Halál törékeny szárnyakon

NEM olyan háború ez, amely szenzációként az újságok címlapjaira kerül; mégis megszámlálhatatlan milliók életét oltotta ki. Nem olyan háború ez, amelyet bombákkal és golyókkal vívtak; az általa okozott gyötrelmet és a halálos áldozatok számát illetően mégis vetekszik egy ilyen háborúval, sőt meghaladja azt. Ebben a háborúban a halál nem ellenséges nehézbombázók hasából, hanem egy nőstény moszkitó törékeny szárnyain érkezik.

Az Ébredjetek! nigériai tudósítójától

LESZÁLLT az éj; a ház népe mind mély álomba merült. A hálószobába egy moszkitó reppen be, apró szárnyai 200—500-at csapdosnak másodpercenként. Embervérre éhezik. Leheletfinoman egy fiú karjára ereszkedik. S mivel súlya mindössze 3/1000 g, a fiú meg se rezdül. A moszkitó most kibocsát egy a szájnyílásának tüskés hegyében levő fűrészfogú, tűhegyes szipókát, amellyel egy hajszálér fölött átszúrja a fiú bőrét. A fejében elhelyezkedő két szívószervével kiszívja a fiú vérét. Egyidejűleg a moszkitó nyálmirigyeiből malária paraziták hatolnak a fiú véráramába. Máris véget ér a művelet; a fiú mit sem érez. A moszkitó elrepül, testsúlya a kiszívott vértől csaknem háromszorosára nőtt. Nem sok napba telik, s a fiú súlyosan megbetegszik, közel áll a halálhoz. Maláriája van.

E jelenet sok milliárd alkalommal megismétlődött már. Következménye gyötrelem és mindig roppant méreteket öltő halál. Semmi kétség, a malária kegyetlen és könyörtelen ellensége az emberiségnek.

Türelmes kutatás az ellenség után

A malária ellen folytatott hadviselés egyik döntő fontosságú felfedezése nem Európa hírneves tudósaitól származik, hanem a brit hadsereg Indiában állomásozó egyik sebészétől. A XIX. század tudósai és orvosai az előző két évezred gondolkodásmódjával összhangban azt feltételezték, hogy az emberek ezt a kórt bűzhödt mocsaras levegő belégzése révén kapták meg.a Velük ellentétben dr. Ronald Ross úgy vélte, hogy a kórt a moszkitó viszi át egyik emberről a másikra. Még azután is, hogy világossá vált: maláriás megbetegedés esetén paraziták élősködnek az ember véráramában, a kutatók továbbra is a mocsárvilág levegőjében és vizében keresték a betegség nyitját. Időközben Ross a megfejtés kulcsát a moszkitók gyomrában kereste.

Figyelembe véve a primitív laboratóriumi felszerelést, amellyel dolgoznia kellett, bizony nem volt könnyű tanulmányozni a moszkitók gyomrát. Amíg dolgozott, moszkitó- és szúnyogfelhők rajzottak körülötte — Ross szerint — eltökélten arra, hogy bosszút álljanak „barátaik haláláért”.

Végre 1897. augusztus 16-án Ross az anopheles moszkitó gyomorfalán gömb alakú szervezeteket fedezett fel, melyeknek mérete az éjszaka folyamán megnőtt. Malária paraziták!

Ujjongások közepette jegyezte fel Ross a noteszébe, hogy rájött a titok nyitjára, mely „emberek tízezreinek” fogja megmenteni az életét. Feljegyzett egy verset is a Biblia korinthusiaknak szóló könyvéből: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Korinthus 15:55).

A malária pusztító hatásai

Ross felfedezése mérföldkő volt a malária ellen folytatott háborúban, amely hozzájárult, hogy az ember nagyobb támadásba lendülhessen a kór és a kórt okozó rovarok ellen.

A történelem korszakain át az emberiség súlyos és folyamatos veszteséget szenvedett el a maláriától. Egyiptomi hieroglifák és papiruszok tanúskodnak a malária okozta tömeges halálról már 1500 évvel azelőtt is, hogy Krisztus a földön járt. Tombolt már az ősi Görögország csodás szépségű, alacsonyan fekvő városaiban; Nagy Sándort pedig élete virágában vitte el. Megtizedelte az ókori Róma városait, s a gazdag polgárokat arra késztette, hogy a hegyvidékre költözzenek. A keresztes háborúkban, az amerikai polgárháborúban és a két világháborúban jóval több ember halálát okozta, mint amennyi áldozatot sok jelentős ütközet szedett.

Afrikában a malária hozzájárult, hogy Nyugat-Afrika elnyerje a „Fehér ember sírja” elnevezést. A betegség — igazat szólva — annyira akadályozta az európaiak Afrikára irányuló kolonizációs törekvéseit, hogy az egyik nyugat-afrikai egyetem nemzeti hősnek kiáltotta ki a moszkitót! Közép-Amerikában a malária hátráltatta a franciákat a Panama-csatorna megépítésében. Dél-Amerikában a brazíliai Mamoré és Madeira között épített vasútvonal, úgymond, minden egyes talpfájának a lerakása egy emberéletet követelt.

Harc a győzelemért

A moszkitó elleni védekezés, bár nem tudták, hogy ez egyszersmind a malária elleni védekezés is, évezredeken át folyt. I. e. a XVI. században az egyiptomiak a zuchunfa olaját használták moszkitóriasztó szerként. Ezer évvel később Hérodotosz arról számolt be, hogy egyiptomi halászok éjjelente kifeszítették a hálóikat az ágyuk köré, hogy távol tartsák maguktól a rovarokat. Tizenhét évszázaddal később, Marco Polo beszámolója szerint India gazdag polgárai védőfüggönnyel ellátott ágyakban aludtak; e függönyöket éjszaka összehúzták.

Máshol az emberek a természetben fellelhető gyógynövényeket használtak, amelyek valóban értékesek voltak. Több mint 2000 éven át, a maláriát sikeresen kezelték Kínában egy qinghaosu nevű gyógynövénnyel, melyet az utóbbi években újból felfedeztek. Dél-Amerikában a perui indiánok a kínafa kérgét használták orvosság gyanánt. A XVII. században behozták Európába a kínafát, amelyből 1820-ban két párizsi gyógyszerész a kinin nevű alkaloidát nyerte ki.

Új fegyverek

A kinin értékét a malária megelőzésében és kezelésében csak lassacskán kezdték méltányolni, ám amint ez megtörtént, száz éven át ez lett a malária egyedül üdvözítő ellenszere. Majd a második világháború elején japán csapatok a Távol-Keleten rátették a kezüket a fontos kínafa-ültetvényekre. Az ebből származó súlyos kininhiány intenzív kutatásra ösztönözte az Egyesült Államokat egy malária elleni szintetikus gyógyszer kikísérletezésére. Az eredmény a klorokin nevű hatóanyag, amely biztonságos, nagy hatású és olcsón előállítható volt.

A klorokin hamar elterjedt, és jelentős fegyver lett a malária elleni harcban. Az 1940-es években bevezették a DDT elnevezésű rovarirtót is, ami hatékony szernek bizonyult a moszkitók irtására. A DDT mozaikszó a félelmetes diklór-difenil-triklór-etán kémiai elnevezés rövidítése. A DDT nemcsak a permetezés alkalmával öli meg a moszkitókat, hanem később, a falakon maradt anyag is pusztítja a rovarokat.b

Optimista ellentámadás

A második világháborút követően, a tudósok — immár felfegyverkezve a DDT-vel és a klorokinnal — globális ellentámadást szerveztek a malária, no meg a moszkitók ellen. Úgy határoztak, hogy a támadást két fronton indítják meg — orvosságokkal az emberi testben élősködő paraziták felszámolása végett, és rovarirtók tömeges permetezésével a moszkitók kiirtására.

Céljuk a teljes győzelem volt. A malária írmagját is ki akarták törölni a létből. A támadásban vezető szerepet játszott az újonnan létrehozott Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely elsődleges célul a teljes megsemmisítésre irányuló program megvalósítását tűzte ki. Az elszánt fellépéshez természetesen sok pénzre volt szükség. A nemzetek 1957 és 1967 között 1,4 milliárd [USA-]dollárt költöttek az egész földünkre kiterjedő kampányra. Az elért eredmények kezdetben igen látványosak voltak. Európában, Észak-Amerikában, a Szovjetunióban, Ausztráliában és Dél-Amerika néhány országában leküzdötték a betegséget. L. J. Bruce-Chwatt professzor, a malária ellen folytatott harc veteránja, ekként emlékezik vissza: „Nehéz lenne ma szavakba önteni azt a túláradó lelkesedést, amit a kór megsemmisítését célzó elgondolás váltott ki azokban a békés napokban szerte a világon.” A malária uralma alapjaiban megrendült! A WHO így kérkedett: „A malária teljes felszámolásának valósága végre elérhető közelségbe került.”

A malária visszaüt

A győzelem azonban még nem adatott meg. A moszkitók nemzedékei, amelyek túlélték a vegyi támadást, rezisztenssé váltak a rovarirtókkal szemben. A DDT már nem végzett velük oly könnyen, mint korábban. Az emberekben élősködő paraziták hasonlóképpen ellenállóvá váltak a klorokinnal szemben. Ezen problémák és egyéb okok miatt szörnyű visszaesés volt tapasztalható némely országban, ahol a győzelem biztosnak ígérkezett. Srí Lankán például, ahol 1963-ban azt hitték, hogy a maláriát gyakorlatilag már gyökerestől kiirtották, mindössze öt évvel később a betegség olyan járványos méretekben ütötte fel a fejét, amely milliókat érintett.

Az 1969-es esztendőre már széles körben elfogadták azt a megállapítást, hogy a malária mint ellenség nem győzhető le. A „kiirtás” szó helyett a „megfékezés” kifejezés használata jött divatba. Mit is értenek „megfékezés” alatt? Dr. Brian Doberstyn a WHO maláriával foglalkozó részlegének a vezetője ezt a magyarázatot adja: „Mindaz, amit jelenleg tenni tudunk az az, hogy megpróbáljuk a halálesetek számát és a szenvedést ésszerű határok között tartani.”

Egy másik WHO-tisztviselő így kesereg: „Az 1950-es években a malária felszámolására irányuló és a rovarok ellen bevetett DDT alkalmazása után mérséklődött a nemzetközi érdeklődés. A szegénység, az infrastruktúra hiánya, az orvosságokkal és a rovarirtókkal szemben mutatkozó ellenálló képesség mind a kór fennmaradásához vezetett. Tárgyilagosan nézve a kór legyőzött bennünket.”

Nem hagyható figyelmen kívül még egy további tényező sem: a gyógyszergyárak feladták a további kutatásaikat. A malária egyik szakértője a következőket nyilatkozta: „A gond az, hogy mindez óriási anyagi ráfordítást igényel, ennek fejében azonban egy nagy nulla az, ami megtérül, az eszmei ösztönzés pedig egyenlő a semmivel.” Igen, noha sok csatát megnyertek, a malária ellen folytatott háború távol áll attól, hogy véget érjen. A Biblia azonban rámutat arra a küszöbön álló időre, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Mindaddig azonban továbbra is érkezik betegség és halál törékeny szárnyakon.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Moszkitó — kontra ember

Közvetlenül majdnem az emberiség felét fenyegeti; több mint száz országot, jórészt a trópusokon. Különösen Afrikát tekinthetjük gócpontnak.

Trópusi területekről a moszkitók potyautasként szállíttatják magukat repülőgépeken, és az is előfordult már, hogy megfertőztek nemzetközi repülőterek szomszédságában élő embereket.

Megfertőződött áldozatok. Évente 270 millió ember betegszik meg, ebből mintegy 2 millió bele is hal e betegségbe. Főleg terhes asszonyok és gyermekek szenvednek tőle embertelenül: percenként átlagosan két fiatalt ragad el a halál.

Megtámadja a trópusokra látogatókat is. Európában évente mintegy 10 000 „importált” malária esetet jelentenek, Észak-Amerikában pedig ez a szám meghaladja az 1000-et.

Támadási módszerek. A nőstény anopheles moszkitó többnyire éjszaka fertőzi meg az embereket. A malária vérátömlesztéssel és ritkán fertőzött injekciós tűvel is terjed.

Az ember csak az utóbbi években jutott olyan tudás és eszközök birtokába, amelyekkel felveheti a harcot a malária ellen. Százöt ország azirányú egyesített erőfeszítései ellenére, hogy ezt a veszedelmet megpróbálják legyőzni, az ember egyre inkább tért veszít.

[Kiemelt rész a 15. oldalon]

Védekezz a moszkitócsípés ellen!

Aludj olyan ágyban, amelyet szúnyogháló vesz körül! Rovarirtó szerrel átitatott hálók a legalkalmasabbak.

Amennyiben van, kapcsold be a légkondicionáló berendezést éjszakára, vagy aludj olyan szobában, ahol az ablakok és az ajtók szúnyoghálóval vannak ellátva. Ha nincs szúnyogháló, tartsd csukva az ajtókat és az ablakokat.

Napnyugta után hosszú ujjú öltözéket és hosszú nadrágot tanácsos viselni. A sötét színek vonzzák a moszkitókat.

Testednek fedetlenül maradt részeit dörzsöld be rovarriasztó szerrel! Válassz olyant, amely akár dietiltoluamidot (deet) akár dimetilftalátot tartalmaz!

Használj moszkitó elleni sprayt, rovarirtó permetet vagy elfüstölögtethető rovarirtó tekercset!

[Forrásjelzés]

H. Armstrong Roberts

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

„Nem létezik ’bűvös lövedék’ ”

Bár a teljes győzelem reménye távolinak tűnik, a malária elleni háború folytatódik. Egy maláriával foglalkozó nemzetközi konferencián a kongói Brazzaville-ben, 1991 októberében a WHO képviselői az „eluralkodó fatalista” magatartás levetkőzésére szólítottak fel, s helyette egy új, globális mozgósítást ajánlottak a malária megfékezésére. Vajon mennyire lesznek az ilyen erőfeszítések sikeresek?

„Nem létezik ’bűvös lövedék’ a malária leküzdésére — jelentette ki nemrégiben Hiroshi Nakajima, a WHO vezérigazgatója. — Éppen ezért több arcvonalon kell harcolnunk ellene.” Íme, három arcvonal, amely az utóbbi időkben nagy mértékben felkeltette a nyilvánosság figyelmét:

Oltóanyagok. Tudósok már hosszú évek óta kísérleteznek, hogy maláriaellenes szérumot találjanak fel, és a médiák egyszer-egyszer a kutatás területén elért „frontáttörésekről” számolnak be. Az indokolatlan optimizmust lehűtve, a WHO óv „attól az illúziótól, hogy a közeljövőben bárki elő tudna állítani egy malária elleni szérumot”.

Az egyik nehézség, amibe az ember beleütközik, ha elő akarja állítani a szérumot, az, hogy az emberben élősködő malária parazita rendkívül sikeresen játssza ki az emberi immunrendszert, hogy az el ne pusztítsa őt. Még több éven át megismétlődő támadások után sem tudnak az emberek akár csak korlátozott mértékű immunitást is kifejleszteni e kórral szemben. Dr. Hans Lobel, az atlantai U.S. Centers for Disease Control járványszakértője megjegyzi: „Csupán néhány roham után nem fejlődik ki az emberben immunitás a betegséggel szemben. Tehát [azzal, hogy szérumot próbálunk kifejleszteni], a természetet kíséreljük meg tökéletesíteni.”

Gyógyszerek. A meglevő gyógyszerekkel szemben tanúsított növekvő ellenállást kifejtő malária parazita miatt a WHO egy új orvosság, az arteether használatát pártolja, amelyet a kínai qinghaosuc gyógynövénykivonatból nyernek. A WHO abban reménykedik, hogy a qinghaosu a természetes gyógyszerek alapanyagának egy teljesen új osztálya lehet, amely tíz év múlva talán a világ egész népességének rendelkezésére áll.

Szúnyoghálók az ágy körül. Még mindig hatásos ez a moszkitók ellen bevetett, kétezer éves védekezési módszer. A maláriát hordozó moszkitók rendszerint éjszaka támadnak, a szúnyogháló pedig távol tartja őket. Leghatásosabbak azok a hálók, amelyeket előzőleg rovarirtó szerrel — például permetrinnel — itatnak át. Afrikában végzett felmérések szerint azokban a falvakban, ahol rovarirtó szerbe mártott hálókkal veszik körül az ágyat, a halálos kimenetelű maláriás megbetegedések száma 60 százalékkal csökkent.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

Utazás a trópusokra?

Ha azt tervezed, hogy malária által fenyegetett területre utazol, akkor az alant felsorolt dolgokat kell tenned:

1. Kérj szakvéleményt a háziorvosodtól vagy egy szérumközponttól!

2. Pontosan kövesd a kapott utasításokat és négy héten át folyamatosan szedd a malária elleni gyógyszert, miután hátat fordítottál a maláriával fertőzött térségnek!

3. Védekezz a moszkitócsípések ellen!

4. Légy tisztában a malária tüneteivel, amelyek: láz, fejfájás, izomfájdalmak, hányás és/vagy hasmenés! Ne feledd, hogy a malária egy évvel a malária sújtotta területről történt távozásod után is kitörhet rajtad, még akkor is, ha szedtél malária elleni gyógyszereket!

5. Ha a fent említett tüneteket észleled magadon, fordulj orvoshoz! A maláriás beteg állapota rohamosan rosszabbodhat és az első tünet megjelenése után 48 órán belül halált okozhat.

Forrás: Egészségügyi Világszervezet.

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

H. Armstrong Roberts