Idegenek — Hogyan tudnak megbirkózni a nehézségekkel?

„FIGYELJETEK ide! — vágott vissza a 17 éves Jaroszlav türelmét vesztve amiatt, hogy folyton ugratták ukrán nemzetisége miatt. — A szüleim menekültként jöttek ide.” Majd kifejtette, hogy elveszítették hazájukat, és még ha szeretnének is, akkor sem tudnának visszamenni. Ez a jelenet, amelyről John Brown a The Un-melting Pot című könyvében hitelesen beszámol, feltárja, milyen harcot kell folytatni sok bevándorlónak és idegennek azért, hogy befogadják őket, és mennyi mindent el kell viselniük. Ez az ifjú saját keserves tapasztalatából tudta meg, hogy nem sokra megy azzal, ha védekezni kezd, amiért idegenbe szakadt lett. Végül kialakított egy álláspontot: ’fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok’ — és ez bevált!

Az előítélet, a gyanakvás és a türelmetlenség olyan valós tények, amelyekkel az idegeneknek szembe kell nézniük. Ha külföldi vagy, akkor van egy-két olyan pozitív lépés, amellyel sikerül átvészelned az átmeneti állapotot.

Indítékok és a hozzáállások

Ha valaki tudja, hogy előítélettel és esetleg elutasítással fog találkozni új környezetében, akkor igyekezhet olyan hozzáállást kialakítani, amely alapján helyesen tud reagálni a várható hatásokra. Rosemary, egy Japánba kivándorolt angol nő így beszél saját tapasztalatáról: „Ha az emberek csípős megjegyzéseket tesznek a hazádra, ne háborodj fel — szól a figyelmeztetése. Majd hozzáfűzi: — Állj ellen annak a feltörő vágynak, hogy rögtön védelmére kelj a hazádnak, önmagadnak és a társadalmi helyzetednek. Adj időt az embereknek, s látva mindennapi hozzáállásodat és magatartásodat, ezek alapján fognak megítélni és változtatják meg előítéletüket is. Mindez éveket vehet igénybe.”

Ne feledd azt sem, hogy a helyi közösség rendkívül érzékenyen reagál arra, milyen indíték hozott téged az országukba. Az Ébredjetek! egyik tudósítója Németországban, ahová sok kelet-európai vándorolt be, ezt mondja: „Egy új hazába való beilleszkedés nehézsége függ attól is, milyen indítékból határoztad el magad a kivándorlásra. Azok, akiket helyes indítékok vezetnek, és akik az új országot hazájukká kívánják tenni, rendszerint erős késztetést éreznek arra, hogy megtanulják az ottani nyelvet és tőlük telhetően igyekeznek beilleszkedni. Azok viszont, akik csupán átmenetinek gondolják ottlétüket, és akiket csak gazdasági megfontolások vezettek, elég hamar csalódást fognak érezni. Ezért aztán nem igen tesznek erőfeszítést arra, hogy beilleszkedjenek az új környezetükbe, s ez nekik is és vendéglátóiknak is csalódást okoz.” Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a bevándorlóknak soha nem szabad visszatérniük a hazájukba, ha erre éreznek vágyódást.

Mindazonáltal egy külföldinek a hozzáállása és az indítékai befolyásolhatják, hogy sikeres, vagy sikertelen lesz-e a beilleszkedés. Ha idegen vagy, ismerd fel, hogy a helybeliekben az a szilárd meggyőződés él — ahogyan a U.S.News & World Report meg is fogalmazza —, hogy „az idegenek gyengítik a népeket összetartó kötőanyagot”. De ha te mint külföldi hasznosnak bizonyulsz és a munkáddal hozzájárulsz a közjóhoz, vendéglátóidnak könnyebb lesz befogadni téged, sőt még barátaiddá is lehetnek. A korábban említett bevándorló, Rosemary ezt így fejtegeti: „Azt akarják, hogy külföldi maradj, de azt is, hogy szeresd azt, amit ők szeretnek.”

Bizonyos nehézségeket meg lehet előzni, vagy éppenséggel el lehet kerülni azzal, ha mint bevándorló igyekszel minél többet megtudni leendő lakhelyedről. Olvasással, tanulmányozással vagy az adott országról, annak szokásairól és kultúrájáról folytatott beszélgetésekkel sikerülhet kivédeni azt a kulturális sokkhatást, amellyel előbb-utóbb szembetalálkozol.

A helyi lakosság tiszteletének elnyeréséhez természetesen lényeges, hogy letelepedésedet törvényesen engedélyeztesd. Az országban engedély nélkül tartózkodó idegeneket sokan ellenszenveseknek és veszélyeseknek tartják. Legjobb esetben a helybeliek szemében olcsó munkaerőnek számítanak, akiket könyörtelenül ki lehet zsákmányolni. A jól beilleszkedő bevándorlók szerint érdemes mindent megtenni a letelepedés törvényesítése érdekében. Bevándorlási hatóságokkal folytatott beszélgetések során elengedhetetlen a tiszta, rendezett megjelenés ahhoz, hogy az illető kedvező benyomást tegyen rájuk. Mutass együttműködési készséget. Ne próbálj kibúvó válaszokat adni.

Az új országban a beilleszkedés fájdalmas folyamatát persze ezenkívül te mint idegen még más dolgokkal is enyhíteni tudod.

Szélesítsd ismeretségi körödet

A legtöbb újonnan érkezőnél természetes hajlam az, hogy a saját közösségében telepedjen le. New York Cityben egész városrészek alakultak ki többnyire azonos nemzetiséghez tartozókból — van például kis Olaszország, kínai negyed, zsidó szektor, hogy csak néhányat említsünk. Ezek a közösségek biztosítják azokat a támaszként szolgáló legalapvetőbb lehetőségeket, amelyek a bevándorlókban az otthonosság érzését keltik — kiindulópontot az új lehetőség felkutatásához.

De sajnos itt, ezen a ponton egyesek befelé fordulókká válnak, és ezzel eltaszítják maguktól azokat a lehetőségeket és előnyöket, amelyek valóban hasznosak lehetnének számukra. „Ha valaki elveti és távol tartja magától a befogadó ország kultúráját, és előszeretettel ezt választja módszerként az új . . . életmód kialakítása terén — mondja a Psychology of Women Quarterly folyóirat —, akkor a beilleszkedési folyamat végül soha nem is fog sikerülni.”

Ezzel szemben azok az idegenek, akik elég felvilágosult gondolkodásúak és szívvel-lélekkel igyekeznek beilleszkedni a vendéglátó közösség életébe, arról számolnak be, hogy életük számos új élménnyel gazdagodott. Az amerikai egyetemisták egyik csoportja, amely több hetet töltött el a mikronéziai szigetvilághoz tartozó Guam szigetén az ottani kultúra tanulmányozásával, arról számolt be, hogy ez a tapasztalat szélesítette más kultúrákról kialakított további szemléletüket. „Ezeket a kulturális különbségeket most sokkal inkább érdeklődéssel és kíváncsisággal figyelem, s nem érzem őket félelmetesnek” — ismeri el az egyik egyetemista. Egy másik ezt mondta: „Kezdem más megvilágításban látni a saját kultúrámat . . . Azokat az értékeket és dolgokat, amelyeket régebben igazaknak tekintettem, most kétkedéssel fogadom . . . Tanultam tőlük.”

De a sikeres boldogulás lehetőségének feltárulása szempontjából szükséges egy-két alapvető előfeltételnek eleget tenni.

A beilleszkedés kulcstényezői

„A befogadó ország nyelvének elsajátítása megkönnyíti és meggyorsítja a beilleszkedést . . . mivel lehetővé teszi, hogy a bevándorló jobban meg tudjon ismerkedni az élet mindennapi valóságaival.” Ezt ajánlja a Psychology of Women Quarterly című folyóirat. De figyelmeztetünk! Egy nyelv megtanulása nem könnyű dolog. „Kezdetben keserves dolgokon mentem keresztül — emlékezik vissza George, egy Japánban élő bevándorló. — Előfordult, hogy kinevettek, amikor hibát ejtettem, de nem segítettek.” Ez nem tántorította el George-ot, mindenüvé magával vitte hordozható rádióját és meghallgatott minden japán nyelvű híradást. Hozzáfűzi: „Azt állapítottam meg, hogy a sok olvasás segített megtanulnom a nyelvet.”

Egy ország nyelve a kultúrájához vezető kapu. Lehet, hogy képes vagy megtanulni az új nyelvet, ám ennél sokkal nehezebb az új kultúrával azonosulni. Itt van szükség a helyes egyensúlyra. Annak az idegennek, aki boldogulni szeretne, készséggel törekednie kell az új kultúra elsajátítására, s közben ügyelnie szükséges arra, hogy személyiségén és önérzetén ne essen csorba. Milovan Gyilasz jugoszláv író ezt így fogalmazta meg: „Az ember mindenét elhagyhatja — házát, hazáját, földjét —, de önmagát nem.” Nagy kihívást jelent tehát a helyes egyensúly megtartása e tekintetben.

A családi egység

Minden egyes ember másképpen reagál új környezetére. Érthető módon az idősebbek úgy érzik, hogy teljesen beléjük ivódott a hazai kultúrájuk és anyanyelvük. A gyermekek azonban gyorsabban meg tudnak tanulni egy nyelvet és gyorsabban elsajátítják az új kultúrát. Hamarosan felöltik a tolmács szerepét és szüleik azt veszik észre, hogy ők a diákok. A szerepköröknek ez a természetellenes felcserélődése gyakran konfliktusokhoz vezet a családon belül. A szülők esetleg úgy érzik, elvesztették tekintélyüket, a gyermekek viszont azt nehezményezik, hogy szüleik a maguk ’divatjamúlt’ kultúráját akarják rájuk kényszeríteni. Hogyan tudnak hát az idegenbe szakadt családok ezekkel a megnövekedett nehézségekkel megbirkózni?

Először is a szülőknek figyelembe kell venniük az új környezetnek a gyermekeikre gyakorolt hatását. Ez azt jelenti, hogy erőfeszítést kell tenniük, hogy gyermekekkel együtt ők is beilleszkedjenek — vagyis ne várják el gyermekeiktől, hogy miközben egy adott kultúrközösségben élnek, egy másikhoz is lojálisak legyenek. Az e téren tanúsított engedmény bölcs belátásról fog tanúskodni a bevándorolt szülők részéről és jelentősen csökkenteni fogja az otthoni feszültséget. Az egyik bibliai alapelv így hangzik: „Bölcsesség által épül fel a háznép és megkülönböztető képesség által bizonyul szilárdan megalapozottnak” (Példabeszédek 24:3).

Hasonlóképpen a gyermekeknek is el kell ismerniük a következőt: Bár szüleik más kultúrközösségből jöttek, végigjárták az élet iskoláját, ezért sokkal tapasztaltabbak, mint ők. A szüleik iránt tanúsított tiszteletük nagyban hozzájárul a békés családi élet megőrzéséhez.

A beilleszkedési nehézségek ellenére sok múlik azon, hogy te, az idegen, javadra tudod-e fordítani a tapasztaltakat. Egy fiatal, sikeresen beilleszkedő portugál bevándorló, Tony így összegezi tapasztalatát: „Bár sok nehézségen mentem át, hosszú távon mindez a javamra szolgált. A két nyelv ismeretével és e két kultúra megértésével sokkal szélesebb látókörűvé váltam.”

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Hogyan tudnak az idegenek megküzdeni a nehézségekkel?

Úgy, ha . . .

▶ megtanulják a[z új] nyelvet;

▶ megértik és magukévá teszik az új kultúrát;

▶ alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz;

▶ tanulmányozzák az új környezetet és kérdezősködnek azzal kapcsolatban;

▶ törekednek arra, hogy mint család is beilleszkedjenek a közösségbe;

▶ együttműködnek a hatóságokkal és mindent megtesznek helyzetük törvényesítésére.

Úgy, ha nem . . .

▶ határolják el magukat a befogadó közösségtől;

▶ tekintik különbnek a saját kultúrájukat;

▶ a pénzkeresetet vagy a meggazdagodást tekintik legfőbb életcéljuknak;

▶ várják el gyermekeiktől, hogy az otthoni kultúrához ragaszkodjanak;

▶ nézik le a szüleiket eltérő neveltetésük miatt;

▶ a családtól elszakadva vándorolnak ki, amennyiben módjukban áll ezt elkerülni.

[Kép a 9. oldalon]

Az új hazád nyelvének elsajátításával a kapcsolataid is kiszélesednek