Te is tudsz hallgatóság előtt beszélni!
MARIE mosolyogva emlékszik az első alkalomra, amikor nagy csoport előtt próbált meg beszélni. „Röviddel az előadásom elkezdése után összeestem!”
Bár Marie tapasztalata szélsőséges, jól szemlélteti azt az idegenkedést, amit a legtöbben a nyilvános beszédek iránt éreznek. Egyesek szerint ez rosszabb mint a halál! Ez egy közvélemény-kutatás során derült ki, amikor is ezt a kérdést tették fel: „Mitől fél a legjobban?” Várakozásaiknak megfelelően a „magasság”, a „pénzügyi nehézségek”, a „repülés”, egy „súlyos betegség” és a „halál” előkelő helyet foglalt el a listán. De mindegyiken túltett az egyes számú félelem — „beszéd egy csoport előtt”!
Még a Bibliában említett híres férfiak is eleinte féltek nyilvánosan szólni. „Íme, én tényleg nem tudom, hogyan kell beszélni — mondta Jeremiás. — Még csak gyermek vagyok én!” (Jeremiás 1:6). Mózes reakciója ez volt a feladatára: ’Én nem vagyok folyékony beszédű. Küldj kérlek mást’ (2Mózes 4:10, 13). Ugyanakkor Jeremiás és Mózes kimagasló szónokká váltak, beszéltek magas rangú vezetők és nagy tömegek előtt.
Ugyanez megtörténhet a te esetedben is. A nyilvános szónoklás lappangó képesség, amit bárki kifejleszthet. Legyőzheted a nyilvános szónoklás iránt érzett félelmedet, ha követed az alábbi javaslatokat:
1. Ne skatulyázd be magad!
„Én túl félénk vagyok.” „Én túl fiatal vagyok.” „Én túl idős vagyok.” „Én túlságosan izgulós vagyok.” Ezek mind az önként vállalt beskatulyázás példái, amik megakadályozhatnak abban, hogy elérhess nagyon is elérhető célokat.
Ezek a címkék gyakran önmagukat beteljesítő próféciákká válnak. Az a személy például, aki „félénknek” tartja magát, bezárja az ajtót azon lehetőség előtt, hogy legyőzhesse félénkségét. Ez a magatartásforma ellenben meggyőzi őt arról, hogy valóban félénk. Így egyfajta körforgás alakul ki, amelyben a saját maga által meghatározott módon viselkedik és erősíti magában ezt az önként vállalt szerepet. Egy pszichológus megfigyelte: „Ha azt hiszed, hogy nem tudsz valamit megcsinálni . . . aszerint is fogsz cselekedni, sőt úgy is maradsz.”
Dr. Lynne Kelly a Hartford Egyetemről (USA) azt állítja, hogy a félénkség betanult reakció. Amit megtanultunk, azt el is hagyhatjuk. Ugyanez elmondható a zavarról, a lámpalázról és a nyilvános szónoklatot akadályozó más tényezőkről.
2. Fordítsd javadra az idegességet!
Egy régóta a pályán levő színésznőtől egyszer megkérdezték, hogy ilyen sok évi tapasztalat után is izgul-e még fellépés előtt. „Természetesen — mondta ő. — Minden előadás előtt feszült vagyok. De az évek során megtanultam uralkodni ezen az érzésen.”
A cél tehát az, hogy uralkodjunk az idegességen, nem pedig az, hogy teljesen kizárjuk. Vajon miért? Mivel nem minden feszültség szükségszerűen rossz. Kétfajta idegesség létezik. Az egyik a felkészülés hiányából fakad. A másik viszont pozitívabb nyugtalanság. Ez a fajta idegesség jót tesz neked, mivel arra ösztökél, hogy a tőled telhető legjobbat nyújtsd. Ez a fajta idegesség egyszerűen azt bizonyítja, hogy igyekszel. Az idegesség érzésének minimális szinten tartása végett próbáld ki a következő módszereket:
Beszélgetésként gondolj az előadásodra, ne pedig szónoklatként. „Ez csak egyszerű beszélgetés — mondja az idős Charles Osgood —, és állandóan te beszélsz.” Az egész hallgatóság képezi azt a személyt, akivel beszélgetsz. Időnként helyénvaló lehet ellazítani és mosolyogni. Minél társalgóbb az előadásmódod, annál jobban el fogsz lazulni. Vannak azonban alkalmak, amikor az anyag és az alkalom sokkal hivatalosabb, komolyabb, sőt dinamikusabb hangnemet kíván.
Ne felejtsd el, hogy a hallgatóság a te oldaladon áll! Még ha az idegesség jelei szembetűnőek is, a legtöbb hallgatóság együttérző. Tekintsd hát barátodnak a hallgatóságot. Ők azt akarják, hogy sikerüljön! Gondold azt, hogy ők a vendégeid és te vagy a vendéglátó. Ahelyett hogy arra gondolnál: a hallgatóság gondoskodik a kényelmedről, mondd magadnak azt, hogy te mint házigazda fogsz az ő kényelmükről gondoskodni. Ha ily módon változtatsz a gondolkodásmódodon, az segít majd elűzni az idegességedet.
Az üzenetedre koncentrálj, ne önmagadra. Gondold azt, hogy kézbesítő vagy, aki átad egy táviratot. A kézbesítőre kevés figyelmet fordítanak; a táviratra kíváncsiak. Ugyanez igaz akkor is, amikor hallgatóságnak beszélsz. Az üzenet van a figyelem középpontjában, nem pedig te. Minél jobban lelkesedsz az üzenet iránt, annál kevésbé fogsz aggódni magad miatt.
Ne egyél túl sokat az előadás előtt. Egy hivatásos előadó emlékszik arra az esetre, amikor egy kiadós ebédet fogyasztott el egy kétórás előadása előtt. Így emlékszik vissza az előadására: „Az a vérmennyiség, amelynek a fejemben kellett volna lennie, a gyomromban birkózott a sült hússal és a burgonyával.” Egy kiadós étkezés a legnagyobb ellenségeddé válhat, amikor kilépsz a hallgatóság elé. Fordíts figyelmet arra is, mit iszol. A koffein feldob, az alkohol pedig eltompíthatja az érzékeidet.
Talán mindig feszültséget érzel majd, mielőtt hallgatóság előtt beszélnél. Tapasztalat által azonban rá fogsz jönni arra, hogy ez nem több kezdeti feszültségnél, ami gyorsan elpárolog, amikor elkezdesz beszélni.
3. Készülj fel!
„Az előadás egy céltudatos utazás, és szükség van navigációra — mondta Dale Carnegie. — Az a személy, aki semerre sem indul el, általában pontosan oda lyukad ki.” Ahhoz, hogy eljuss valahová, jól fel kell készülnöd. A jó beszélőképesség tehetsége nem előny a hallgatóság előtt. Akkor hát hogyan kezdheted a felkészülést?
Kutatómunka és válogatás. Soha ne hagyd ki a kutatómunkát. „Az egyedüli módja, hogy nyugodt lehess a hallgatóság előtt, ha tudod miről beszélsz” — mondja John Wolfe gondolatközlési szakértő. Légy a saját területed szakértője. Sokkal több információt gyűjts össze, mint amit felhasználhatsz. Ezután válogass az anyagban, különválasztva a ’polyvát’ a ’búzától’. A ’polyva’ sem fog kárba veszni — további magabiztosságot kölcsönöz majd azon információ előadásához, amit felhasználsz.
Gondolkozz! Elmélkedj a témádon! A nap minden szabad percében forgasd az elmédben. „Hét napig gondolkozz rajta, hét éjszakán keresztül álmodj róla” — javasolja Dale Carnegie. Pál apostol arra figyelmeztette Timótheust: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra.” De mielőtt Pál ezt mondta volna, erre buzdított: „Elmélkedj ezekről, mélyedj el bennük.” Igen, a jó előadó először is jó elmélkedő (1Timótheus 4:15, 16).
Elmélkedj rajta mindaddig, amíg az üzenet fontossága és sürgőssége legyőzi az idegességedet. Ez tette képessé Jeremiást is arra, hogy a következőket mondja üzenetéről: „Olyan volt ez a szívemben, mint égő tűz a csontjaimba rekesztve; belefáradtam abba, hogy visszatartsam, de képtelen voltam elviselni” (Jeremiás 20:9). És ezek a szavak ugyanattól az embertől származnak, aki először ezt mondta megbízásáról: ’Nem tudom, hogyan beszéljek.’
Légy tekintettel a hallgatóságra. Öltözködj a legmegfelelőbb módon. Azonkívül az előadott anyagot a hallgatósághoz kell szabnod. Légy tekintettel a gondolkodásmódjukra: Miben hisznek? Mit tudnak már e témakörről? Milyen hatással van az anyag a mindennapi életükre? Minél több ilyen kérdést teszel fel, annál jobban fog a hallgatóság figyelni; úgy tekintik a tőled jövő információt, mint amit az ő szükségleteikhez igazítottak.
Nyújtsd a tőled telhető legjobbat
Napjaink világa az azonnali gondolatközlés minden elképzelhető módjával fel van szerelve. „Leggyakrabban” azonban, jegyzi meg a Get to the Point című könyv, az emberi lény és emberi lény közötti gondolatközlési mód „a leghatásosabb”. Az említett javaslatoknak segíteniük kell abban, hogy el tudd sajátítani az effajta gondolatközlést. Ahelyett hogy meghátrálnál a szükségtelen félelem miatt, azt tapasztalod majd, hogy te is tudsz hallgatóság előtt beszélni!
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Idegnyugtató gyakorlatok
Amikor a körülmények ezt lehetővé teszik, az alábbi gyakorlatok csökkenthetik az idegességet, mielőtt szembenéznél a hallgatósággal.
● Mozgasd az ujjaidat, rázogasd a csuklóidat és a karjaidat. Húzd fel a válladat magasra, utána lazíts. Ezt többször ismételd meg.
● Hajtsd a fejed előre, ezután mozgasd egyik oldalról a másikra.
● Mozgasd az állkapcsodat egyik oldalról a másikra. Nyisd ki a szád amennyire csak lehetséges.
● Hümmögj halkan felváltva magas és alacsony hangon.
● Többször lélegezz lassan és mélyen.
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
Az előadásmód javítása
Alkalmazkodj a hallgatóság nagyságához: Nagyobb hallgatóság esetén nagyobb hangerő szükséges. A taglejtéseknek szélesebbeknek kell lenniük, a hangnak pedig energikusabbnak.
Keltsd életre a hangodat. Képzeld el, milyen lehet olyan hangszeren játszani, amin csak egy hang van! A hangod a te hangszered. Ha az előadásmódod „egy-hangú” — monoton —, a hallgatóságod el fog fáradni.
Ügyelj a testtartásra. A görnyedtség közömbösségről, a merevség pedig idegességről árulkodik. Törekedj a kiegyensúlyozottságra — légy feszültségmentes és éber, de nem közömbös vagy mesterkélt.
Taglejtés. Nem csak hangsúlyozásra szolgál. A taglejtés feloldja az izmokat, javítja a légzést, s ezáltal nyugtatólag hat a hangra és az idegekre.
Öltözködj szerényen! Te adod át az üzenetet, nem az öltözeted. A hallgatóság véleménye arról, hogy milyen a megjelenésed legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a saját véleményed.
Tarts fenn jó vizuális kapcsolatot. Amikor labdázol és eldobod a labdát, megfigyeled, hogy elkapták-e. Előadásod minden gondolata egy-egy ’dobás’ a hallgatóságnak. Ha ’elkapták’ a gondolatot, azt fejbólintással, mosollyal, figyelmes tekintettel jelzik. Tarts fenn jó vizuális kapcsolatot, hogy meggyőződhess arról, ’elkapták-e’ a gondolataidat.