Fiatalok kérdezik:

Eljárjunk-e pep rally-re?

’KÜZDJ, csapat, küzdj!’ ’Győzz, győzz, győzz!’ A jelszavakat újra meg újra ismételik fokozódó lelkesedéssel és szinte vallásos buzgalommal. A tornaterem reng a zene egyenletes ütemére és a dobok ritmusára. Színes öltözetben levő fiúk és lányok vezetik és veszik rá az éljenzésre és a győzelmi dalok éneklésére társaikat, ugyanakkor akrobata mutatványokkal és fergeteges tánccal kápráztatják el őket. A csapatok edzői és a sportvezetők kérkedőn biztosítanak mindenkit a győzelem felől. Ezután, a szurkolók fülsüketítő éljenzése közepette megjelenik az iskolai csapat. A tömeg hangulata szinte az őrjöngésig fokozódik, és az izgalom eléri a tetőpontját. Biztosak a győzelem felől!

Számos iskolában a pep rally-ka várva várt események. És bár időről időre tartanak bizonyos nagygyűléseket a különböző iskolai célkitűzések iránti lelkesedés felkeltésére, a pep rally-ket a közelgő iskolai sporteseményekhez, például rögbihez, labdarúgáshoz, baseballhoz és kosárlabdához kapcsolódóan tartják. Sok fiatal számára a pep rally több mint csupán egy kis kikapcsolódás az iskolai egyhangúságból. Ez lehetőséget nyújt az iskolai csapat támogatására, a sporthősök éljenzésére, a csapat győzelemre serkentésére! A pep rally-k az iskolai szellem felkeltésére és a tanulók közötti szolidaritás felkeltésére szolgálnak.

Igaz, nem mindenkit érdekel a sport. Egyes tanulók egyszerűen csak élvezik a meccsek energiáját, hangulatát és izgalmát. „Ez a lazítás és az őrült viselkedés ideje” — mondja egy fiatal. Mások számára a meccsek lehetőséget adnak arra, hogy lógjanak az órákról, vagy arra, hogy együtt lehessenek, időt tölthessenek a más nembeliekkel. Egy tizenéves fiú szerint „ez alkalmat ad arra, hogy a barátok és a barátnők találkozzanak”.

Mindenesetre számos pedagógus hiszi, hogy az iskolai sportesemények támogatása létfontosságú részét képezi az oktatási folyamatnak. Barbara Mayer a The High School Survival Guide—An Insider’s Guide to Success című könyvében ezt írja: „Bármelyik tanuló, aki anélkül fejezi be a középiskolát, hogy . . . a lelátókon ült volna és szurkolt volna a csapatának . . . az elszalajtotta az egyik legnagyszerűbb időtöltést és a legnagyobb lehetőséget a fejlődésre, amit bizonyos időn keresztül megragadhatott volna.” Nem csoda, ha egyes iskolákban megengedik, hogy a pep rally-ket a soron következő órák rovására tartsák meg.

Ha vannak ilyen események a te iskoládban, talán már gondoltál arra, hogy részt vegyél ezeken. Valójában nyomást gyakorolhatnak rád, hogy ezt megtedd. Ha nem veszel részt benne, a többiek sznobnak vagy hűtlennek tekinthetnek. Mindazonáltal jó érvek szólnak amellett, hogy a keresztény fiatalok ne vegyenek részt ezeken.

Lelkesedés vagy fanatizmus?

Nem mintha a Biblia sportellenes lenne. A Biblia elismeri, hogy „a test gyakorlásának van némi haszna” (1Timótheus 4:8, Today’s English Version). Sok keresztény — fiatal és idős egyaránt — örömet talál a különböző sportok nézésében és űzésében. Helyes mértékkel a sportok élvezetesek és előnyösek lehetnek.b

Viszont a pep rally-k a sport iránti egészséges lelkesedést halálos fanatizmussá változtathatják. Az ókori Rómában — a Sports and Games in the Ancient World című könyv szerint — „viharos taps, kiáltozás és éljenzés töltötte be a levegőt” a római sportesemények alkalmával. Nem meglepő tehát, ha a „fanatizmus elkerülhetetlenül virágzott”. A gladiátorjátékok alatt, „a nézők ekként kiáltoztak: ’Ölj! Üsd! Vágd!’”, érzéketlenné válva azon tény iránt, hogy egy másik ember hidegvérrel történő meggyilkolását szorgalmazták.

A sportfanatizmus napjainkban is létezik és káros az egészségre. Egy európai labdarúgó-mérkőzés után, amelynek során a szurkolói erőszak 38 ember halálát idézte elő, a Discover című folyóirat úgy érvelt, hogy ennek oka a „névtelenség érzése” volt, amely abból fakad, ha valaki tömegben tartózkodik. Ilyenkor az egyén kevesebb felelősséget érez a cselekedeteiért. Viszont a Biblia a 2Mózes 23:2-ben így int: „Ne kövesd a tömeget, amely rosszat akar.” De valóban olyan gonosz dolog, ha valaki egyszerűen éljenez és kiabál a csapatának? Igen. A Discover folyóirat megjegyezte, hogy „az éljenzés és a kiabálás a sporteseményeken egyfajta szóbeli támadást képvisel, egyes embereknél ez könnyen átcsaphat fizikai agresszivitásba”.

Lehet-e hasznos tehát olyan jelszavakat és rímeket ismételgetni, amelyek arra buzdítják a sportolókat, hogy zúzzák össze az ellenfeleiket? A fiatal Gerald visszaemlékezve a pep rally-kre, amelyeken régebben rendszeresen részt vett, ezt mondja: „Ezek hangosak voltak a féktelen kiabálástól. A tömeg néha túlságosan verekedő hangulatba csapott át. A meccsek inkább hasonlítottak háborús rítusokra, amelyek féktelenségre serkentettek bennünket. Állandóan olyan szavakat használtak, mint ’ölj’, ’csonkíts’ és ’verd meg’.” Időnként a szavak tettekké válnak. A fiatal Perry emlékszik egy meccsre, ahol „mindenki botokat ragadott és elkezdték ütlegelni az ellenfél kabalájának másolatát. Amikor befejeződött a sportesemény, megcsonkították a kabalát”.

Ki mondhatja azt, hogy rá nincsen hatással az erőszak ezen ragályos szelleme? A Biblia tehát jogosan int: „A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33). Miként egy fiatal tanuló beismerte: „Nem tehetsz ellene, késztetve vagy, hogy azt tedd, amit mindenki más tesz.” És ha te is részt veszel az erőszakban, annak komoly következményei lehetnek. Emlékezz az ókori edomitákra, akik éljeneztek a babilóniaiaknak, amikor azok kifosztották Jeruzsálemet. „Tedd mezítelenné őt! Tedd mezítelenné őt egészen a belső alapokig!” — kiáltották az edomiták (Zsoltárok 137:7). Isten azonban mélységesen és alaposan elítélte bosszúálló, erőszakos szellemüket (Abdiás 1:1, 8, 12). Viselkedhet-e ma ehhez hasonlóan valaki anélkül, hogy ne vonná magára Isten helytelenítését?

Igaz, nem minden pep rally — és nem minden sportesemény — erőszakos. De még ha bizonyos mértékű komolyság uralkodna is, helyénvaló-e egy kereszténynek a szájára vennie olyan éljenzéseket, amelyek fanatikusan lojális, sőt imádatszerű beállítottságot tükröznek vissza egy iskola vagy egy sportcsapat iránt? (Vö. 2Mózes 20:5.) Vajon provokatív jelszavak kiáltása összhangban van-e az Efézus 4:29, 31 tanácsával? Itt ezt olvassuk: „Semmiféle romlott beszéd ne hagyja el ajkatokat . . . Minden rosszindulatú keserűséget, haragot, dühöt, üvöltözést vessetek ki magatokból, minden rosszasággal együtt!” Vajon egy érzelmi töltésű meccsen való részvétel segíteni fog-e neked ápolni Isten szellemének a gyümölcseit, amelyek magukban foglalják a szelídséget és az önuralmat? (Galátzia 5:22, 23). Vagy pedig egyszerűen fel fogja kavarni az ádáz versengés istentelen szellemét? (Vö. Filippi 2:3.)

Természetesen a körülmények változóak. Időnként kötelező részt venni az iskolai rendezvényeken, és a pep rally része lehet a programnak. Maguk a pep rally-k is különbözők lehetnek stílus és tartalom vonatkozásában. És bár nem lehet merev szabályt felállítani a részvételre vonatkozóan, a keresztény fiatal bölcsen jár el, ha megbeszéli ezeket a dolgokat a szüleivel és mérlegeli a különböző tényezőket. (Lásd Példabeszédek 24:6.) Ha úgy döntesz, hogy nem kívánsz részt venni a pep rally-ken, valószínűleg ellen kell majd állnod a társaid erőteljes nyomásának. De mindig emlékezz arra, hogy a lojalitásod elsősorban Isten iránti — és nem valamilyen iskola vagy csapat iránti lojalitás.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

’Szeretnék vezérszurkoló lenni!’

Számos fiatal lány — és fiú — vágyakozik azon tekintély, elismerés és népszerűség után, amely azzal jár, ha valaki a vezérszurkoló. „Feldob, ha fellelkesítheted és izgalomba hozhatod az embereket” — mondja Lisa, akivel interjút készített a Seventeen című folyóirat. „És nagyszerű érzés, amikor mindenki téged figyel!” Más fiatalokat vonz a vezérszurkolónak kijáró társadalmi kedvezmény. Amikor a toborzók megpróbálták a fiatal Hannah-t felírni a próbálkozók listájára, ezt mondták neki: „Ezzel népszerűvé válhatsz és összebarátkozhatsz a fiúkkal.” Egyes lányok azt állítják, hogy a vezérszurkolói tevékenység növelte az önbecsülésüket.

Mindazonáltal a vezérszurkoló élete nem csak csillogásból és akrobatikus ugrásokból áll. Gyakran kemény versengés van a próbákon; a visszautasítás sérülést okozhat. Nyílt ellenségeskedés lehet a rivális iskolák csapatai között. Továbbá napjainkban a vezérszurkolók számára előírt bonyolult gyakorlatok szinte olimpiai tornászképességeket kívánnak meg. Gyakoriak a sérülések. A vezérszurkolóknak tehát minden héten hosszú órákat kell eltölteniük gyakorlással. A vezérszurkolással foglalkozó egyik kézikönyv azt mondja, hogy az egyénnek „át kell adnia magát a vezérszurkolói életmódnak”.

Vajon „átadhatja-e” magát egy keresztény olyan hiábavalóságnak, mint az iskolai szellem előmozdítása? Aligha; az sem lenne helyénvaló egy keresztény részéről, ha buzdítaná a tömeget, hogy olyan jelszavakat ismételjen vagy olyan énekeket énekeljen, amelyek dicsőítik az erőszakot vagy bálványozzák a csapatokat és a sporthősöket. És amint azt már korábban is említettük, a „rossz társaságok” veszélye valós gond (1Korinthus 15:33). Továbbá ne feledkezzünk meg azokról a nyilvánvaló problémákról sem, amelyek abból eredhetnek, hogy hivalkodva körbesétálsz — és táncolsz — abban a szerénytelen öltözetben, amelyet a vezérszurkolóknak gyakran viselniük kell (1Timótheus 2:9).

Mindent megfontolva világos, hogy a vezérszurkoló tevékenység nem helyénvaló a keresztény fiatal számára. Jehova iránti önátadása sokkal fontosabb ennél.

[Kép a 12. oldalon]

Vajon a pep rally-ben uralkodó szellem összhangban van-e a keresztény alapelvekkel?