Figyeljük a világot

Még több csapás vár ránk

„A környezet pusztítása miatt — jelenti a német Schweinfurter Tagblatt című újság a WHO (Egészségügyi Világszervezet) beszámolója alapján — 2000-re jelentős mértékben megnő a természeti csapások száma.” A WHO szerint „jelenleg ökológiai szempontból egyre több az olyan katasztrófa, amelyet maga az ember idéz elő.” Példaként a bhopali (India) és a sévesoi (Olaszország) vegyi szerencsétlenséget, a csernobili (Szovjetunió) atomreaktorban történt balesetet, az alaszkai partok mentén a nyílt tengerre kiömlött olajréteg miatti katasztrófát és az égő kuwaiti olajmezőket említették. „A levegő, a víz és a talaj szennyezése, az ózonréteg pusztítása és az üvegházhatás mind azt mutatják, hogy az ipari fejlődés romboló hatású — teszi hozzá a cikk. — E század eleje óta több mint 50 millió ember veszítette el az otthonát természeti csapás következtében.

Kábítószer az iskolákban

Hogyan jutnak hozzá a fiatalok a kábítószerekhez az iskolában? „A kábítószer nem idegenek kezétől kerül az iskolába, hanem maguktól a diákoktól — mondja Abílio Pereira, a brazíliai Rio Grande do Sul rendőrfőnöke. — Senki nem fogad el kábítószert olyan személytől, akit nem ismer.” Továbbá hozzáteszi: „Azelőtt a 17 éves fiúk körében akadtam marihuánára. Ma már a 12, sőt a 10 éves fiúkkal is problémáink vannak.” A kábítószert kezdetben, fesztelen hangulatú környezetben talán ingyen kínálják fel, de ha egyszer a fiatalok horogra akadtak, akkor a kábítószer-kereskedők már fizettetnek velük. „Nincs olyan iskola, ahová ne kerülne be a kábítószer” — állapítja meg Alberto Corazza, kerületi rendőrfőnök São Paolóban. A Veja nevű folyóirat ezt mondja: „Soha nem volt ilyen könnyű kábítószert venni az iskolákban, soha nem volt a kábítószer-kereskedők hálózata ennyire széleskörűen kiterjedt a tanulók körében, és soha nem volt ilyen nehéz ellenőrzés alatt tartani a kereskedelemnek ezt az ágát.”

Gyógykezelések összehasonlítása

Azok a betegek, akik a rák végső szakaszában szenvednek, és hagyományos terápiákkal kezelik őket, nem járnak sem jobban, sem rosszabbul, mint azok, akiket nem hagyományos terápiákkal kezelnek — állítja egy tanulmány a The New England Journal of Medicine újságban. A tanulmányban több mint 150 olyan beteget kísértek figyelemmel, akiknek átlagosan egy év, vagy annál kevesebb reményük volt az életben maradásra. A betegek fele hagyományos kezelésben, például kemoterápiás és sugárkezelésben részesült, míg a többi beteget vegetáriánus étrenddel, kávébeöntéssel és olyan oltóanyagokkal kezelték, amelyeknek az a céljuk, hogy fokozzák az immunrendszer működését. A betegek előrehaladott stádiumban lévő tüdőrákban, vastagbélrákban, hasnyálmirigyrákban, illetve melanomában szenvedtek. Egy év múlva a betegek mindkét csoportjának csak alig több, mint a fele volt életben, a második év végére pedig csak 15 százalékuk. „Az eredmények nagyon nyilvánvalóan azt mutatják, hogy az olyan betegek életét, akik valamilyen előrehaladott stádiumban levő rákban szenvednek, a mi gyógykezeléseink valószínűleg nem hosszabbítják meg — mondta Dr. Barrie Cassileth, a tanulmány írója. — Fel kell hát tegyük magunknak a kérdést: hogyan tehetjük az embereknek a lehető legelviselhetőbbé az életet, és bizonyos esetekben ez azt jelentheti, hogy egyáltalán semmiféle gyógykezelést nem alkalmazunk.”

Túlságosan tiszta?

Amikor az Exxon Valdez tartályhajó Alaszka partjaitól nem messze zátonyra futott, a kiömlő olaj rengeteg állatot ölt meg — legkevesebb 580 000 madarat, 5500 tengeri vidrát és 22 bálnát. Bár maradandó károkról volt szó, ez mégsem lesz így, állítja a National Oceanic and Athmospheric Administration, mert a legtöbb faj teljes létszámban helyreáll körülbelül öt éven belül. „A helyreállás folyamata még ettől gyorsabb is lehetne, ha egyes partrészeket nem perzseltek volna fel forró vízzel azért, hogy ezzel hűtsék le a közvélemény felháborodását — jelenti a Fortune folyóirat. — A szakemberek tanulmányai azt mutatják, hogy több apró organizmus hal meg a forró víztől mint az olajtól.” Sylvia Earle vezető természettudós szerint „ökológiai vonatkozású katasztrófa esetén olykor az a legjobb megoldás, ha nem teszünk semmit, és ironikus módon ezt a legnehezebb megtenni”.

Kínosan téves kormeghatározás

Tizenegy évvel ezelőtt Joan Ahrens, egy művészi érzékkel rendelkező dél-afrikai nagymama termésköveket használt fel festővászon gyanánt és néhány nagyszerű festményt készített, utánozva a hagyományos busman művészetet. Később, az előző otthonához, Pietermaritzburg városhoz közel, egy bozótos síkságon rátaláltak az általa megfestett egyik terméskőre. A kő végül a város múzeumának az őréhez került. Mivel nem ismerte a kőre festett művészi festmény eredetét, kormeghatározást végeztetett Angliában az Oxfordi Egyetem radiokarbonos részecskegyorsító részlegével. A szakemberek 1200 évesnek becsülték a festményt! Mi okozta ezt a kínos tévedést? „Azóta megállapítást nyert — jelenti a dél-afrikai Sunday Times-ban megjelent egyik beszámoló —, hogy az olajfesték, amelyet Mrs. Ahrens használt, olyan természetes olajat tartalmazott, amelyben szén volt — ez volt az egyetlen olyan anyag, amelynek a korát Oxfordban meghatározták.”