Fiatalok kérdezik:

Miért kell testi fogyatékosságban szenvednem?

„ÖTÉVES voltam — emlékszik vissza Becky. — Egy barátom maga elé ültetett a kerékpárjára, amikor egy autó kanyarodott be a sarkon és elütött minket.” S a következmény? „Lábszártörést szenvedtem, és súlyos fejsérüléseket. Az orvosok nem gondolták, hogy túlélem.” Becky azonban életben maradt, és ma jókedvű 16 éves. A baleset azonban nyomot hagyott rajta. „Azóta is nagyon gyenge vagyok” — mondja.

Egy fiatal férfi, név szerint Craig, szintén megrokkant egy CP (központi agybénulás) néven ismert betegség következtében. „A CP izmaimat és az idegrendszeremet támadta meg — magyarázza Craig. — Izmaim nem reagálnak megfelelően az agyam által küldött üzenetekre. Ezért nehézségeim vannak a járással, a beszéddel és az egyensúlyérzékemmel. Mindezeket meg tudom tenni csak nem egyenletesen.”

Neked is van ehhez hasonlóan valamilyen testi fogyatékosságod? A statisztikák arra mutatnak, hogy 2000-re a testi fogyatékos fiatalok száma körülbelül 59 millióra növekszik világszerte (World Health, 1985. január/február). Az a tény azonban, hogy oly sok embernek ugyanaz a nehézsége, mint neked, kevés vigaszt nyújt számodra, ha más fiatalokhoz hasonlóan szaladni, ugrálni és játszani akarsz, de képtelen vagy rá.

Testi fogyatékossággal járó nehézségek

A testi fogyatékosság nem új keletű. A bibliai időkben némely embernek sántasággal (2Sámuel 4:4; 9:13), vaksággal (Márk 8:22) és egyéb testi rendellenességekkel (Máté 12:10) kellett megküzdeni. Az ilyen testi fogyatékosoknak gyakran az élet legalapvetőbb feladatainak az elvégzése is nehézséget okozott. (Vö. 5Mózes 28:29; Példabeszédek 26:7.)

Talán te is hasonló korlátozottságokkal küzdesz. Az öltözködés, evés vagy az iskolába járás talán óriási erőfeszítést követel tőled — és jelentős segítséget mások részéről. „Nem tudom a jobb oldali izmaimat megfelelő módon mozgatni — mondja Becky. — Így meg kellett tanulnom balkézzel írni. A járás is nehezemre esett. Most a járás már könnyebben megy. Vannak napok, amikor sántikálok.” Vagy gondolj bele azokba a nehézségekbe is, amelyekkel egy törpenövésű fiatal fiú néz szembe. Jill Krementz How It Feels to Live With a Physical Disability című művében a fiú nem humorérzék nélkül mondja: „A fali villanykapcsoló elérése megint csak igazi gyötrelmet jelent. . . A házakat határozottan magas emberek számára tervezik.”

A te esetedben azonban lehet, hogy számodra a leglesújtóbb nehézségek nem fizikai természetűek. A Parents című magazin így magyarázza: „A tizenévesek nagyon érzékenyek azt illetően, hogy mások miként reagálnak fogyatékosságaikra; a fiatalok számára ez különösen megnehezíti az életet. . . Érdekli őket, hogy mások mit gondolnak a külsejükről, és gyakran bizalmatlanok a barátság megnyilvánulásával szemben; a szánalom kellemetlen kifejezéseiként értelmezik mások jószándékú közeledését.” Az csak természetes, hogy szívből szeretnéd, ha mások szeretnének és elfogadnának. Mégis úgy érezheted, hogy elhidegülnek tőled. A fiatal Michelle azt mondja: „Egész életem különbözött a másokétól. Ennek az volt az oka, hogy hiányzott a bal kezem.”

Ha más vagy, mint a többiek, vég nélküli bosszantásnak is ki lehetsz téve. „Ötödik osztályos koromig gyógypedagógiai iskolába jártam — emlékszik vissza Craig. — Az ötödik osztályban azonban az egészséges gyerekek iskolájába kezdtem járni. Valójában nem volt túl sok nehézségem egészen addig a napig, amikor néhány fiú nevetgélni kezdett rajtam. Ezt a járásom váltotta ki belőlük.” Beckynek is fájdalmas emlékei vannak az iskolatársai részéről jövő kegyetlen bánásmód miatt. Egy korábbi műtét során megsérültek a hangszálai, s a hangja egy kissé érdes lett. „Az iskolában a gyerekek szörnyhangúnak neveztek” — panaszolja.

A felnőttek részéről is megnyilvánulhatnak igazságtalan előítéletek. Néhányan talán kerülik, hogy a szemedbe nézzenek. Mások talán egyáltalán nem is állnak szóba veled, s megjegyzéseiket a szüleidhez vagy a társaidhoz intézik — mintha te láthatatlan vagy szellemileg fogyatékos lennél. Mindennél idegesítőbbek lehetnek azok, akik jókívánságokkal, állandó szánalommal árasztanak el téged, megerősítve benned azt az érzést, hogy sérült árucikk vagy.

Isten nézőpontja a dologról

Hogy érez azonban Isten veled kapcsolatban? Fogyatékosságod vajon rosszallásának a jele? Figyeld meg, mit mondott Jézus, amikor találkozott ’egy emberrel, a ki születésétől fogva vak vala’. Tanítványai azt kérdezték: „Ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei” (János 9:1–3). Nem, a vakság nem a vak ember vagy a szülei részéről elkövetett valamely különös bűn következménye. Az inkább az Ádámtól mindannyiunk által örökölt tökéletlenség következménye. Pál apostol így magyarázza ezt: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12).

A testi fogyatékosságok tehát nem az isteni beavatkozás vagy büntetés következményei. Némelyüket gondatlanság okozza. Mások egyszerűen csak „idő szerint és történetből lesznek” (Prédikátor 9:13). S vannak olyan fiatalok, akik a szüleik rossz bánásmódja vagy hanyagsága miatt szenvednek testileg.

Bármi legyen is a nehézségeid oka, nem kell azt érezned, hogy Isten csökkentett értékűnek tekint. Ellenkezőleg, ő úgy fogad el téged, mint aki drága és értékes, különösen ha istenfélő vagy (Lukács 12:7). ’Néki gondja van reád’ személy szerint, és örömmel használ fel téged szolgálatában (1Péter 5:7). Pál apostol — Isten minden idők legkiválóbb szolgáinak egyike — minden bizonnyal testi fogyatékosság miatt szenvedett: ’egy tövistől a testében’ (2Korinthus 12:7). Mily vigasztaló tudni, hogy „az ember azt nézi a mi a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ő ismeri legjobban a lehetőségedet, és tudja mit leszel képes megtenni, amikor tökéletesen helyre lesz állítva egészséged az ő új világában (Jelenések 21:3, 4).

Küzdelem másokkal

Sajnos iskolatársaid és mások valószínűleg nem osztoznak veled Isten magasztos nézőpontjának elfogadásában. Az emberek néha egyszerűen csak kegyetlenek. Ne lepjen meg hát, ha a veled egykorúak közül néhányan hasonló módon könyörtelenek szenvedéseddel szemben. Általában az emberek mégsem akarnak téged ténylegesen megsérteni vagy zavarba hozni; néha csak tapintatlanok. A téged ért csapás feszélyezi őket, vagy talán egyszerűen csak érzéketlenek; néha talán valami ostobaságot vagy sértő dolgot mondanak.

Mit tehetsz te? Néha megakadályozhatod a kínos helyzeteket. Megpróbálhatod például megkönnyíteni mások helyzetét, ha érzed, hogy feszélyezettnek tűnnek vagy nem tudnak mit mondani. Ismerd el, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk félni attól, amit nem értünk. Segíthetsz másoknak, hogy figyelmen kívül hagyják fogyatékosságodat, ha hagyod, hogy olyannak ismerjenek meg téged, amilyen valójában vagy. Amikor úgy tűnik, hogy a helyzet megengedi, megpróbálhatsz valami ehhez hasonlót mondani: „Kíváncsi vagy rá, hogy miért kell tolókocsit használnom?” A Parents magazin szerint egy tanár, akinek egy testrészét amputálták, azzal elégíti ki tanulói kíváncsiságát, hogy így kezdi a beszélgetést: „Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogy mi történt velem. Szeretnétek tudni?”

Időnként a legnagyobb erőfeszítéseid ellenére is előfordulhat, hogy megsértenek. A fiatal Becky azt mondja: „Amikor fiatalabb voltam, valóban dühbe gurultam, amikor mások bosszantottak; egész életemben érzékeny voltam. Most azonban nem engedem felbosszantani magam. Néha még nevetni is tudok egy helyzeten.” Igen, a humorérzék messzemenően segíthet a sértő megjegyzéseket elhárítani. „Ideje [van] a nevetésnek” — mondja a Prédikátor 3:4. verse. Salamon király továbbá azt tanácsolja: „Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak” (Prédikátor 7:21). Néha az a legjobb mód, ha az ostoba beszédet egyszerűen nem veszed tudomásul. „Ne aggodalmaskodj amiatt, amit az emberek mondanak” — mondja Becky.

A remény segít elviselni

Való igaz, hogy az egész emberi faj tökéletlenségekkel teli. „Az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” — mondja a Biblia (Róma 8:22). Neked azonban reményed lehet a jövőt illetően. Vegyél példát egy fiatal lányról, akit most Carolnak fogunk nevezni. Ő jóformán süketen született. Majd egy kerékpár baleset következtében amputálni kellett az egyik lábát. Carol meg akart halni. De tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova Tanúival, és tudomást szerzett egy eljövendő igazságos új világról, melyben „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Valójában reményt kapott arra vonatkozóan, hogy egy nap testi fogyatékosságai — csodálatos módon — meg sem említtetnek (Ésaiás 35:5, 6).

Milyen hatással van Carol hangulatára az, amit Istenről tanul? Néhány hozzá közel álló keresztény barátja azt mondja róla: „Mindig jókedvű, és sohasem foglalkozik hátrányos helyzetével.” Érdekes azonban, hogy még azt is mondják: „Sok barátja mintha nem is tudná, hogy műlába van és ilyen nagymértékű halláskárosult. Miért? Olvas az ajkakról és a hallókészülékére hagyatkozik.” Carol nyilvánvalóan többet tesz, mint csupán a jövőben bízik. Igyekszik elérni mindent, ami számára most lehetséges. E sorozat következő cikkének témája arról szól majd, hogyan teheted meg ugyanezt te is.

[Kép a 19. oldalon]

Néhányan segítségnek találják, ha megmagyarázzák helyzetüket azoknak, akik láthatóan kíváncsiak rá