jelentette ki válaszul Javier Pérez de Cuéllar, ENSZ-főtitkár az Egyesült Nemzetek munkájáról készített 1990. évi beszámolójában. Ez a feszült helyzet évtizedeken át „krónikus gyanakvást és félelmet szült, azonkívül ellentétes csoportokra osztotta a világot”. Megjegyezte: „Az a fajta biztonság kezd kialakulni, amelynek kialakulására az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva törekedett.”
Igen, úgy tűnt — mondta a főtitkár —, hogy a nemzetek végül is megtanulják, hogy „a katonai biztonság rögeszméje csak állandóan megújuló fegyverkezési versenyhez vezet, . . . akadályozza a politikai párbeszédet, . . . és minden nemzetben elmélyíti a bizonytalanság érzését”. És mit eredményezett ez az új szemléletmód?
A szívélyes együttműködés és egy kölcsönös bizalom légköre hatotta át a szuperhatalmak csúcstalálkozóit. És ahogy ez a légkör kialakult, többé nem érezték annak szükségét, hogy katonailag egyformán erősen felfegyverzett erők álljanak szemben egymással Európában a stratégiai helyeken elrettentésként. A berlini fal leomlott. A két Németország egyesült. Számos kelet-európai országban olyan új kormány került hatalomra, amely eddig soha nem élvezett szabadságot biztosított állampolgáraiknak. A lezárt határokat megnyitották a turizmus, a kultúrcserék, a kereskedelem és az ipar előtt. És mindezek betetőzéseképpen a Szovjetunió és az Egyesült Államok dicshimnuszba kezdett az Egyesült Nemzeteket illetően és kijelentette, hogy azt mint jól alkalmazható erőt fel kell használni a világ békéjének és biztonságának a létrehozásában.
A realista szemléletmód megőrzése
Téged is megleptek ezek a hirtelen változások? Talán arra gondoltál, hogy végre kirajzolódnak a béke és biztonság körvonalai a látóhatáron, és hogy az Egyesült Nemzeteknek kulcsszerepe lesz e célok elérésében? Az eddig történtekre való tekintettel érthető a derűlátás. A bölcseség és a történelem azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy őrizzük meg realista nézőpontunkat e lehetőséget illetően.
Figyeljük meg, mit mondott jelentésében Mr. Pérez de Cuéllar: „Ebben az évszázadban a két pusztító háború után már két ízben is lehetőség nyílt egy békés világrend létrehozására, de ez nem valósult meg teljes mértékben.” Bush elnök majdnem ugyanezeket a szavakat használta beszédében az USA Kongresszusának 1991. március 6-án tartott közös bizottsági ülésén: „Ebben az évszázadban kétszer rázkódtatta meg alapjaiban az egész világot háború. A háború borzalmaiból kilábalva kétszer nyílt kilátás a tartós békére. E remények korábban kétszer bizonyultak olyan távoli ábrándnak, amely meghaladja az ember képességeit.”
James Baker, az USA külügyminisztere még pontosabban fogalmazott, amikor beszédet mondott az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt. Amikor ENSZ-határozatot sürgetett haderő bevetésére a Perzsa-öbölben, kollégáit arra emlékeztette, hogy 1936-ban, amikor Etiópia „segítségért fordult a Népszövetséghez, kérése süket fülekre talált. A Népszövetségnek az agresszió elhárítására tett erőfeszítései csődöt mondtak és az eredmény nemzetközi zűrzavar és háború lett.” Baker aztán így érvelt: „Nem engedhetjük meg, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a Népszövetség útján haladjon.”
Mi volt a Népszövetség? Miért szervezték meg? Miért mondott csődöt? E kérdésekre adandó válaszok révén megérthetjük azokat a változásokat, amelyek most az Egyesült Nemzetekben végbemennek.