A mód, ahogyan némelyek megtanultak felülkerekedni a negatív érzelmeken

IDŐNKÉNT mindenkin erőt vesznek a negatív érzelmek. A komoly gondok miatt — amilyen például egy súlyos betegség, az előrehaladott kor, vagy a kedves hozzátartozóink halála — némelyekben olyan mélyen gyökeret ereszthetnek a negatív érzelmek, hogy az káros hatással lehet az életükre.

De még ez utóbbiak között is akadnak olyanok, akik olyannyira megtanulták irányításuk alatt tartani ezeket az érzéseket, hogy sikeresek mindennapi tevékenységeikben. Ilyen személyek példái következnek most az Ébredjetek! folyóirat velük készített interjúiban:

Janis érzelmi eredetű betegség miatt áll orvosi kezelés alatt. Ennek ellenére ezt mondja: „Azt állapítottam meg, hogy a betegségem leküzdésének leghatásosabb módja az, ha ellenőrzésem alatt tartom a gondolataimat. Ezt úgy érem el, hogy megteszek másoknak bizonyos dolgokat, például sütök és varrok. Ezenkívül tudatosan arra törekszem, hogy a kellemes emlékeimre vagy olyan jövőbeni eseményekre gondoljak, amelyeket repesve várok. Betegségem miatt persze egyiket sem könnyű megtenni. Olykor könnyebb lenne feladni a küzdelmet és visszatérni a negatív érzésekhez. De a jó eredmények kárpótolnak a fáradságért.”

Ethel férje 45 évi házasság után halt meg. Bár nincs túl a férje gyászolásán, mégis sikerült úrrá lennie az érzésein. Így fejtegeti: „Folytonosan elfoglalom magam azzal, hogy másokért teszek valamit. Például örömömet találom abban, hogy másokat a Biblia alapján Isten szándékaira tanítok. Az egyik fiatal hölgy annyira örült annak, amit megtudott, hogy a nagyraértékelése engem is örömtelibbé tett. Amikor a mások tanításával kapcsolatos pozitív dolgokra összpontosítom a figyelmemet, ez nekem is segít, hogy száműzzem az elmémből a negatív gondolatokat. Fiatalabb asszonyok is gyakran felkeresnek különböző gondjaikkal, és amikor megbeszéljük, milyen pozitív dolgokat tehetnek meg az életükben, ez nekem is segít, hogy úrrá legyek a negatív érzéseimen.”

Arthur hosszú éveken át igen tevékeny, szorgalmas életet élt. Majd egy súlyos betegség miatt abba kellett hagynia a világi munkáját és korlátoznia kellett a házon kívüli tevékenységeit is. Hónapokon keresztül hasznavehetetlennek és lehangoltnak érezte magát. Hogyan kezelte ezeket az érzéseket? „Abbahagytam, hogy folyton arra gondoljak, amit már nem végezhetek tovább. Inkább arra összpontosítottam a figyelmemet, hogyan tudnék segíteni másoknak a képességeik javításában, és bátorítottam őket, amikor lehangoltak voltak. Minthogy kénytelen vagyok otthon tartózkodni, sokat telefonálok. És mivel azzal foglalom el magam, hogy segítsek másoknak és bátorítsam őket, kevés időm jut az önsajnálkozásra.”

Nitát — miután egész sor válságon ment keresztül, beleértve a férje halálát is — érthető módon súlyos bánat és depresszió gyötörte. Idővel megtanult felülkerekedni az érzésein. „Amikor rám tör a szomorúság, igyekszem valami olyat találni, ami építő módon eltávolítja a szomorú érzéseimet. Rákényszerítem magam egy sétára, felhívom valamelyik kedves barátomat, zenét hallgatok vagy lefoglalom magam bármivel, ami az eddigi tapasztalataim szerint csökkenti a lehangoltságomat. Megpróbálom olyan együttérzéssel kezelni magam, amilyen együttérzéssel egy jó barátomat kezelném.”

Marynek már 32 éve súlyos egészségi panaszai vannak. Mivel tolószékben tud csak közlekedni, csak orvosi vizsgálat alkalmával megy el otthonról. Hogyan óvja meg magát attól, hogy ne vegyen erőt rajta a csüggedés? Ezt mondja: „A férjem rendkívül segítőkész. Gyakran olvasok építő irodalmat. Rendszeresen felhívom a barátaimat, és gyakran én kezdeményezem, hogy látogassanak meg az otthonomban. Nagyon élvezem a látogatásaikat, de ezeket az alkalmakat nem a panaszkodásra vagy az önsajnálkozásra használom fel. Nem azzal töltöm az időmet, hogy elidőzzek a negatív dolgokon, hiszen rengeteg pozitív dolog van, ami az érdekeimet szolgálja.”

Margaret a természeténél fogva reálisan gondolkodik. „Amikor a negatív érzéseim felszínre törnek — mondja —, olyan személy társaságát keresem, aki pozitívan gondolkodik, nem idealista gondolkodású, de jól ismer engem, emlékeztet a sikereimre és felbátorít.”

Rose Marie az elmúlt években öt nagyobb műtéten esett át, és férjével másfél éven belül hét közeli hozzátartozójukat veszítették el. Az események súlya természetesen negatív érzéseket váltott ki belőlük. Ennek ellenére elméjük nem időzött el ezeken a dolgokon. Mivel Jehova Tanúi, így lelket önt beléjük az a pozitív és vigaszt nyújtó reménység, amelyet a Biblia ír le egy nagyon közeli igazságos új világról, ahol Isten „eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom, nem lesz többé”. Még a halottak is feltámadnak, mivel Jézus ezt mondta: „Eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő [Isten Fia] szavát, és kijőnek” (Jelenések 21:4; János 5:28, 29).

[Kép a 9. oldalon]

Janis úgy kerekedik felül érzésein, hogy másokért cselekszik, a kellemes emlékeire gondol és repesve várja az eljövendő eseményeket