„A felfedezések kora” — Milyen áron?

Az Ébredjetek! spanyolországi tudósítójától

„NÉZD, mit találtam!” — kiált a kislány egy csodálatos pillangót tartva. A felnőttek is szeretnek dicsekedni a legújabb felfedezéseikkel.

S hol jobb azt megtenni, mint egy nagyszabású kiállításon, vagyis egy világkiállításon? 1992. április 20-tól október 12-ig a dél-spanyolországi Sevilla adott otthont ezen évszázad legtovább tartó és legnagyobb, Expo ’92 néven nevezett világkiállításának.

Az Expo ’92 témája „A felfedezések kora” volt, így a résztvevők arra törekedtek, hogy élethűen ábrázolják szerepüket az emberiség felfedezéseiben, mind a múltban, mind a jelenben. A látogatóknak páratlan lehetőségük adódott felfedezni a világ 111 országának konyháját, néprajzát, építészetét és technológiáját.

Az utóbbi években azonban a felfedezéseknek egy sötétebb oldala bukkant fel. Sok felfedezés termékokozta kellemetlensége a föld törékeny környezetének a pusztítása. Amint egy kislány kárt okozhat a pillangó gyenge szárnyaiban, úgy okozhat jóvátehetetlen kárt a technológia a bolygónkban.

Így, amint azt az Expo ’92 szolgálati útmutatója magyarázta, a cél nem csupán az volt, hogy „az emberiség felfedezési képessége iránti tiszteletet” mutasson be, hanem az is, hogy támogassa ezt a nemzetközi összetartást, amire törékeny bolygónk védelme érdekében szükség van.

„Egy szigeten levő világ”

Sevilla, a vendéglátó város meggazdagodott a felfedezés aranykorában. Kolumbusz Kristóf Sevillából hajózott el második, nagy felfedezőútjára. A XVI. század folyamán a legtöbb Amerikából származó aranyat és ezüstöt spanyol vitorlásokon szállították Sevillába. A rúdaranyat — sok korai felfedező fő ösztönzőjét — a Torre del Oro-nál (Aranytorony), a város híres jellegzetességeinek egyikénél rakták ki.

Újabban azonban a pénz inkább elszáll, mint befolyna. Az utóbbi öt évben tíz milliárd dollárt költöttek arra, hogy felújítsák az andalúziai világvárost az Expo ’92-re. Mit hozott létre ez a sok készpénz?

La Cartuja, a Guadalquivir folyó által Sevilla külvárosában létrehozott hordaléksziget, egy régi kolostor és egy lepusztult porcelángyár helyszíne volt. Egyfajta hatalmas vidámparkká alakították, melyet fasorok, kertek, csatornák, fedett sétányok és csillogó pavilonok ékesítettek, s mindezt néhány kecses híd kötötte össze a várossal. Spanyolország királya, I. János Károly úgy írta le az új La Cartuját, mint amely „egy szigeten levő világ és egy sziget a világért”. Milyen fajta világot fedeztek fel az Expo ’92-re látogatók?

Az Expo ’92 azonban a kultúrát, a konyhát és a szórakozást látszott kihangsúlyozni mint technikai varázslatot. César Alonso író észrevételezte: „Az Expo ’92-ben a Haladás bizakodó kultuszától eljutottunk a csupán egyszerű tudományos vagy technikai vívmányokkal kapcsolatos éber körültekintéshez.” Továbbá, a kisebb országok rekordszámú részvétele is inkább emberi, mint technológiai arculatot adott a kiállításnak.

A különböző pavilonok betekintést kínáltak azoknak a távoli országoknak a szépségeibe, az ottani emberek és történelmük ismereteibe, ahová talán sokaknak soha nem lesz alkalmuk ellátogatni. Törzsi táncok színpadi előadásai Új-Zélandból, és Pápua Új-Guineából érkezők versenyeztek az élénk orosz népi tánccal, a spanyol sevillanas-szal és a kecses indonéz ritmusokkal a látogatók figyelméért. Operaelőadások, tűzijátékok és utcai mutatványosok fokozták tovább a színes hangulatot.

A múlt és a jelen felfedezései

A látogatók láthatták, milyen nagyot fejlődött a világ az elmúlt öt évszázadban. Egy kiállítás a La Cartuja felújított kolostorában bemutatta, milyen volt az élet 1492-ben nemcsak Európában, hanem Amerikában, Keleten és az iszlám világban is. Abban az időben ezt a négy területet, mint óriási szigeteket vágták el egymástól az óceánok, sivatagok vagy a bizalmatlanság.

Az Expo ’92-t azonban mindenekfelett úgy tervezték, hogy környezetbarát legyen. Nemzetközi kiállításon első ízben kapott főszerepet a föld megőrzése. Egy három dimenziós dokumentumfilm bemutatta, hogy az újabb felfedezések — mint például az ózonrétegen levő lyuk —, hogyan helyezték éles megvilágításba bolygónk ember okozta szeszélyeit. A Környezetvédelmi pavilon elemezte, milyen nehézséget okoz a gazdasági növekedés egyensúlyban tartása a környezetvédelemmel, a Természeti pavilon pedig, amely az Amazonas esőerdejének kicsinyített másának adott helyet, ennek a felbecsülhetetlen értékű sebezhetőségét hangsúlyozta ki.

Európa egyik nagy kertészeti terve keretében 30 000 fát és 300 000 cserjét ültettek a La Cartuja szigetén. A cél a kiállítási terület díszítése volt, valamint átadni azt az üzenetet, hogy a felfedezésnek nem szabad a környezetünk pusztításához vezetnie. Piros és sárga vízililiomok versengtek térért egy mesterséges hírközlési bolygóval, mialatt jacaranda-fák virágoztak egy kikerülhetetlen egysínű vasút mögött, és tágas zöld gyep takart el egy teljes száloptikai hírközlő rendszert.

Sok pavilon a hagyományos építészetet idézte elő, és voltak meglepőek is, akár formában, akár építési anyag tekintetében. A japán pavilon a világ legnagyobb fából készült épülete címre tartott igényt, mialatt a svájciak egy könnyed papírtornyot építettek. Marokkó egy arab palotát épített, az Egyesült Arab Emírségek pedig egy minikastélyt. Az új-zélandi pavilon homlokzata egy teljes kőszírt volt vízeséssel és valósághű rikácsoló tengeri madarak fészkelőhelyével, mialatt India fából készült pavilonja óriási pávatollakkal volt koronázva.

A hűvös levegő megőrzése mindig nehéz a tikkasztó sevillai nyárban. Az Expo szervezői arra gondoltak, hogy természetes módon orvosolják a bajt, a mórok hagyományos módszereit használva, akik évszázadokkal ezelőtt laktak Sevillában. Számos szökőkúttal, fákkal, bokrokkal és vízcseppekből álló mesterséges felhőkkel kombinált, árnyas sétányokkal igyekeztek elviselhetőbbé tenni a hőséget.

„A mi időnk legnagyobb felfedezése”

Mielőtt Kolumbusz első tengeri utazására indult, a La Cartuján levő ősi kolostorban tartózkodott. Az ő utazása vezette be a felfedezések korát, melyet a kiállítás megünnepelt. Az öt évszázada sok területen végbement haladás ellenére az emberiség növekvő aggodalommal tekint a jövőre. I. János Károly király rámutatott, hogy „a kollektív törekvések és derűlátások alapvetően a nemzetek közötti párbeszédtől és a közös megértéstől függnek”.

Ezért az Expo ’92 igyekezett „kiszélesíteni a béke, a jó szomszédság és a szolidaritás üzenetét Föld bolygónk . . . minden lakójára” — ami nem könnyen elérhető cél, tekintettel a tartósan megosztott világra. Amint azt az Official Guide elismerte, „az ezekre a szabályokra alapozott új világrend valóban a mi időnk legnagyobb felfedezése lenne”.

[Kép a 17. oldalon]

Sevilla híres XIII. századi Torre del Oro-ja (Aranytorony)

[Kép a 18. oldalon]

Vízililiomok versengnek a térért egy kiállított mesterséges hírközlési bolygóval

[Kép a 18. oldalon]

A marokkói pavilon a mór palota stílusát tükrözi