Olvasóink írják

Segítség a haldoklóknak Hálásan köszönöm a „Help for the Dying” című cikket (1991. október 22 [angolban]). A nővéremnek agydaganata volt és az orvos megmondta nekünk, hogy vagy [különleges eszközök segítségével] meghosszabbítják az életét, vagy hagyják, hogy a betegség végigjárja a maga útját Nehéz döntésel álltunk szemben, de végül is az utóbbi megoldás mellett döntöttünk. A halála után viszont kezdtem úgy érezni, hogy vétettem ellene. Ezért éreztem oly nagy megkönnyebbülést a cikkek elolvasása után. Szívből köszönöm az idejében érkező vigaszt és segítséget!

A. L. M. A., Brazília

Szorosabb családi kötelék Szeretnénk kifejezni köszönetünket azért a csodálatos cikksorozatért, amelynek címe: „Families—Draw Close Before It’s Too Late” (1991. szeptember 22. [angolban]). Nemrégen született egy gyönyörű kisfiunk, és örültünk azoknak a gyermeknevelésre vonatkozó személyes nyilatkozatoknak, amelyek a világ különböző részein élő szülők szájából hangzottak el. Reméljük, és ezért imádkozzunk is, hogy mi is fel tudjuk nevelni kisfiúnkat „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efézus 6:4).

R. S. és J. L. S., Egyesült Államok

Egy ideje már szerettem volna elmondani, mennyire értékelem a cikkeiteket. De most, amikor elolvastam a családi kötelékek szorosabbra fűzéséről szóló cikket, tollat ragadtam, hogy kifejezzem köszönetemet. Néhány hónappal ezelőtt én is szültem, és a férjemmel minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy alkalmazzuk ezeket a javaslatokat.

S. D., Olaszország

Olvasás Fiatal vagyok és nagyon szeretek olvasni. Gyakran azonban nem értem, amit olvasok, és ilyenkor átsiklok a nehéz szavakon. Az „Olvasással bővítsd a látókörödet” című cikk (1991. augusztus 8) nagy segítséget jelentett ezen a téren.

A. R. B., Brazília

Évekig megpróbáltam minden Őrtorony és Ébredjetek! cikket elolvasni, de nem sikerült, még akkor sem, amikor beütemeztem, hogy elolvasom őket. A cikketek alapján felismertem, hogy a legnagyobb bajom a rossz olvasási szokásom volt. Nagyon értékelem az olvasás tökéletesítésére tett javaslatokat.

A. K. F. M., Brazília

Kórházak Engedjétek meg ,hogy elmondjam véleményemet a „Kórházak — Mi a teendő?” című cikksorozatról (1991. március 8.). Tavaly négyszer is kórházba kellett mennem. Teljesen védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Amikor egészségi állapotomról, a kezelés módjáról és az orvosságok mellékhatásairól érdeklődtem, orvosaim ezt úgy értékelték, mint a velük szembeni bizalmatlanságot. Még ezt is mondták: ’Nem kötelező itt lennie. Hazamehet.’

R. A., Csehszlovákia

A betegek jogait nem tartják mindenütt tiszteletben, jóllehet ezeket a jogokat manapság egyre több helyen elfogadják. A Jehova Tanúi által anyagilag is támagatott Kórházi Összekötő Bizottságok már jelentős sikert értek el az orvosokkal való együttműködés terén. De ahol a betegek jogait még nem tartják tiszteletben, ott az egyes személyek úgy tudnak legjobban segíteni a helyzetükön, ha együttműködnek az orvosokkal és megértő kapcsolatot alakítanak ki velük, mielőtt szükségessé válna a kórházi kezelés. A keresztény bölcsen teszi, ha kedvesen és tisztelettudóan viselkedik az orvosi személyzettel. (Kiadók)

A zaklatás elkerülése Hálás voltam a „Fiatalok kérdezik . . . Hogyan érhetem el, hogy hagyjon békén?” című cikkért (1991. június 8.). Bár a cikk főleg lányoknak íródott, mi fiúk is tanulhatunk belőle. Nemrégen hasonló helyzet élé állított egy lány, aki megpróbálta az Istenhez fűződő barátságomat meglazítani. Cikketek éppen jókor érkezett és segített megoldani a kérdést.

E. K. O., Ghána

Lásd az 1991. október 8-i [angol] számunkban azokat a konkrét javaslatokat, amelyeket az ilyen helyzetekkel szembenéző fiúknak szántunk. (Kiadók)