Tűzifa — Csakugyan kilátástalan a jövő?

Az Ébredjetek! nigériai tudósítójától

A NAP vörös korongként nyugszik le az afrikai égbolton. Sampa rizst főz férjének és gyermekeinek. Egy vödörből vizet merít, és egy kormos alumíniumedénybe önti. Az edény alatt kicsiny tűz ropog, három vastag gally ég.

A közelben halomba rakva több fa van. Sampa attól az embertől vásárolja, aki azt a hegyekből szállítja. A fa alapvető szükséglet. Fa nélkül nem lehetne tűz. A tűz nélkül pedig nem főzhetne rizst.

Sampa legidősebb fia azt mondja: „Ha nincs fánk, nem eszünk.” A hegyen levő gazdagok otthonaira mutat. „Azokban a házakban van villanyáram. Vannak tűzhelyek, amelyek árammal működnek, és vannak más tűzhelyek, amelyek gázzal.” A tűz felé fordul, vállat von, és azt mondja: „Mi fát használunk.”

Ami azt illeti, Sampa családján kívül sokan vannak ugyanebben a helyzetben. A fejlődő országokban minden négy ember közül háromnak a fa az egyetlen tüzelőanyag-forrás a főzéshez és a fűtéshez. Ám kétségbeejtően kevés a fa.

A FAO (Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) szerint a tűzifaválság mértéke valóban megdöbbentő. A fejlődő országokban körülbelül egymilliárd ember kénytelen szembesülni a tűzifahiánnyal. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, a század végére ez a szám könnyen megduplázódhat. A FAO egyik képviselője azt mondta: „Keveset ér élelemmel ellátni a világ éhezőit, ha hiányoznak az eszközök, amelyekkel megfőzhetik azt.”

Miért van hiány?

Az emberiség a legkorábbi időtől fogva felhasználta a fát tüzeléshez. Mi ennek az oka? Az, hogy a fa alkalmas erre. Nincs szükség költséges felszerelésre vagy kidolgozott technológiára az összegyűjtéséhez. Hacsak nem túlzott mértékben történik a fakivágás, az új fák növekedése biztosítja az utánpótlást. A fával való főzés és fűtés nem igényel kályhákat és tűzhelyeket. Továbbá ideális körülmények között a fa ingyenes, és rendelkezésre áll akár a legközelebbi fa formájában. Csupán az elmúlt két évszázad során váltottak át a világ gazdagabb nemzetei más tüzelőanyagokra, például gázra, szénre és olajra. A többiek maradtak a fánál.

Néhány szakember azt mondja, hogy a baj gyökere ma a népesség drámai növekedése. Amint az emberek számban növekednek, erdőket vágnak ki, hogy kiterjesszék a településeket, bővítsék a mezőgazdaságot, és faanyagról gondoskodjanak az ipar számára, valamint hogy biztosítsák a tüzelőanyagot. Gyors erdőírtás megy végbe majdnem minden ország fejlődésével egyidejűleg. Észak-Amerika és Európa ilyen folyamaton ment át.

Napjaink népszaporulata azonban riasztó arányokat ölt. Immár mintegy öt és fél milliárd ember van ezen a bolygón. A fejlődő országok népessége minden 20—30 évben megduplázódik. Amint az emberek száma növekszik, úgy növekszik a fa iránti igény is. Olyan ez, mintha a népesség egy óriási, telhetetlen étvágyú erdőt-fogyasztó vaddá válna, olyan vaddá, amely napról napra nagyobb és éhesebb lesz. A tűzifaellátmány így előbb elfogy, mint ahogy újratermelődne. A FAO szerint már 26 országban több mint százmillió ember képtelen hozzájutni elegendő tűzifához, hogy legalább a legalapvetőbb szükségleteikről gondoskodhassanak.

Mindazonáltal az ínség sújtotta országokban lakókat nem egyformán érinti ez a gond. Akinek módjában áll, egyszerűen áttér más fűtőanyagokra, mint például a petróleumra vagy a palackos gázra. A tűzifaválság a szegények válsága, akiknek száma növekszik.

Az emberekre gyakorolt hatás

Az utóbbi években a fa költségei a duplájára, a háromszorosára és némely helyen a négyszeresére emelkedtek. Napjainkban az árak állandóan emelkednek, amint a városok körüli területeket pusztává teszik. Sok várost Ázsiában és Afrikában szinte teljesen erdőírtotta területek vesznek körül. Néhány városba több mint 160 kilométer távolságból kell fát hozni.

Az emelkedő árak tovább növelik azok terheit, akik már amúgy is reménytelenül szegények. Tanulmányok mutatják, hogy Közép-Amerika és Nyugat-Afrika bizonyos részein élő munkáscsaládok a teljes jövedelmüknek mintegy 30 százalékát fizetik ki tűzifára. Minden mást — élelmet, öltözetet, lakást, szállítást, oktatást — a megmaradt részből kell előteremteni. Esetükben igaz a mondás: „Amit az edény alá rakunk, többe kerül, mint amit az edénybe.”

Hogyan oldják meg a dolgot? Ahol kevés a fa vagy költséges, az emberek kevesebb főtt ételt esznek. Olcsó ételeket vesznek vagy kevesebbet, ami kevésbé kiegyensúlyozott étrendet eredményez. Továbbá rövidebb ideig főzik meg ételeiket. A baktériumok és a paraziták nem pusztulnak el, s a test kevesebb tápértéket vesz fel. Nem forralják fel az ivóvizet. Összeszednek mindent, ami elégethető.

Az emberek milliói folyamodnak rosszabb minőségű tüzelőanyagok használatához, mint amilyen például a szalma, a növényszár vagy a száraz állati ürülék. Ahol a fa költséges és a trágya nem, gazdasági szempontból ésszerűnek tűnik a trágyát a tűzre rakni, mintsem a szántóföldre. Gyakran kevés választási lehetőség van. Ennek következményeként a talajba nem jut az értékes szerves anyagokból. Idővel a talaj elveszíti termékenységét és kiszárad.

Bár a vidéki területeken élőknek nem kell fizetniük a fáért, a fahiány nagymértékben megnöveli az összegyűjtésével eltöltött időt. Dél-Amerika bizonyos részein az asszonyok a napjuk 10 százalékát fagyűjtögetéssel töltik. Némelyik afrikai országban egy ember egész napi gyűjtögetése csak három napra elegendő fát eredményez. Néha a családok kijelölik az egyik gyermeket, hogy teljes időben tüzelőanyagot gyűjtögessen.

Nagyon gyakran a vidéki környezetet áldozzák fel, hogy eleget tegyenek a város igényeinek. A fákat sokkal gyorsabban vágják ki és adják el, mint ahogy azok helyére újak nőnének. Így az ellátmány csökken, és a családok vagy elköltöznek a városokba, vagy még több időt töltenek azzal, hogy fát gyűjtögetnek maguknak.

Emberek milliói tehát még több időt és pénzt fordítanak arra, hogy kielégítsék az alapvető tüzelőanyag-szükségletüket. Létezik egyéb lehetőség? A szegények esetében ez azt jelenti, hogy kevesebbet esznek, többet fáznak, és éjszaka világosság nélkül élnek.

Jelenlegi helyzet

Néhány évvel ezelőtt a tűzifaválság komolysága kezdett nemzetközi figyelmet kapni. A Világbank és más ügynökségek pénzt fektettek erdészeti tervekbe. Bár ezen terveknek nem mindegyike volt sikeres, de igen tanulságos volt. A tapasztalat azt mutatta, hogy a tűzifaválság nem egyszerűen csak több fa ültetésének a kérdése. Az egyik gond az volt, hogy a tervezők néha nem vették figyelembe a helyi emberek érzéseit. Így például az egyik nyugat-afrikai vidéken a falusi emberek elpusztították a faültetvényeket, mert azokat a hagyományos legelőkre telepítették.

Egy további nehézség az volt, hogy az erdőültetés hosszú távú dolog. Akár 25 évet is igénybe vehet, mielőtt a fák alkalmasak arra, hogy tűzifát termeljenek önfenntartó alapon. Ez időbeli eltolódást jelent a befektetés és a megtérülés között. Azt is jelenti, hogy az ültetéssel egyáltalán nem elégítik ki a jelenlegi igényt.

Az újratelepítési tervek sok országban folyamatban vannak. De vajon kielégítik azok a jövőbeni igényeket? Erdészeti szakemberek azt mondják, hogy nem. A fákat gyorsabb ütemben vágják ki, mint ahogy újraültetik azokat. A Worldwatch Institute egyik kutatója azt írja: „Sajnos, a forró égövi Harmadik Világ sok országában hiányzik a politikai szándék és hiányoznak az anyagi erőforrások is, hogy ellensúlyozzák az erdőirtást. Jelenleg csak egyetlen hektárnyi fát ültetnek minden tízhektárnyi erdőirtásos területen. A különbség messzemenően a legnagyobb Afrikában, ahol a fairtás és ültetés aránya egy a huszonkilenchez. Ahhoz, hogy 2000-re kielégítsük a Harmadik Világ tervezett tűzifa-szükségletét, a nem ipari használatra történő faültetés jelenlegi ütemét tizenháromszorosra kellene növelni.”

A jövő kilátásai

Ma sok őszinte ember tevékeny részt vállal abban, hogy megoldás szülessen a tűzifahiányra. Ennek ellenére a jövőt illetően gyakran pesszimista véleményen vannak. Földkutató tudósok írják a Fuelwood​—The Energy Crisis That Won’t Go Away című könyvükben: „Minden ilyen együttes intézkedés, [hogy megküzdjünk a tűzifaválsággal] nem képes teljes mértékben könnyíteni azt a terhet, amelyet a tüzelőhiány és a fa növekvő ára ró a szegényekre.” A FAO oktatási kézikönyve, a The Fuelwood Crisis and Population​—Africa kijelenti: „Bármely kezdeményezésnek kevés esélye lesz a sikerre, amíg a népességszaporulat ütemét nem fékezik le.” Ugyanez a kiadvány azonban rámutat, hogy a lakosság száma továbbra is növekedni fog, „mert a holnap szülői szám szerint többen vannak, mint a ma élő szülők. A holnap szülői már megszülettek”.

Ezen komor kilátásokkal ellentétben a bibliai prófécia világosan megmutatja, hogy a Mindenható Isten szándéka nem kevesebb, mint a Paradicsom teljes helyreállítása ezen a földön (Lukács 23:43). A tűzifával a népességgel és a szegénységgel kapcsolatos gond nem haladja meg [Isten] képességét, hogy megoldja azt (Ésaiás 65:17–25).

Kilátástalan a jövő? Egyáltalán nem! Nemsokára beteljesedik a szerető Teremtőnkre vonatkozó prófécia: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen” (Zsoltárok 145:16).

[Oldalidézet a 14. oldalon]

’Keveset ér, ha élelemről ugyan gondoskodunk, de nincsenek meg az eszközök annak megfőzéséhez’