Kutatás fűszerek, arany, megtértek és dicsőség után

„TIERRA! Tierra!” (Föld! Föld!) Ez az ujjongó kiáltás törte meg az éjjeli őrszolgálat csendjét 1492. október 12-én. A Pinta nevű hajó egyik tengerésze egy sziget halvány körvonalait látta kibontakozni a láthatáron. A Santa María, a Pinta és a Niña elnevezésű hajók számára végtelennek tűnő utazást végül is siker koronázta.

Hajnalban Kolumbusz, két kapitánya és több tiszt a vízen át a partra gázolt. Hálát adtak Istennek, és Ferdinánd spanyol király és Izabella királynő nevében birtokukba vették a szigetet.

Kolumbusz álma valóra vált. Előre örült az arany felfedezésének (ugyanis nem kerülték el a figyelmét a bennszülöttek arany orrkarikái), és már a Spanyolországba való diadalmas visszatérésére gondolt. Azt hitte, megtalálta az Indiába vezető nyugati utat, így elfelejtheti az elmúlt nyolc év kudarcát.

Az álom alakot ölt

A XV. század végén két árucikk volt rendkívül keresett Európában: az arany és a fűszerek. Az arany azért kellett, hogy meg tudják vásárolni a Keletről érkező luxuscikkeket, a keleti fűszerek pedig jóízűvé varázsolták a hosszú téli hónapok egyhangú ételeit. Az európai kereskedők közvetlen utat szerettek volna azokhoz az országokhoz, ahol ezeket a portékákat meg lehetett vásárolni.

A portugál kereskedők és hajósok azon voltak, hogy megszerezzék az afrikai kereskedelem monopoljogát, és végül találtak Keletre egy utat Afrikán és a Jóreménység fokán át. Eközben az olasz tengerhajós, Kolumbusz gondolatai nyugatra terelődtek. Azt hitte, hogy az Indiához és annak áhított fűszereihez vezető legrövidebb út az Atlanti-óceánon keresztül vezet.

Nyolc fáradságos éven át járt Kolumbusz egyik királyi udvarból a másikba, míg megkapta a spanyol király és királynő támogatását. Rendíthetetlen meggyőződése végül is győzedelmeskedett az uralkodók és a vonakodó tengerészek kételyei felett. Nem alaptalanul kételkedtek. Kolumbusz útiterve ugyanis nem volt hibátlan, ráadásul elszántan ragaszkodott ahhoz, hogy az „óceán nagy admirálisává”, és minden felfedezett földrész örökös kormányzójává nevezzék ki őt.

Leginkább azonban a számításait érte bírálat. Ekkoriban a legtöbb tudós már nem vitatta a Föld gömbölyűségét. A kérdés inkább ez volt: Milyen hosszú óceáni térség választja el Európát Ázsiától? Kolumbusz számításai szerint Cipangu vagy Japán — amelyről abban a beszámolóban olvasott, amely Marco Polo Kínában tett utazásáról szólt — a portugáliai Lisszabontól körülbelül 8000 km-re nyugatra feküdt. Oda képzelte Japánt, ahol most a Karib-tenger térsége van.a

Főleg amiatt, hogy Kolumbusz túlságosan optimistán becsülte fel az Európát Távol-Kelettől elválasztó távolságot, a spanyol és a portugál királyi bizottságok elutasították a kockázatos vállalkozást, meggondolatlanságnak tartva azt. Az az eshetőség fel sem merült senkiben, hogy Európa és Ázsia között létezhet egy másik óriási földrész.

De Kolumbusz élvezte barátai támogatását a spanyol királyi udvarban, ragaszkodott a tervéhez, és az események végül számára kedvezően alakultak. Izabella, Kasztília buzgó katolikus királynője engedett annak a csábító lehetőségnek, hogy a Keletet katolikus hitre térítse. Amikor 1492 tavaszán a katolikus uralkodók elfoglalták Granadát, a katolicizmus államvallás lett egész Spanyolországban. Így elérkezettnek látszott az idő arra, hogy bizonyos összeget megkockáztassanak egy olyan vállalkozás sikere érdekében, amely mind vallási, mind gazdasági téren hatalmas haszonnal kecsegtetett. Kolumbusz megkapta a király beleegyezését és a szükséges pénzt.

Út az ismeretlenbe

A három hajóból álló kis flottát gyorsan felszerelték, és a mintegy 90 főből álló teljes személyzettel Kolumbusz 1492. augusztus 3-án elhagyta Spanyolországot.b Miután a Kanári-szigeteken feltöltötték a hajó készletét, a hajók szeptember 6-án elindultak nyugat felé „Indiába”.

Az utazás nagy megpróbáltatás elé állította Kolumbuszt. A remények váltakozva, hol biztatók, hol lehangolók voltak, attól függően, milyen volt a széljárás. A tengeri madarak sokat ígérő feltűnése ellenére a nyugati láthatár makacsul változatlan maradt. Kolumbusznak a szárazföld és a gazdagság folytonos ígérgetésével kellett tengerészeiben tartania a lelket. Amikor Kolumbusz „saját számítása” szerint már közel 3200 km-re kint jártak a nyílt Atlanti-óceánon, azt mondta a hajó kormányosának, hogy csak 2819 km-t tettek meg a kiindulás pontjától. A hajónaplóba azután ezt írta: „Nem tártam fel a legénységnek, hogy már 3413 km-t tettünk meg, mert megijedtek volna, hogy ilyen messzire kerültek otthonról” (The Log of Christopher Columbus, fordította: Robert H. Fuson). Több alkalommal is csak megingathatatlan elhatározása tartotta vissza a hajókat a visszafordulástól.

Mivel a napok vontatottan teltek, a tengerészek egyre nyugtalanabbak lettek. „Döntésem nem tetszett a legénységnek, mert folyton zúgolódtak és panaszkodtak — írta Kolumbusz. — Elégedetlenkedésük ellenére nem tágítottam a nyugati iránytól.” Október 10-re, több mint egy hónapi tengeri út után mind a három hajón megsokasodtak a panaszok. A tengerészeket csak Kolumbusznak az az ígérete csillapította le, hogy ha három napon belül nem érnek szárazföldet, akkor visszafordulnak. Következő nap, amikor a tengerészek zöld ágat horgásztak ki a vízből, amelyen még virágok is voltak, a matrózok kezdtek újra hinni admirálisuknak. És amikor másnap (október 12-én) új napra virradtak, a tengerbe beleunt tengerészek szemei egy buja trópusi szigetben gyönyörködhettek. Korszakalkotó utazásuk elérte a célját!

Felfedezés és csalódás

A Bahama-szigetek idillikus helyek. A mezítelen bennszülöttek — írta Kolumbusz — „jó felépítésű, remek testű és és szép arcú emberek”. De miután két hétig élvezték a trópusi gyümölcsöket és cserekereskedést folytattak a barátságos bennszülöttekkel, Kolumbusz útnak indult. Ő arany, az ázsiai kontinens, megtért emberek és fűszerek után kutatott.

Néhány nappal később Kolumbusz elérte Kubát. „Soha nem láttam ilyen szép helyet” — jegyezte meg, amikor kikötött a szigeten. Hajónaplójába korábban ezt írta: „Most már biztos vagyok benne, hogy Cipangu [Japán] indiai neve Kuba.” Két képviselőjét azzal a feladattal bízta meg, hogy vegye fel a kapcsolatot a kánnal (az uralkodóval). A két spanyol persze sem aranyat, sem japánokat nem talált, ellenben azzal a beszámolóval tért vissza, hogy a bennszülöttek egy különleges szokásnak hódolnak — dohányt szívnak. Kolumbusz tántoríthatatlan maradt. „Kétségtelenül nagyon sok arany van ebben az országban” — hajtogatta magában.

A hányattatott utazás tovább folytatódott, most kelet felé vették az irányt. Kubához közel Kolumbusz felfedezett egy nagy, hegyekkel borított szigetet, amelyet elnevezett La Isla Española–nak (Hispaniolának). Itt végre tekintélyes mennyiségű aranyat találtak a spanyolok. De néhány nap múlva bekövetkezett a katasztrófa. Kolumbusz vezérhajója, a Santa María homokzátonyra futott és nem lehetett elmozdítani. A bennszülöttek készségesen segítettek a legénységnek, hogy mindent ki tudjanak menteni a hajóból. „Úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, talán nekik van a világon a leglágyabb és legkellemesebb hangjuk és mindig mosolyognak” — mondta Kolumbusz.

Kolumbusz elhatározta, hogy egy kis települést alapít Hispaniolában. Korábban ezt a baljóslatú megjegyzés írta a hajónaplójába: „Ezek az emberek nagyon képzetlenek a fegyverviselésben . . . 50 férfival mindenkit alattvalóvá lehetne tenni, és azt lehetne velük tenni, amit csak akarunk.” Lelki szemei előtt vallási gyarmatosítás is lebegett: „Nagy reményem van a mi Urunkban, hogy Fenséged mindenkit áttérít a kereszténységre, és mind hozzád tartoznak majd.” Amikor a települést létrehozták, Kolumbusz La Villa de la Navidad-nak (a Születés városának) nevezte el, majd úgy döntött, hogy ő és embereinek többi része sietve visszatér Spanyolországba nagy felfedezésük hírével.

Az elveszett Paradicsom

A spanyol udvar ujjongásban tört ki, amikor Kolumbusz felfedezésének a híre végre megérkezett. Kitüntetésekkel árasztották el és sürgették, hogy mihelyt lehetséges, szervezzen egy második expedíciót. Eközben a spanyol diplomaták gyorsan akcióba léptek, hogy a spanyol pápától, VI. Sándortól megszerezzék a jogot a Kolumbusz által felfedezett összes terület gyarmatosítására.

Az 1493-ban elindított második expedíció nagy célokat tűzött ki maga elé. A 17 hajóból álló hajóhad 1200 gyarmatosítót szállított a fedélzetén — papokat, gazdálkodókat és katonákat, de nőket nem. Az úticél az új szárazföldek gyarmatosítása, a bennszülöttek katolikus hitre térítése volt, és természetesen minél több arany és fűszer felfedezése. Kolumbuszt az Indiába vezető tengeri átjáró felkutatása is érdekelte.

Bár több szigetet sikerült felfedezni, többek között Puerto Ricót és Jamaikát, ennek ellenére az elkeseredés nőttön nőtt. La Navidad eredeti lakossága alaposan megfogyatkozott Hispaniolában a spanyolok egymás közötti viszálykodása miatt, azután pedig a szigetlakók felgerjedt haragja miatt, akik — látva a gyarmatosítók mohóságát és erkölcstelenségét — majdnem kiirtották a lakosságot. Kolumbusz alkalmasabb helyet választott egy újabb, nagyobb település számára, majd folytatta felfedezőútját India felé.

Mivel nem sikerült körülhajóznia Kubát, arra a megállapításra jutott, hogy ez bizonyára Ázsia — vélhetőleg Malájföld. A The Contest of Paradise című könyv megállapítása szerint Kolumbusz „döntése alapján az egész legénységének eskü alatt kellett kijelentenie, hogy a tengerpart, amelynek mentén elhajóztak, . . . nem egy sziget partvonulata, hanem a valóságban ’azé a szárazföldé, ahol elkezdődik India’ ”. Hispaniolába visszatérve Kolumbusz kénytelen volt megállapítani, hogy az új gyarmatosítók sem viselkedtek különbül, mint az elődeik; megerőszakolták a nőket, a fiúkat pedig rabszolgasorsra fogták. Maga Kolumbusz is növelte a bennszülöttek haragját, amikor 1500 bennszülöttet összegyűjtött és közülük 500-at rabszolgaként Spanyolországba szállított, ahol azután néhány éven belül mind meghaltak.

A Nyugat-Indiákra tervezett két újabb utazás sem növelte Kolumbusz szerencséjét. Az aranyból, a fűszerekből és az Indiába vezető átjáróból nem lett semmi. A katolikus egyház viszont így vagy úgy, megtért emberekkel gazdagodott. Kolumbusz kormányzói képességei messze elmaradtak hajózási képességei mögött, s hanyatló egészsége zsarnokká, sőt könyörtelenné tette őt azok iránt, akik nem kedvelték őt. A spanyol uralkodók kénytelenek voltak egy rátermettebb kormányzót kijelölni helyette. Az óceánokat ugyan meghódította, de szárazföldre lépve baklövések sorozatát követte el.

Nem sokkal negyedik utazásának a befejezése után, 54 éves korában, gazdagon, de megkeseredett emberként halt meg még mindig ahhoz a meggyőződéséhez ragaszkodva, hogy felfedezte az Ázsiába vezető tengeri utat. Az utókorra maradt, hogy megadja neki azt a maradanadó dicsőséget, amelyre egész életében annyira áhítozott.

De az általa feltérképezett utak segítségével lehetőség nyílt az egész észak-amerikai kontinens felfedezésére és gyarmatosítására. A világ drámai változáson ment keresztül. De jobbra fordultak-e a dolgok?

[Lábjegyzetek]

[Térkép/kép a 6. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KOLUMBUSZ FELFEDEZŐÚTJA

SPANYOLORSZÁG

AFRIKA

Atlanti-óceán

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Bahama-szigetek

Kuba

Hispaniola