Vissza az alapokhoz a malária elleni küzdelemben
Mivel a világ figyelme a polgárháborúkra, a bűnözésre, a munkanélküliségre és más kritikus dolgokra összpontosul, alig esik szó a főhírekben a malária okozta halálesetekről. Mégis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ma a világ lakosságának csaknem a fele él maláriától fenyegetett helyen, és mintegy 300-500 millió ember fertőződik meg vele évente, ami miatt ez „az összes trópusi betegség közül az egyik legelterjedtebb és leggyilkosabb fajta”. Mennyire halálos?
Minden 20. másodpercben meghal valaki maláriában. Ez a számadat egy évre vetítve több mint 1,5 millió halálos áldozatot jelent — éppen ennyi Botswanának, egy afrikai nemzetnek az összlakossága. A malária okozta halálesetek közül tízből kilenc a trópusi Afrikában történik, ahol a legtöbb áldozat kisgyermek. Az amerikai földrészen a WHO az amazóniai területen jegyezte fel a malária legmagasabb elterjedési arányát. Az erdőirtás és más ökológiai változások miatt egyre nagyobb számban szedi áldozatait a malária a világnak e részén. Brazília amazóniai közösségeinek némelyikében annyira súlyossá vált mostanra a gond, hogy minden 1000 lakosból több mint 500 fertőzött.
Az afrikai, amerikai, ázsiai földrészen vagy bárhol máshol a malária elsősorban a lakosság legszegényebb csoportjait sújtja. A WHO megjegyzi, hogy ezek az emberek „a legkisebb mértékben jutnak hozzá orvosi ellátáshoz, a legkevésbé képesek megfizetni, hogy egyénileg védekezzenek, és a legtávolabb vannak a malária szervezett megfékezését célzó tevékenységektől”. Még így sem reménytelen e szegények nehéz helyzete. A TDR News, egy trópusi betegségek kutatásáról szóló, tájékoztató kiadvány megállapítja, hogy az elmúlt években egyre inkább hozzáférhetővé vált az egyik legígéretesebb módszer a malária okozta halál elkerülésére. Hogy hívják ezt az életmentő dolgot? Rovarirtó szerrel átitatott szúnyogháló.
A háló előnyei
Bár a szúnyogháló használata olyan megoldás, mellyel vissza kell térni az alapokhoz, dr. Ebrahim Samba, a WHO afrikai hivatalának igazgatója elmondta a Panos Features-ben, a Panos Intézet tájékoztató kiadványában, hogy azok a próbák, amelyekkel lemérték a szúnyogháló hatékonyságát a malária ellen folytatott harcban, „nagyon izgalmas eredményekre” vezettek. Kenyában például a biológiailag lebomló rovarirtó szerekkel átitatott szúnyogháló használata egyharmadával csökkentette az ötévesnél fiatalabb gyermekek esetében az általános elhalálozást — és itt nem csupán a malária okozta halálról van szó. Az életmentésen kívül „a szúnyoghálók radikálisan csökkenthetnék az egészségügyi ellátásra nehezedő terheket”, mert kevesebb betegnek lenne szüksége kórházi kezelésre malária miatt.
Egy gond azonban még megoldásra vár: ki fizessen a szúnyoghálókért? Amikor az egyik afrikai országban arra kérték az embereket, hogy járuljanak hozzá, a legtöbben visszautasították. És nem is csoda, hisz azoknak az embereknek, akik olyan országban élnek, ahol személyenként kevesebb mint 5 dollárt költenek egy évben egészségügyi ellátásra, még egy szúnyogháló is — rovarirtó szerrel vagy a nélkül — luxuscikknek számít. Mivel azonban e megelőzési módszerrel kevesebbet kellene költeniük a kormányzatoknak, mintha a maláriával fertőzött betegeket kezelnék, az ENSZ szakértői megjegyezték, hogy „igen gazdaságos lenne, ha a szűkös állami pénzalapokat arra használnák, hogy átitatott szúnyoghálókat osszanak, és fedezzék a költségeit”. A kormányzatok számára valóban a szúnyoghálókról való gondoskodás lehetne az egyik módja annak, hogy pénzt takarítsanak meg. Szegény állampolgáraik millióinak azonban ez sokkal több — az életük megmentését jelenti.
[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]
CDC, Atlanta, Ga.