A kemény munka — Mik a következmények?

Az Ébredjetek! japán tudósítójától

„A ’STAMINA italok’ igen népszerűek; több mint 200 fajta kapható és a kereskedelmi forgalom eléri az évi 900 millió jen [7 millió USA-dollár] értéket” — jelenti Japán vezető napilapja, a Mainichi Daily News. E termékek népszerűsége, melyek az energia azonnali utánpótlását ígérik a fáradt munkásnak, „igazolni látszik, hogy a japánok törekednek megfelelni a munkahelyi követelményeknek, tekintet nélkül a stresszre, az alváshiányra és a fullasztó nyári forróságra” — folytatódik a beszámoló.

A Csendes-óceán amerikai partján a felmérések szerint „körülbelül minden nyolc amerikai közül egy hetente 60 órát vagy többet dolgozik” — az U.S. Bureau of Labor Statistics adatai szerint. A középvezetői réteg tagjai szükségesnek találják annyi időt és energiát szentelni munkájuknak, hogy foglalkozásuk az életük meghatározó részévé váljék.

Majdnem minden társadalomban értékesnek tartják az igyekvő, céltudatos és keményen dolgozó személyeket. Még a bibliaíró is ezt mondta a régi időkben: „Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van” (Prédikátor 2:25). Az emberek nagyjából mindenütt még mindig ilyen értékítélettel élnek. Ám függetlenül attól, hogy erénynek tartják-e avagy sem, a legtöbb ember reggeltől estig keményen dolgozik öt, hat vagy akár hét napon is egy héten.

Nos, mit lehet elérni az ilyen kemény munkával? A második világháború vége óta tartó gazdasági „csoda” olyan országokban mint Németország és Japán, irigység tárgya a fejlődő világban. A pusztulásból mindkét nemzet olyan gazdasági hatalommá nőtte ki magát, amivel számolnia kell mindenkinek a földön. Mégis mi késztet sok egyént arra, hogy a munkának szentelje életét?

Bár Japánban jelentősen emelkedett az életszínvonal, a Mainichi Daily News beszámolója szerint „a legtöbb japán még mindig nehéznek találja, hogy a jómód bármilyen valós formáját felfogja a mindennapi életében”. Ennél rosszabb az, hogy miközben sokan könyörtelenül hajszolják az úgynevezett jólétet, többen megbetegszenek vagy akár meg is halnak a túlfeszített munka és a stressz miatt. Hasonlóképpen egy tanulmány szerint az Egyesült Államokban a háromezer megkérdezett vezető egyharmada érzi úgy, hogy túl keményen dolgozik, hogy kiégett és már nem lelkesíti a munkája.

A dolgozó nők esetében is hasonló aggasztó jelenségek figyelhetők meg. Egy olaszországi felmérés szerint az ilyen nők hetente átlagosan 30 órával többet dolgoznak házastársuknál. Az irodában vagy az üzemben eltöltött hosszú órák után még el kell látniuk a háztartás teendőit is. Egyikük az Europeo magazinban elismerte: „Társasági élet számomra gyakorlatilag nem létezik. Nincs időm magamra. Ezt nem tudom tovább csinálni.”

Mit mondjunk a családi életről? „Az amerikai álmot kergetve feláldozzuk magunkat és családunkat a pénzért és a hatalomért” — mondja Herbert Freudenberger, a munkában elfásultak helyzetével foglalkozó egyik New York-i szakértő. Annak eredményeként, hogy férjüket teljesen leköti a munka, jó néhány sokat utazó brit üzletember felesége a jelentések szerint elhagyatottnak és boldogtalannak érzi magát. Ezen a téren nincsenek egyedül.

Figyeld meg a családi életet érintő következményeket Japánban, ahol a hivatalnokoknak több mint a fele este nyolc után ér haza a munkából. Sok feleség már nem is tartja igazából házastársának a férjét; nem is igénylik már, hogy többet legyenek otthon. Egy kereskedelmi tévé műsora így öntötte szavakba a feleségek kiábrándultságát: „Az igazi férj egészséges és nincs otthon.”

Az előbb elmondottakból kiviláglik, hogy a kemény munkának vannak pozitív és negatív oldalai. Ha túlzásba viszik, teherré válik. Nos, hogyan lehet keményen dolgozni úgy, hogy ugyanakkor ne váljon megterhelővé, hanem erény és igazi boldogság forrása legyen?

Másrészt mennyire veszélyes, ha valaki első helyre teszi a munkát életében, vagy a tevékenysége során nincs tekintettel a lehetséges következményekre? Vessünk egy közelebbi pillantást a munkára ebből a nézőpontból.