Hogyan segíthet a család?
„Az ember először iszik egy italt, azután az ital iszik egy italt, végül pedig az ital elnyeli az embert” (Keleti közmondás).
EGY ingoványos terület szélén jársz. A talaj hirtelen süllyedni kezd alattad. Pillanatok alatt egyre mélyebbre süllyedsz. Minél jobban vergődsz, annál mélyebbre süllyedsz.
Ugyanígy nyeli el az alkoholizmus is az egész családot. A társfüggőségben szenvedő házastárs hasztalan küzd azért, hogy leszoktassa házastársát az ivásról. A feleség szeretettől indíttatva fenyegetőzik, de a férj tovább iszik. Eldugja a férje elől a szeszes italt, de ő másikat vásárol. Elrejti férje pénzét, de az kölcsönkér a barátjától. A feleség megpróbál a férj családja, élete és Isten iránti szeretetére hivatkozni — de mindez hiábavaló. Minél többet hadakozik ellene, annál mélyebbre süllyed az egész család az alkoholizmus mocsarába. Az alkoholistáknak nyújtandó segítség céljából a családtagoknak először is azt kell megérteniük, miben rejlik az alkoholizmus. Tudniuk kell, hogy néhány „megoldás” miért vall szinte mindig kudarcot, és meg kell tanulniuk, milyen módszerek vezetnek eredményre.
Az alkoholizmus nem csupán részegséget jelent. Ez krónikus ivási rendellenesség, amelynél az egyén egyetlen gondolata csakis az alkohol, és amelyet az alkoholfogyasztás mértéke feletti uralom elvesztése jellemez. Bár a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az alkoholizmus nem gyógyítható, mégis megfékezhető egy egész életre szóló önmegtartóztató életmóddal. (Vö. Máté 5:29.)
Bizonyos tekintetben ez a cukorbetegek helyzetéhez hasonlítható. Bár a cukorbeteg nem tud változtatni az állapotán, mégis együtt tud működni a szervezetével oly módon, hogy tartózkodik a cukortól. Hasonló módon egy alkoholista sem tud változtatni azon, hogy szervezete miként reagál az alkoholra, de igenis képes a rendellenességével összhangban működni oly módon, hogy teljesen tartózkodik a szeszes italtól.
Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. Az alkoholista önmagát csapja be, amikor tagadja, hogy alkoholista lenne. ’Én nem vagyok az.’ ’A családom kerget az ivásba.’ ’Egy olyan főnök mellett, mint az enyém, ki az, aki nem iszik?’ Ilyen érvekkel gyakran az egész családot sikerül rávennie, hogy kifelé tagadják a tényt. ’Apádnak szüksége van lazításra a nap végén.’ ’Apunak muszáj innia, különben nem tudná elviselni anyu szekatúráját.’ Semmilyen körülmények között nem akarják kiteregetni a családi titkot — hogy az apa alkoholista. „Csak így tudnak együtt élni — fejtegeti dr. Susan Forward. — Alkoholista családokban oly megszokottak a hazugságok, a magyarázkodások és a titkolózások, mint a levegő.”
A családtagok csak úgy tudják az alkoholistát kihúzni az ingoványból, ha ők maguk már kikerültek belőle. Egyesek közbevethetik: ’Nem nekem, hanem az alkoholistának van szüksége segítségre!’ De fontold meg: milyen szorosan azonosulsz érzelmileg és a tetteid által az alkoholista viselkedésével? Milyen gyakran okoznak esetedben a cselekedetei haragot, aggodalmat, csalódottságot és félelmet? Hányszor maradsz otthon, hogy az alkoholistával törődj, holott sokkal fontosabb munkát kellene elvégezned? Amikor a nem alkoholista családtagok lépéseket tesznek életük megjobbítására, akkor ezt esetleg az alkoholista is követheti.
Ne vedd szívedre a szemrehányásokat. ’Ha jobban bánnál velem, biztosan nem innék’ — mondhatja az alkoholista. „Az alkoholistának szüksége van valakire, akire átháríthatja a felelősséget azért, hogy iszik” — mondja Toby Rice Drews tanácsadó. Ne dőlj be ennek. Az alkoholista nemcsak a szeszes ital rabja, hanem függőségben él azoktól is, akik hitelt adnak szavainak, hogy ő nem alkoholista. A hozzátartozók így talán akaratlanul is állandósítják az alkoholista ivását.
A bibliai példabeszéd, amely az önuralmát vesztett emberről szól, éppúgy vonatkoztatható az alkoholistára is. „Hadd viselje a következményeket. Ha egyszer kihúzod a bajból, újból ki kell majd húznod” (Példabeszédek 19:19, Today’s English Version). Igen, hagyd, hogy az alkoholista maga hívja fel főnökét; hagyd, hogy saját maga kecmeregjen az ágyába; és hagyd, hogy ő takarítson fel maga után. Ha ugyanis a család elvégzi helyette ezeket a dolgokat, ezzel csak hozzásegítik, hogy halálra igya magát.
Kérj segítséget. Nehéz, s talán lehetetlen is valamely családtagnak egyedül kikerülni e mocsárból. Támogatásra van szükséged. Olyan barátokra támaszkodj, akik nem támogatják az alkoholizmus tényének elpalástolását, de akik ugyanakkor nem hagynak téged cserben.
Ha egy alkoholista kész beleegyezni, hogy segítséget kapjon, ez nagy öröm. De ez a gyógyulási folyamatnak csak a kezdete. Az alkoholtól való fizikai függőséget néhány nap alatt meg lehet szüntetni méregtelenítés által. De a lélektani függőséget sokkal nehezebb megszüntetni.
[Kiemelt rész az 5. oldalon]
Az alkoholistákra jellemző vonások
Csak az italra gondol: Az alkoholista türelmetlenül lesi az alkalmakat az ivásra. Ha történetesen nem iszik, akkor is az italra gondol.
Az önkontroll elvesztése: Az alkoholista gyakran nem annyit iszik, amennyit akar; teljesen mindegy, milyen erősen határozta el magát.
Hajthatatlanság: Magára erőltetett elvei („Soha nem iszom egyedül”, „soha nem iszom munkaidőben” stb.) igazában csak álcázása az alkoholista igazi életelvének: „Nem tűröm, hogy bármi is megakadályozzon az ivásban.”
Tűrőképesség: Az a kivételes képesség, hogy ’valaki jól bírja az italt’, nem áldás — gyakran inkább az alkoholizmus kezdeti tünete.
Káros következmények: Normális szokások nem hatnak pusztítólag az illető családjára, pályájára vagy fizikai egészségére. Az alkoholizmus azonban igen (Példabeszédek 23:29–35).
Tagadás: Az alkoholista ésszerűnek tünteti fel, elbagatellizálja és mentegetni viselkedését.