Miért van oly sok vaklárma?

A világ vége — mennyire van közel?

A TÖRTÉNET egy fiúról szól, aki a falu lakóinak juhait őrizte. Hogy legyen egy kis izgalom, egy nap felkiáltott: „Farkas! Farkas!”, noha nem is látott farkast. A falusiak kirohantak furkósbotokkal felszerelkezve, hogy elkergessék a farkast, de sehol nem láttak egyet sem. Mivel jó tréfa volt, a fiú később újra elkiáltotta magát. A lakók megint csak kirohantak a furkósbotokkal, de azt tapasztalhatták: ismét vaklárma volt. Aztán valóban jött a farkas, a fiú kiabálni kezdett: „Farkas! Farkas!”, de a falu lakói oda sem figyeltek, mondván: ez is csak vaklárma. Túl sokszor bolonddá tették már őket.

Ez történik azokkal is, akik a világ végét hirdetik. Jézus idejétől századokon át egészen napjainkig oly sok beteljesületlen jövendölést jelentettek be, hogy sokan egyszerűen nem veszik már komolyan az ilyeneket.

I. Gergely pápa (i. sz. 590​—604) egy európai uralkodónak írt levelében ez olvasható: „Szeretnénk, ha Felséged is tudná, amit mi megismertünk a Mindenható Isten Szavából, a Szentírásból, hogy a jelenlegi világ vége már elközelgett és hamarosan eljön a Szentek véget nem érő Királysága.”

A XVI. században Luther Márton, az evangélikus egyház megalapítója megjósolta, hogy a vég közel. Egy szerző szerint kijelentette: „A magam részéről biztos vagyok benne, hogy az ítélet napja a küszöbön áll.”

Az egyik legrégibb baptista csoporttal kapcsolatban feljegyezték: „A XVI. század első felében az anabaptisták úgy hitték, hogy a Millennium 1533-ban kezdődik.”

„Edwin Sandys (1519—1588), York érseke és Anglia prímása . . . mondja: . . . ’Biztosak lehetünk abban, hogy az Úr eljövetele közel van.’ ”

William Miller, akit általában az adventista egyház megalapítójának tartanak, egy idézet szerint ezt mondta: „Teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy a zsidó időszámítás alapján valamikor 1843. március 21. és 1844. március 21. között Krisztus eljön.”

Vajon ezen jóslásoknak a kudarca egyértelműen hamis prófétaként azonosítja azok kimondóit az 5Mózes 18:20–22 jelentésével összhangban? Az Írás így szól: „De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott.”

Vannak néhányan, akik látványosan prófétálnak a világ végéről, hogy magukra irányítsák a figyelmet és követőkre tegyenek szert, ám mások komolyan meg vannak győződve arról, hogy bejelentésük igaz. Reményeiket néhány írásszöveg vagy esemény egyéni értelmezésére támaszkodva hangoztatják. Nem állítják, hogy kijelentéseik közvetlen Jehovától jövő látomások lennének, és hogy ilyen tekintetben Jehova nevében szólnak. Így aztán, ha szavaik nem bizonyulnak igaznak, akkor sem tekintendők hamis prófétáknak, akik ellen óva int az 5Mózes 18:20–22. Emberi gyarlóságuk következtében csupán tévesen értelmezték a dolgokat.a

Akiket nem rémítettek el a korábbi kudarcok, azok közül sokan a közeledő 2000. év hatására késztetést éreznek a világ végéről újabb jövendölések kimondására. A The Wall Street Journal 1989. december 5-i számában megjelent egy cikk a következő címmel: „Millenniumi láz: A próféták száma szaporodik, a vég közel.” A 2000. év közeledtével különböző prédikátorok hirdetik, hogy Jézus eljön és az 1990-es évek „olyan nyomorúság ideje lesz, amilyen korábban még nem volt”. E cikk írásának idején a legfrissebb esemény, hogy a Koreai Köztársaságban az Eljövendő Napok Misszió azt jósolta, hogy 1992. október 28-án éjfélkor Jézus eljön és magával viszi a hívőket a mennybe. Több más végítéletet hirdető csoport is hasonló jóslásokba bocsátkozott.

Sajnálatos dolog ez a vaklármaáradat. Olyanok ezek, mint a pásztorfiú „farkas-farkas” kiáltása — az emberek hamarosan figyelmen kívül hagyják, és amikor valódi veszedelem közeleg, akkor sem veszik komolyan.

Miért figyelhető meg századokon át egészen napjainkig a hamis bejelentések folyamata, ahogyan erről Jézus beszélt? (Máté 24:23–26). Jézus, miután beszélt követőinek a visszatérését jelző néhány eseményről, elmondta azt, amit a Máté 24:36–42-ben olvashatunk: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is . . . Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.”

Nemcsak azt a parancsot kapták, hogy vigyázzanak és készüljenek fel, hanem azt is, hogy buzgón őrködjenek. A Róma 8:19 mondja: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Az emberi természet olyan, hogy ha erősen remélünk valamit és vágyakozunk rá, ha buzgón várjuk, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy már közel van, még akkor is, ha az események mást mutatnak. Buzgóságunkban vaklármát hangoztathatunk.

Akkor hát mi különbözteti majd meg a világ végének igazi jelét a hamisaktól? Hogy erre választ kaphass, kérünk, vizsgáld meg a következő cikket!

[Lábjegyzet]