Miért hasznos fából építkezni?
AZ ÉBREDJETEK! JAPÁN TUDÓSÍTÓJÁTÓL
HUSZONKÉT hagymakupola csillog ezüstös halpikkelyekhez hasonlóan az északnyugat-oroszországi nap hideg fényében, egy fából készült templom tetején. Ha közelebbről megvizsgáljuk a kupolákat, kiderül, hogy több ezer fazsindely borítja be őket, melyeket már kikezdett az idő vasfoga. Ez a faépület egy Onyega-tavi szigeten közel háromszáz éve dacol a vidék zord teleivel. Szavak nélkül tanúskodik a fa elképesztően tartós volta mellett.
Más épületek még szilárdabb bizonyítékkal szolgálnak. Észak-Európában mindenütt találunk elszórva olyan faépítményeket, amelyeket sokkal régebb óta használnak. Még mindig látható például azoknak a norvégoknak a vidéket tarkító, kézzel végzett munkája, akik a XII. század körül nagy faépítkezésekbe kezdtek. Odaát Angliában pedig van egy faépület az essexi Ongar közelében, melyet 1013 körül építettek, s még mindig dacol a hírhedten zord időjárással. Ám van egy évszázadokkal idősebb, fából készült templom Japánban, mely az összes faépület nagyapja lehetne.
A legősibb faépület
Hogy lehet az, hogy a Hórjú-dzsi nevű, fából készült templom ilyen sokáig megmaradt? Alapvetően azért maradhatott meg, mert az eredeti ácsok kitűnően ismerték a fát. Tudták, milyen faanyagot kell kiválasztaniuk, és mely részeit kell bizonyos rendeltetés betöltésére felhasználniuk. Ebben az esetben a hinokit (japánciprust) választották, mely már legalább ezeréves volt, amikor kivágták.
Nisioka Cunekadzu ácsmester, aki nemrég halt meg, életének nagy részét a templom helyreállítási munkáival töltötte. Azt állította, hogy a szögek — melyek a szamurájkardokhoz hasonlóan többszöri kalapácsolással és hevítéses eljárással készültek — szintén fontos szerepet játszottak abban, hogy a templom ilyen sokáig megmaradt. A helyreállítási munkákban a régi szögeket használták fel, mivel Nisioka szerint „a mostani szögek húsz évig sem tartanak”.
Néhányan talán kétségbe vonhatják, hogy a Hórjú-dzsi templom tényleg 1300 éves, mivel az épület 35 százalékát ebben az évszázadban kicserélték. Viszont sok főpillér, főgerenda és eresz még az eredeti fából van. Nisioka kijelentette: „Úgy gondolom, a templom a következő ezer évben is meg fog maradni.”
Mivel mindenütt ilyen minőségű fák találhatók a japánok környezetében, nem csoda, hogy a régi japánok megszerették a faanyagot. Otthonaik még ma is tükrözik, hogy megőrizték ezt a szeretetüket.
A japán otthonok
A házban sok fát használnak, de nem festik be. Az oszlopokat, az ajtókat, a bútorokat stb. kidolgozzák, ami lehetővé teszi, hogy az ember gyönyörködjön a fa természetes erezetében és színében. A tornác fadeszkáit egyáltalán nem dolgozzák ki. A kidolgozatlanul hagyott fa természetes összeköttetést jelent a kert fáival és bokraival. Ennek nincs ingerlő hatása, inkább harmonikus és nyugodt.
Sok japán azt mondja, arról álmodozik, hogy ilyenfajta háza legyen. Egy ilyen ház felépítéséhez szükséges jó minőségű faanyag azonban ma messze meghaladja azt, amit egy átlagmunkás megengedhet magának. Ennek ellenére a japánok szeretnek fát használni, ahol csak tudnak, mert a történelem megtanította nekik, hogy tetszetős kinézete mellett a fa megfelel az ottani környezetnek, mivel gyakran vannak földrengések, tájfunok, forró és párás nyarak, valamint hideg telek.
A fa kész ajándék a földrengésveszélyes vidékeken, mivel terhelés alatt könnyen hajlik és csavarodik, míg más anyagok — például a kő — megrepednének. A fának megvan az a nagyszerű tulajdonsága is, hogy tartja a nedvességet és szigetel. Annak ellenére, hogy Japánban júniustól augusztusig esik az eső és párás a levegő, a házak nem korhadnak el. A fa alkalmazkodik, és bizonyos mértékű enyhülésről gondoskodik ebben az időszakban, mivel képes megkötni a levegő páratartalmát, később pedig kiszáradni. Mindamellett az átlagembernek egészen más okokból tetszik a fa.
A fa szépsége
Az emberek többsége mindenütt a világon a kinézete miatt választja a fát. Albert Jackson és David Day Collins Good Wood Handbook című könyvükben így magyarázzák ezt meg: „Mivel a fa a természet alkotása, minden darab egyedi. Minden fadarab különböző, ami egy fáról, vagy akár ugyanabból a deszkából származik. Lehet, hogy ugyanolyan erős, vagy ugyanolyan színű, de a mintázata nem egyforma. Pontosan a jellemző tulajdonságainak, szilárdságának, színének, megmunkálhatóságának, sőt illatának sokfélesége teszi a fát oly vonzóvá.”
Miért látható olyan nagy változatosság a fa erezetében? Először is, míg néhány fának egyenes az erezete, más fák csomós erezetet alakítanak ki, megint mások pedig hullámos, sőt habos erezetet hoznak létre. Emellett, ahogyan a fa növekszik, gyakran megcsavarodik, vagy megváltoztatja növekedésének irányát, ágakat hajt, a rovarok meg jönnek-mennek. Mindezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy érdekes mintázatok alakuljanak ki. Továbbá, a minta másképpen néz ki attól függően, hogy milyen irányban vágjuk el a fát. Az egyik vörösesbarna fát, amelyet jellegzetes, majdnem fekete csíkokból álló mintázatáért vágnak ki, egyes országokban zebrafának, másokban pedig tigrisfának nevezik.
Növeli még a fa szépségét a színek óriási változatossága. Nem minden fa barna. Az ébenfa fekete gesztje Indiából és Srí Lankáról, a szantálfa vöröstől vörösesbarna árnyalatig terjedő anyaga Nyugat-Afrikából, a mélyvörös mahagóni pedig Közép- és Dél-Amerikából származik. A világos narancsvörös brazilfa, mely az időjárás hatására gazdag vörösesbarnára vált, Brazíliából ered. Néhány fafajta zöld, néhány pedig rózsaszínű. Alaszkában találjuk a hamisciprus halványsárga fáját, az európai hegyi- vagy fürtös juhar viszont még halványabb színű. A színskála végén vannak a fehér fák, melyek annyira halványak, hogy majdnem színtelenek.
Sokak számára vonzó a fa illata is. Az egyik illatos fafajta a borókafenyő fája, amit Salamon ácsai a templom padlózatának beborítására használtak (1Királyok 6:15). A borókafenyő fájának illata talán betöltötte a levegőt, és néha elkeveredett a tömjén illatával (2Krónika 2:4). A borókafenyő nemcsak illatáról híres, hanem arról is, hogy tartós, és ellenáll a korhadásnak.
Sokkal de sokkal többet lehetne mondani a fa dicséretére. Annyira sok előnye van, hogy azon tűnődhetünk, vajon lehet-e egyáltalán valamit ellene mondani.
A fa adománya
Igaz, hogy nem mindenfajta fa ellenálló a rovarkártevőkkel vagy a korhadással szemben, és nem is mindegyik tart el évszázadokig. Aggodalomra elsősorban a tűzveszély ad okot, amikor fából építkeznek. Rendkívül magas hőfokon azonban a keményfa lassan szenesedik el, lassan veszíti el szilárdságát, és lassabban zuhan le, mint az acél. Ma viszont már csak kevés háznak vannak régi típusú, keményfából készült gerendái és pillérei. Így az égő házból olyan gyorsan kell elmenekülni, amilyen gyorsan csak lehet.
A fa nem valami ócska, tucatárunak számító építési anyag. Ehelyett az olyan fából, melyet jól választanak ki és megfelelően kezelnek, jól szigetelt épület készülhet, mely évszázadokig használható. Néhány szaktekintély azt állítja, hogy az ilyen épület soha nem fog elkorhadni, ha megfelelően karban tartjuk. Ám akár így van, akár nem, a fa bizonyára az egyik legkiválóbb építőanyag, amit a Teremtő adott nekünk.
[Kép a 17. oldalon]
Hagymakupolák egy Onyega-tavi szigeten fekvő, fából készült templom tetején
[Forrásjelzés]
Tass/Sovfoto
[Képek a 18. oldalon]
A fából készült Hórjú-dzsi templom Japánban