Idegenek — Világprobléma

„JOHANNESBURGBA megyünk pénzt keresni, mivel itt helyben nincs munkánk — mondta egy dél-afrikai vidékről felköltöző vándormunkás. Hozzáfűzi: — Ha helyben is kapnánk munkát, nem vesződnénk azzal, hogy Johannesburgba menjünk.” Megindító magyarázata rávilágít arra a dilemmára, amellyel sok idegen és vendégmunkás szembe találja magát.

Az utolsó néhány évtizedben tapasztalt óriási vándorlás sok emberre rémisztőleg hat. (Lásd a bekeretezett részt az 5. oldalon.) A spanyol El País napilap így tudósított: „A fajgyűlölet és az idegengyűlölet hirtelen újra felbukkant Németországban.” Elharapództak a sajtó által neonáci bőrfejűeknek tituláltak bevándorlók elleni csőcseléktámadásai.

Egyes bevándorlási tisztviselők elismerik, hogy a bevándorlási kérelmek elutasításának gyakorlatát követik. Az egyik ázsiai országban szolgálatot teljesítő bevándorlási tisztviselő kijelentette, hogy feladata az ’idegenek távoltartása’. A Time folyóirat a kelet-európai országokból tömegesen érkező menekültek áradatát kommentálva, szól egy magas rangú tisztviselőről, aki ezt mondta: „Nem az a célunk, hogy az idegenek jól érezzék magukat nálunk, ugyanis azt akarjuk, hogy menjenek vissza.”

Még csípősebbek voltak egy francia újságíró szavai, aki mély meggyőződéssel azt vallotta, hogy ’a külföldi bevándorlók veszélyt jelentenek országukra nézve’. Mik voltak az indokai? Ezek „más rasszhoz tartoznak, más nyelvet [beszélnek], mások az értékeik”. Következtetése? „Amennyit csak lehet, ki kell toloncolni közülük, [és] a többit pedig el kell szigetelni.”

Ilyen idegengyűlölő érzések közepette nem csoda, ha a külföldiek azt tapasztalják, hogy az előítélet fala választja el őket a helybeliektől, akik fenyegetve érzik magukat az idegenek hirtelen tömeges megjelenésétől. Ennek egyik tipikus esete az, amikor egy felbőszült helyi izraeli férfi amiatt kesergett, hogy „a földtulajdonosok jobban kedvelik a szovjet bevándorlókat”, ugyanis a kormány őket pénzsegélyben részesíti az Izraelben való letelepedésükkor. A helybelieket ezért magasabb lakbérekkel arra kényszerítik, hogy költözzenek ki a lakásukból.

Nem titok, hogy a külföldiek gyakran azokat az alantas munkákat is elvállalják, amelyekre a helybeliek nem vállalkoznak. Következésképpen így sok újonnan betelepült kénytelen mostoha körülmények között alacsony órabérért dolgozni — különösen, ha illegális bevándorlónak számít. Ezenkívül a munkahelyen az idegenek gyakran hátrányos megkülönböztetésben részesülnek idegen voltuk miatt.

Tekintet nélkül arra, kik ők, vagy hol próbálnak letelepedni, a bevándorlók zöme kénytelen átélni egy a fájdalmas időszakot, amíg sikerül begyógyítani a hazájuktól való elszakadás okozta érzelmi sebeket. Az U.S.News & World Report újság szerint az idegenek „gyakran a társadalomból kirekesztetteknek és nyomorultaknak érzik magukat”. Egyesek erejüket meghaladó erőfeszítéseket tesznek. Ezekről szólva a riport így folytatódik: „A szülőföld elvesztésének tragédiáját tetézi az is, hogy nem lelnek második hazára.” A hontalanság ezen érzése számos embernél párosul azzal a mérhetetlenül nagy feladattal, hogy egy új nyelvet is meg kell tanulnia.

Hogy mondják azt . . . ?

Kellett-e már valaha egy új nyelvet megtanulnod, vagy más kultúrközöségbe beilleszkedned? Milyen hatással volt rád mindez? Minden valószínűség szerint „munkád végeredménye a tökéletlenség kiábrándító érzése” — válaszolja Stanislaw Baranczak, Egyesült Államokban élő lengyel bevándorló és író. Igen, a nyelvtudás fontos része a társadalmi érintkezésnek. Az új nyelv elsajátítása ennek a beilleszkedésnek minden bizonnyal egyik különösen fárasztó oldala, főleg ha idősebb felnőtt idegenről van szó.

E bevándorlók számára az új nyelv elsajátítása gyakran ördögi kör. Az Aging folyóirat azt mondja, hogy amikor az idegenek nem tudnak megbirkózni a nyelvi nehézséggel és a kulturális veszteséggel, gyakran depressziósakká válnak. Ez viszont tovább rontja az esélyüket arra, hogy az új nyelv megtanulására tudják figyelmüket összpontosítani. Végül a külföldi azt veszi észre, hogy egyre jobban elmegy a kedve attól, hogy vállalja az új nyelv elsajátításával járó esetenkénti megaláztatást és kockázatot. Növeli a bajt, ha a gyermekek előbb megtanulják a nyelvet és hamarabb beilleszkednek a kultúrába, mint a szüleik. Ez gyakran súrlódásokhoz és nemzedékek közötti szakadékhoz vezet a bevándorló családoknál, főleg ha az egész család egyszerre vándorolt ki.

Szétzilált családok

A tömeges kivándorlás legkevésbé dokumentált, ám mégis talán legtragikusabb következménye a családi életre gyakorolt pusztító hatása. A legtöbb esetben szétforgácsolódnak a családok, amikor egyik vagy mindkét szülő más családtagokra bízza gyermekeit, miközben ők valahol másutt jobb anyagi körülményeket próbálnak megteremteni. A Second Carnegie Inquiry into Poverty and Development in Southern Africa című tanulmány hozzáfűzi, hogy ilyen kivándorlás esetén „széthullik . . . a családi rendszer”. A jelentés konkrét esetek kapcsán mutatja be, hogyan bomlottak fel családok, amikor az egyes családtagok külön-külön vándoroltak ki.

Ezek csak kiragadott példái azoknak a gondoknak, amelyekkel a bevándorlók világszerte szembenéznek, nem beszélve a kivándorlás költségeiről, a letelepedés törvényesítéséről, valamint az egészséggel, a lakásmegoldással, a neveltetéssel és a többi családtag helyzetével kapcsolatban hozandó döntésekről.

Nos, ha ennyi minden nehézség adódik elő a kivándorlással kapcsolatban, főként mégis miért szánják rá magukat az idegenek?

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

Munkatársak

BÁR bizonyos gondok együtt járnak a külföldiek tömeges beözönlésével, de számos bizonyíték szól amellett, hogy sok esetben az idegenek értékesen járulnak hozzá a befogadó ország jólétéhez.

„Nyugat-Németország és külföldi munkásai kölcsönös hasznot merítenek egymás helyzetéből — mondja a Time folyóirat, és hozzáfűzi: — A Ruhr-vidék acélműveiben és a Stuttgarton kívül található a Mercedes szerelőüzemekben főként vendégmunkások dolgoznak. A National Geographic szerint „New York város ruhaipara régen tönkrement volna” bevándorló munkaerő nélkül.

Közgazdászok elismerik, hogy ezek a bevándorlók jelentős módon hozzájárulnak a befogadó országok jólétéhez. A durva előítélet elszenvedése ellenére a törökök, a pakisztániak és az algériaiak Európában megtanultak beilleszkedni. „Jól megvannak — mondja a U.S.News & World Report —, és jól meglesznek ezután is, amíg Európa . . . kimondottan gazdasági okok alapján rájön arra, hogy szüksége van rájuk.”

A külföldiek abban a kétségbeesett igyekezetükben, hogy új hazájukban ne legyen gond velük, egyre inkább önállókká válnak és kevésbé veszik igénybe a kormány szociális segélyezéseit, mint a helybeliek. „Semmi sem annyira megalapozatlan, mint az a vád, hogy a bevándorlók ellepik a közjóléti intézményeket” — mondta az Egyesült Államok egyik bevándorlási tanácsadója, aki több mint 3000 idegen ügyével foglalkozott.

A külföldiek környezetük szépítésén fáradozva gyakran egész külvárosakat építettek újjá. Amikor Dél-Afrikát portugál menekültek árasztották el nem sokkal az angola—mozambiki háború kitörése után, Johannesburg külvárosi részei teljesen átépültek és szebbek lettek a portugál közösség munkája nyomán.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Néhány főbb statisztikai adat a kivándorlással kapcsolatban:

▶ A 4,5 millió kivándorló — többek között az 1,5 millió észak-afrikai — Franciaország lakosságának 8 százalékát teszi ki.

▶ Az Amerikai Egyesült Államokat Mexikótól elválasztó határ egyik szakaszán 800 határőr minden éjjel átlag 1500 tiltott határátlépőt tartóztat le.

▶ Ausztrália lakosságának közel 20 százaléka idegen származású.

▶ Egymillió lengyel dolgozik illegálisan Nyugat-Európában.

▶ Az elmúlt évben 350 000 szerződéssel rendelkező munkás vándorolt ki törvényesen Dél-Afrikába. Az illegálisan itt tartózkodó idegenek száma: körülbelül 1,2 millió.

▶ 1990-ben legalább 185 000 szovjet zsidó vándorolt ki Izraelbe.

▶ Több mint 900 000 délkelet-ázsiai települt át az Egyesült Államokba 1975 óta.

▶ Minden héten legalább 1000 ember vándorol ki Hongkongból.