Olvasóink írják

Negatív érzelmek. Köszönöm az „Úrrá lehetsz a negatív érzelmeken” című csodálatos cikksorozatot (1992. október 8.). Ez hosszú idő óta nekem is gondot jelentett. Most viszont, hogy Jehova megajándékozott e cikkekkel, végre erőt tudtam venni negatív érzelmeimen. Igazi segítséget jelentett az, hogy lelki szemeim előtt elképzeltem a most már hamarosan megvalósuló jövőt és az akkor elnyerhető áldásokat.

C. I., Olaszország

Amikor szerelmes lettem egy férfiba és az megcsalt, depresszióba estem. Hónapokig ilyesfajta negatív gondolatokkal gyötörtem magamat: ’Bizonyára igen ostoba lehettem, hogy felültem a hazugságainak’, vagy: ’Rosszul ítéltem meg a jellemét’. Majd ilyen cinikus végkövetkeztetésre jutottam: „Soha többet nem bízok meg egyetlen férfiban sem.” A cikkek nagy segítségnek bizonyultak az önbecsülésem helyreállításában azzal, hogy gyakorlati módon mutatták meg, mi a pozitív gondolkodásmód, és arra emlékeztettek, hogy ez az eset újabb tanulság számomra.

R. M., Egyesült Államok

Dicséret illet titeket azért, ahogyan a negatív érzelmek témakörét tárgyaltátok. Természetesen nem minden negatív érzésnek alapja a tudatos gondolat. Tudat alatti gondolatok — például egy gyermekkori megbecstelenítés elfojtott emlékei — szintén kiváltanak heves érzelmeket. Egyesek esetleg megkísérlik ezt az információt alkalmazni az életükben, de csak arra jönnek rá, hogy ettől nem javult a közérzetük. Nos, lehet hogy problémájuk gyökere sokkal mélyebbre nyúlik. Nem lenne helyes, ha szélsőségeseknek ítélnénk azokat, akik úgy érzik, hogy lelki és érzelmi bajaik gyógyítására alaposabb kezelést igényelnek; akár még szakorvosi segítséget is igénybe véve.

M. W., Egyesült Államok

Köszönjük ezeket a megjegyzéseket. Az olvasók bizonyára emlékeznek arra, hogy a cikkek nem közvetlenül azoknak íródtak, akik súlyos lelki betegségekben, például komoly depresszióban vagy a gyermekkori megbecstelenítés utóhatásaitól szenvednek. Persze ők is hasznot meríthetnek abból, ha alkalmazzák a cikkben tett javaslatokat, de ahogyan az elején is írtuk, a cikkek elsősorban ’a normálisan mindannyiunk által átélt negatív érzelmeket’ tárgyalják. A depresszió súlyosabb formáit illetően a cikk elismerte, hogy az ilyen bajok ’szakorvosi kezelést igényelhetnek’. (A kiadók.)

Könnyek. Nemrégen részt vettem egy hűséges keresztény temetésén, aki több éven keresztül gyülekezetünk vénjeként szolgált. Amikor a teremből kigördítették a koporsót, keservesen sírni kezdtem. A jelenlévők többsége azonban visszatartotta könnyeit. Egy nappal később kaptam meg az Ébredjetek! 1992. szeptember 22-i számát, s benne ezt a cikket is: „Mire valók a könnyek?” A cikk segítségével megértettem, hogy a könnyek nem a gyengeség jelei, inkább az erős érzelmek kifejezői. Hálás köszönet e tájékoztató cikkért.

S. Z., Németország

Kezek. Rendkívül érdekesnek találtam a „Bámulatbaejtő kezünk” című cikket (1992. augusztus 8.). Korábban is tudtam, hogy kezünk csodálatosan lett megalkotva. De ez a cikk még jobban felismertette velem Teremtőnk nagyságát.

K. Y., Japán

Ima. Köszönöm a „Fiatalok kérdezik . . . Meghallgatja-e Isten az imáimat?” című cikket (1992. szeptember 22.). Nagyon hasznosnak találtam a cikket. Megtanított arra, hogy imáim ne csupán az anyagi szükségletre vonatkozó megalapozatlan kéréseket tartalmazzák. Arra is megtanított, hogy kitartónak kell lennem az imában, mert Jehova nem mindig rögtön válaszol azokra. Az is előfordulhat, hogy nem úgy válaszol, ahogyan mi azt szeretnénk.

B. G., Egyesült Államok