Fiatalok kérdezik:

Hogyan boldogulhatok testi fogyatékosságom ellenére?

„MÉG tud járni — mondja egy fiatal lány édesanyja, akit most Maggie-nek fogunk hívni. — Mozdulatait azonban nem tudja összehangolni és beszéde is alig kivehető.” Maggie szklerózis multiplexben szenved, és egyike a világon mindenhol megtalálható azon fiatalok millióinak, akik fizikai fogyatékosságban szenvednek.

Talán te is ezek egyike vagy. S akár fogyatékosan születtél, akár egy betegség vagy baleset következtében lettél rokkant,a nem kell arra a következtetésre jutnod, hogy most már mindennek vége. A részedről megnyilvánuló türelmes erőfeszítéssel pozitív lépéseket tehetsz, hogy hatásosan megbirkózz helyzeteddel.

A vágyálmok csapdája

Persze az ember természetéből adódik, hogy nem akarja elfogadni a kellemetlen valóságot, hanem sóvárogva reméli, hogy a fogyatékosság önmagától megszűnik. Pál apostol nyilvánvalóan valami olyan betegségben szenvedett, ami látóképességét támadta meg. (Vö. Galátzia 6:11.) A galátziabeli keresztényeknél tett első látogatására hivatkozva, Pál azt mondta: „ . . . testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először. És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem” (Galátzia 4:13, 14). Néhány tudós úgy véli, hogy Pál elesettségét az okozta, hogy genny szivárgott a szeméből vagy valamilyen más módon tette megjelenését visszataszítóvá. Nem meglepő tehát, hogy Pál ’háromszor könyörgött az Úrnak’, hogy a betegsége elmúljon. Az azonban nem múlt el (2Korinthus 12:8, 9). Rokkantsága ellenére hivatásában mégis kimagasló eredményeket ért el mint misszionárius, tanító és író.

Talán neked is számolnod kell vele, hogy fogyatékosságod állandó jellegű. Jan Coombs szerző, a Living With the Disabled című könyvében azt írja: „Ahhoz, hogy a beteg alkalmazkodjon rokkantságához, először is el kell ismernie, hogy rokkant. Tudnia kell, hogy korlátozottsága akadályozhatja és alkalmatlanná teheti őt, de személyes értékeiből nem von le.” Ha nincs reális remény a gyógyulásra, s valóságos állapotodat magad előtt letagadod, az csak arra jó, hogy az önvád, a gyötrelem és a csalódottság csapdájába ess. Másrészről „az alázatosoknál pedig bölcsesség van” — mondja a Biblia a Példabeszédek 11:2-ben, és egy alázatos személy ismeri és elfogadja korlátozottságait. Ez nem azt jelenti, hogy remete légy vagy megelégedj egy szürke, örömtelen élettel. Ehelyett a szerénység arra indít, hogy becsületesen felmérd helyzetedet, és megvalósítható célokat tűzz ki.

Cselekedj az ismeretnek megfelelően!

Rokkantságod természetének pontos ismeretére is szükséged van. „Minden eszes cselekszik bölcsességgel” — mondja a Példabeszédek 13:16. (Vö. Példabeszédek 10:14.) Ez talán azt jelenti, hogy elolvasol néhány felvilágosító orvosi irodalmat, vagy speciális kérdéseket teszel fel orvosodnak és más téged kezelő egészségügyi szakembernek. Ha te magad ilyen vonatkozásban tájékozott vagy, könnyíthetsz helyzeteden, mert nem ítélsz meg tévesen semmit, ami gátolhatna abban, hogy az előtted nyitva álló lehetőségekkel élj.

Ez segíthet neked abban is, hogy lépést tarts az orvostudomány fejlődésével és a gyógymódokkal, melyek javíthatnak helyzeteden. Például új, könnyebb anyagokból készült művégtagokat fejlesztettek ki, melyek kényelmesebb és rugalmasabb mozgást tesznek lehetővé. A Time magazin — az igazságnak megfelelően — a rokkant embereknek segítséget jelentő eszközök terén megfigyelhető „robbanásszerű növekedésről” számol be. Az ilyen termékek talán helyileg is rendelkezésre állnak, és talán nem lépik túl a családi költségvetésedet.

Több hagyományos eszköz, mint például a hallókészülékek, járóbotok, mankók és járógépek is igen hasznosak lehetnek. Napjainkban némely fiatal túl zavarónak és kellemetlennek érezheti, hogy ilyen eszközöket használjon. Salamon király azonban bölcsen megjegyezte: „Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni” (Prédikátor 10:10, Ökumenikus fordítás). Ehhez hasonlóan te is halálosan kimerülhetsz, vagy kirekesztheted magad élvezetes tevékenységekből, ha nem veszed igénybe azokat a jó eszközöket, amelyek segíthetnek neked. Miért engeded, hogy a büszkeség jobban megnehezítse életedet, mint szükséges? Salamon így következtet: „ . . . a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel” (Prédikátor 10:7).

Igen, előnyödre válik, ha használsz valamit, ami segít abban, hogy jobban járj, láss vagy hallj. Igaz, talán sok gyakorlatot és türelmet igényel, hogy megtanulj mankót, protézist vagy hallókészüléket használni. Az ilyen eszközök magától értetődően nem javítanak a megjelenéseden. Gondolj azonban arra a szabadságra, amit nyújthatnak neked, és a lehetőségekre, amelyek megnyílhatnak előtted! Egy rokkant afrikai lány, a teljesen visszavonultan élő Jay, a kicsiny falucskából élete 18 éve alatt csupán egyszer merészkedett ki. Miután Jehova Tanúival tanulmányozta a Bibliát, kezdett részt venni a keresztény összejöveteleken. Ez megkívánta tőle, hogy néhány háznyit „menjen”, kezeivel előrehúzva magát, maga után vonszolva felsőtestét. Amikor egy Tanú Európában tudomást szerzett Jay siralmas állapotáról, küldött neki egy háromkerekű tolókocsit. Lánchajtással működött úgy, hogy Jay a kezével hajthatta előre. Elragadó látvány? Aligha. A közlekedésnek ez a látszatra kellemetlen módja azonban lehetővé tette számára, hogy elmenjen az összejövetelekre, és hogy részt vegyen a házról házra történő prédikálómunkában.

Bátorítsd magadat!

Óvakodj attól, hogy negatív elmebeli állapotot fejlessz ki magadban. A bölcs Salamon király azt mondta: „A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki a sűrű fellegre néz, nem arat” (Prédikátor 11:4). Engeded, hogy a félelem vagy bizonytalanság visszatartson attól, hogy megtedd azt, amit akarsz, és amit szükséges megtenned? Mérlegeld, mit tett Mózes! Amikor Isten kiválasztotta őt arra, hogy megszabadítsa az izraelitákat Egyiptom rabszolgaságából, Mózes felmentést kért a megbízatás alól azon az alapon, hogy beszédhibás. „Én nehéz ajkú vagyok” — mondta Mózes, talán valamiféle deformáltságra mutatva rá, mely tompította beszédét (2Mózes 6:12). Mózes azonban alábecsülte magát. Idővel bebizonyította, hogy képes folyékonyan beszélni: szavait Izrael egész nemzetéhez intézte (5Mózes 1:1).

Ne kövesd el ugyanezt a hibát, nem méltányolva saját képességeidet. Erőltesd meg és bátorítsd magad! A fiatal Becky-nek például a beszéddel vannak nehézségei az ötéves korában elszenvedett baleseti sérülés következtében. Szülei azonban nem engedték meg neki, hogy feladja. Ezzel ellentétben beiratták őt a Teokratikus Szolgálati Iskolába Jehova Tanúi Királyság-termében. Becky hétéves korában rövid demonstrálásokban vett részt az ottani hallgatóság előtt. Erre így emlékszik vissza: „Az, hogy beszélgetéseket folytattam, segítséget jelentett. Arra indított, hogy még keményebben dolgozzam beszédem javításán.” Buzdítást kapott arra nézve is, hogy teljes mértékben vegyen részt a házról házra történő prédikálómunkában. „Néha arra gondolok, hogy az emberek a valóságban gyűlölettel hallgatják a beszédemet; amiatt aggódom, hogy mit gondolnak. De aztán azt mondom magamban: ’Ezt Jehováért teszem’, és kérem őt, hogy segítsen leküzdeni nehézségemet.” Becky ma teljes idejű evangélizálóként szolgál.

Craig, most felnőtt korában egy agyvérzés következményeitől szenved. Ő sem hagyta, hogy rokkantsága visszatartsa őt attól, hogy a keresztény gyülekezet értékes tagja legyen. Azt mondja: „Bizodalmamat Jehovába vetettem, ő pedig alkalmat adott rá, hogy sok tőle jövő áldásnak örvendjek. Sikerült öt ízben is kisegítő úttörőként [evangélizálóként] szolgálni. Bibliai előadásokat tartok a Teokratikus Szolgálati Iskolán, és a gyülekezeti számlákat is képes vagyok rendben tartani.”

És „ . . . ideje van a nevetésnek” is, némi gyakorlattal még néhány olyan mulatságos tevékenységben is örömöt lelhetsz, amikből más fiatalok is kiveszik a részüket (Prédikátor 3:4). Becky elismeri: „Nem tudok a röplabdához hasonló labdajátékokban részt venni, mert lassúak a reflexeim. Tudok azonban szaladni. S nem sokkal a baleset után édesanyám arra buzdított, hogy tanuljak meg kerékpározni. Mindig arra ösztönzött, hogy próbálkozzam új dolgokkal.”

Ne próbálkozz egyedül!

Fizikai fogyatékossággal megbirkózni nem könnyű dolog. Pál apostol a maga gyötrelmes állapotára úgy utal, hogy „tövis a . . . testembe” (2Korinthus 12:7). Szerencsére, nem egyedül kell szembenézned korlátozottságaiddal. Sarne, egy csípőficamos fiatalasszony azt mondja: „Úgy találtam, hogy a megfelelő keresztény társaság és a szerető család, valamint a barátok támogatása a gyülekezetben felbecsülhetetlen értéket jelentett számomra.” Igen, fontos, hogy ne szigeteld el magad! (Példabeszédek 18:1). A lehetőség határain belül „buzgólkodjatok . . . az Úr munkájában” (1Korinthus 15:58, Ö.f.). Sarne így írja le ennek jótékony hatását: „Az, hogy tevékeny vagyok a Királyság-érdekek előmozdításában, segít a maga helyén tartani problémáimat.” Becky megjegyzi: „Megállsz beszélgetni olyan emberekkel, akik valójában sokkal rosszabb helyzetben vannak mint te, mert nincs reménységük a jövőt illetően. Ez segít elterelni a figyelmet magamról.”

Mindenekelőtt Jehova Istenre tekints támogatásért! Ő megérti szükségleteidet és érzéseidet, sőt „rendkívüli erőt” is adhat, hogy segítsen megküzdeni nehézségeiddel (2Korinthus 4:7, Ö.f.). Idővel olyan optimista nézőpontod lehet majd, mint Terrence-nek, a rokkant keresztény fiatalembernek. Kilencéves korában Terrence elveszítette szeme világát, de nem hagyta, hogy az efölötti elkeseredés úrrá legyen rajta, mondván: „Vakságom nem tekintem hátrányosnak, csupán kellemetlenségnek.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Tudj meg mindent, amit csak lehetséges a rokkantságoddal kapcsolatban!