Idegenek — Hogyan segíthetünk nekik?

GÜNTER Wallraff újságíró török munkásnak adta ki magát és egy német acélműben dolgozott. Amikor feltárta az idegen-, illetve a vendégmunkásokkal való bánásmódra vonatkozó ténymegállapításait, a közvéleményt ez részben sokkolta, részben pedig felbőszítette. Esetről esetre dokumentálta, milyen kirívó megkülönböztetésnek voltak kitéve a külföldi munkások, és hogy az előítéletből fakadóan mennyi megalázást kellett elszenvedniük. Egy esetben szemtanúja volt annak, amikor török munkásokat kivezényeltek egy veszélyes területen végzendő munkára, noha szóltak a vészszirénák és villogtak a vöröslámpák. Amikor az egyik férfi rémületében el akarta hagyni a területet, azzal fenyegették meg, hogy elveszíti állását.

Wallraff tapasztalatai jól szemléltetik, milyen helyzeteknek vannak kitéve a bevándorlók. Mivel az együttérző polgárok egyre inkább tisztában vannak azzal, milyen nehézségekkel néznek szembe az idegenek, ezért sokan érdeklődve azt kérdezik: mit tehetnek a bevándorlók és a családtagjaik megsegítése érdekében?

Fogadjatok el olyanoknak, amilyenek vagyunk

Kerüljük az előítéletet. Semmi sem teremt olyan hamar gyanakvást és türelmetlenséget a helyi polgárok és az idegenek között, mint a mindenkire kiterjesztett előítélet. „[A kultúra] eltorzítja nézeteinket arról, hogy más népek miképpen hajtják végre dolgaikat, különösen, ha eljárásuk . . . eltér az elfogadott normáinktól” — mondja Ben Levitas író a Tribal Life Today című könyvében. Azt mondja, hogy ezek a különbözőségek „gyakran kritizálóvá tesznek bennünket mások eljárásmódjával szemben”. Helen, egy Kanadában élő koreai bevándorló világosan vissza tud emlékezni arra a napra, amikor tanárnője dühösen ráordított, mivel nem tudta megoldani az osztálynak feladott feladatot. „A [tanárnő] nem tudta felfogni, hogy nem értettem meg” — mondja Helen, akit ez akkor mélyen bántott.

A más nemzetiségűekkel szemben táplált előítéletek és téves elképzelések a legtöbbször nem tényen, hanem valamilyen kitaláláson alapulnak. Mildred Sikkema és Agnes Niyekawa-Howard a Cross-Cultural Learning & Self-Growth című könyvükben beszélnek egy amerikai professzorról, aki új külföldi tanulóit úgy vizsgáztatta le, hogy elmondott nekik egy viccet. Eközben figyelte, értik-e a viccet. Ha nem nevettek, rögtön elküldte a diákokat angol nyelvleckére. „[A profeszor] úgy tűnt, nem fogta fel — mondják a szerzők —, hogy egy amerikai vicc megértése részben az amerikai kultúrában való jártasságot, részben alapos nyelvismeretet kíván . . . Amit az egyik kultúrközösségből származó emberek viccesnek foghatnak fel, az [mások] előtt esetleg ízléstelennek tűnhet.” A helybeliek részéről még az ilyen jószándékú eljárások is azt árulják el, hogy nem belátóan járnak el az idegenekkel szemben.

Ha egy idegent olyannak fogadsz el, amilyen a valóságban, és nem táplálsz előítéletet vele kapcsolatban, akkor ezért nagyon hálás lesz. Ez az eljárás összhangban van Jézus következő irányelvével: „Szeresd . . . felebarátodat, mint önmagadat” (Lukács 10:27). Yasushi Higashisawa, tokiói jogász, akinek sok dolga akad idegenekkel, azt tanácsolja, hogy „ápoljunk szoros kapcsolatot a más kultúrájú emberekkel, mivel ez a legjobb ellenszere az előítéleteknek”. Ez a fajta kapcsolatteremtés lehetővé teszi, hogy a bevándorló sok más tekintetben is segítséget kapjon.

Gyakorlatias segítségnyújtás

Egy külföldi sok mindent szeretne tudni új hazájáról — például, hogyan juthat lakáshoz, miként tanulhatja meg a nyelvet, hogyan járassa gyermekeit iskolába, miként veheti igénybe az egészségügyi és szociális juttatásokat. Sok fölösleges bajtól és fáradságtól kímélheted meg, ha megadod neki az általad ismert felvilágosításokat.

Tudsz-e például útbaigazítást adni egy külföldinek arról, hol találhatja meg azokat a hivatalos szerveket vagy szervezeteket, amelyek segítségére lehetnek, hogy elsajátítsa a nyelvet és az ország kultúráját? Vagy elkísérhetnél-e első bevásárló útjára egy bevándorló nőt, megmutatva neki az egyes élelmiszereket és az egyes háztartási cikkeket? Tudnál-e tanácsot adni egy bevándorló családnak és megmutatnád-e nekik, hogyan intézhetik el a törvényes letelepedéssel kapcsolatos elég bonyolult hivatalos ügyeket, hogyan kaphatnak munkát, miként kell kitölteni egy adóbevallást vagy ehhez hasonlót? (Lásd a bekeretezett rész lábjegyzetét.)

Van valaki, akire támaszkodni lehet

Mindig hasznos, ha megkérdezed magadtól: ’Ha én lennék most egy másik országban, milyen bánásmódnak örülnék?’ „Mindazt . . . amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük” — mondta Jézus a híres Aranyszabályban (Máté 7:12). Ha van egy barát, akire a beilleszkedés és alkalmazkodás e nehéz időszakában támaszkodni lehet, az rendkívül nagy segítség, amelyért az idegenek igen hálásak. A helyi lakosok részéről tanúsított ilyenfajta vendégszeretet kölcsönös haszonnal jár. Egy másik bibliai alapelv ezt mondja: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Ha Jehova Tanúinak egyike vagy, a legszebb ajándék, amit egy idegennek adhatsz az, ha feltárod neki a testvéri közösség egységének kilátásait. Minden bizonnyal tudsz majd olyan építő kiadványt találni, amelyet felkínálhatsz neki saját anyanyelvén.

Természetesen az eredményes bevándorlás felelőssége elsősorban az idegenen nyugszik. De egy kis törődéssel sokat tehetünk azért, hogy otthonosan érezze magát, s így a kivándorlás ténye kevesebb lelki fájdalmat okozzon neki; inkább boldogságot jelentsen számára.

[Oldalidézet a 11. oldalon]

„Feltételezzük, hogy a más kultúrájú emberek . . . ugyanúgy látnak, éreznek és gondolkodnak, mint mi . . . Sok félreértést okoz az a feltételezés, hogy reagálásaink általánosan egyformák” (Cross-Cultural Learning & Self-Growth).

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Egy egyetemista, miután egy bizonyos időt Guam szigetén töltött, ezt mondta: ’Türelmesebb lettem az új dolgok iránt és mások eltérő eljárásmódja iránt’ (Cross-Cultural Learning & Self-Growth).

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Segíthetsz a külföldinek . . .

▶ a letelepedésben azáltal, hogy vendégszerető vagy iránta;

▶ a törvényes letelepedése érdekében tisztviselőkkel folytatott megbeszélései során;a

▶ kitölteni az adóbevallást;b

▶ kapcsolatba lépni olyan szervezetekkel, amelyek megtanítják a helyi nyelvre és a kultúrára;

▶ szálláshoz jutni;

▶ igénybe venni az orvosi és szociális juttatásokat;

▶ a gyermekeit bejuttatni valamelyik iskolába;

▶ olcsón megvenni a szükséges cikkeket;

▶ munkahelyet találni.

[Lábjegyzetek]