Olvasóink írják

Segítség a haldoklóknak Mivel kardiológiai osztályon dolgozó kórházi nővér vagyok, érdeklődéssel vettem kezembe az Ébredjetek! „Help for the Dying” című számát (1991. október 22. [angolban]). Úgy érzem azonban, hogy szükséges egy kis tévedést korrigálni, mivel Önök ezt mondják: ’Sok orvos véleménye szerint nem ütközne az etikába a táplálék és a folyadék megvonása bizonyos haldokló betegektől, a reménytelenül súlyosan beteg vagy a tartósan öntudatlan állapotban lévő betegtől.’ Meg kell mondanom Önöknek, hogy ez igen kegyetlen lenne és rendkívül nagy fájdalmat okozna egy beteg személy számára a táplálék és a folyadékpótlás leállítása. Személyes tapasztalatomból tudom, hogy ez jóval több szenvedést okozna a betegnek.

M. S., Franciaország

A kérdéses kijelentést a „The New England Journal of Medicine” című folyóiratból vettük, amely több orvos gondolkodását tükrözi. Az orvosok véleménye szerint a súlyosan agykárosult betegek képtelenek fájdalmat érezni és szenvedni. Ezenkívül a mesterséges táplálás és folyadékpótlás rendkívül nagy orvosi szakértelmet kíván, és megvannak a maga kellemetlenségei és kockázatai. Ezért némely orvos úgy véli, hogy bizonyos esetekben több kockázattal, mint előnnyel jár. Mindenesetre a keresztényeknek maguknak kell a lelkiismeretük alapján dönteniük, ha ilyen fájdalmas és érzelmet felkavaró kérdéssel kerülnek szembe. (A Kiadók.)

Húsz évvel ezelőtt az én döntésem alapján nem táplálták mesterségesen egynapos kisfiamat. Koraszülött volt és agyhalállal született. Magam vezettem le a szülést otthon, mivel nem tudtunk időben bemenni. Nem tudom elmondani, mekkora gyötrődést és bűntudat éreztem évekig. De a cikketek elolvasása után le tudtam rendezni magamban ezt a húsz éve cipelt lelki terhet.

S. M., Egyesült Államok

Kelet-európai kongresszusok Mélyen meghatott „Az Istentől jövő szabadságot szeretők örvendeznek Kelet-Európában” című cikksorozat (1991. december 22.). Mivel Jehova egyik Tanújaként nőttem fel, magától értetődően fogadtam a szellemi táplálékot. De amikor megtudtam, hogy a kelet-európai Tanúk először kaptak kézhez a saját anyanyelvükön olyan irodalmat, amellyel mi már több éve rendelkezünk, az mélyebb értékelést fejlesztett ki bennem az iránt a kiváltság iránt, hogy ilyen nagyszerű szervezetnek lehetek a tagja.

T. O., Japán

Olvasás Tizenhárom éves vagyok. Az „Olvasással bővítsd a látókörödet” című cikk (1991. augusztus 8.) esetemben éppen a legjobbkor érkezett. Valamikor csak egy szót tudtam elolvasni. Az elmém gyakran elkalandozott, ezért újra meg újra el kellett olvasnom az anyagot, hogy megértsem. Nagyszerű javaslataitok nagy segítségnek bizonyultak számomra.

A. K., Lengyelország

A bűnözők megjobbítása Van egy fiam, aki a börtönbüntetését tölti, s akinek előfizettem az Ébredjetek!-re. Folyton azért imádkozom, hogy valamelyik cikk érje el a szívét. Ezért hát felettébb értékeltem „Az igazság megjobbító ereje” (1991. augusztus 8.) és a „Profi betörő voltam” (1991. szeptember 8.) című cikkeket. Könnyes szemmel és Isten iránt nagy hálával a szívemben olvastam ezeket a cikkeket, hiszen Isten „azt akarja, hogy mindenki megtérésre jusson”. (2Péter 3:9.) Remélhetőleg eljön az az idő, amikor az én fiam is megtérésre jut.

A. F., Egyesült Államok

Krikett A krikett az egyik legkellemesebb időtöltés itt a Karib-tenger térségében. De igencsak meglepett, amikor megláttam a „Cricket or Baseball—What’s the Difference?” című cikket (1991. november 8. [angolban]). Álmodni sem mertem arról, hogy egy ilyen cikk is napvilágot fog látni valaha e folyóiratban! Nagyon jó tájékoztatást nyújtott, és épp ennek a cikknek a révén sok Ébredjetek! példányt tudtam elterjeszteni.

J. D., Jamaica