Figyeljük a világot
Botrány Franciaországban a vér miatt
„Példa nélküli szerencsétlenség színhelye volt Nyugat-Európa.” Legalábbis így ecsetelte a francia Le Monde újság nemrégen azt a botrányt, amely amiatt robbant ki, hogy vérátömlesztés céljára raboktól vért vettek. Az 1980-as években közel 5000 francia kapta meg az AIDS-fertőzést fertőzött vér útján — a hírek szerint ez volt a világon eddig a legszörnyűbb fertőzési arány. 1985-ben a börtönökben a raboktól vett vér a fertőzött vérnek mintegy 25 százalékát tette ki. A Társadalmi Felügyelő Bizottság és Jogszolgáltatási Felügyelő Bizottság jelentése szerint a véradás már 1954 óta szokásban volt a börtönökben, szemmel láthatóan annak a hatására, amit a jelentés „gazdasági megfontolásnak” nevezett. Már 1983-ban javasolta a Francia Egészségügyi Felügyelő Bizottság, hogy ne fogadjanak el vért olyan donoroktól, akiknél fennáll a fertőzés nagy kockázata. Ennek ellenére a börtöntisztviselők a rákövetkező évben még többször rendeztek véradást a rabok között.
Kihalóban a tisztesség
„Most már az erkölcsi ózonrétegen is lyuk keletkezett és ez valószínűleg egyre nagyobb lesz.” Erre a következtetésre jutott Michael Josephson, a kaliforniai (USA) Etikai Intézet alapítója és elnöke. Intézete felmérést végzett közel 7000 középiskolás és főiskolai hallgató bevonásával, és erősen zavarbaejtő megállapításokra bukkantak. A középiskolások egyharmada és a főiskolai hallgatók egyhetede beismerte, hogy az elmúlt évben áruházi tolvajlásban vett részt. A főiskolai hallgatók egynyolcada még mást is elkövetett: például hazudott a biztosító társaságnak, hazudtak anyagi támogatási kérelmükben, nem létező költségeket számoltak fel, és pénzt kértek kölcsön azzal a feltett szándékkal, hogy soha nem adják meg. Josephson szerint a fiatalok körében ez a becstelenség „egyszerűen a felnőtteknél tapasztalt legrosszabb viselkedés felerősödött visszatükröződése”. A The Washington Post így összegzi a véleményét: „A becstelenség és a jó erkölcsbe ütköző magatartás széles körben terjed az amerikai ifjúság körében ugyanúgy, mint a felnőttek körében is.”
Emuk tenyésztése farmokon?
Az ausztrál emu — ez a strucchoz hasonló, repülni nem tudó óriásmadár — hamarosan jelentős jövedelem forrása lehet. Az emuhúst 1991-ben törvényesen is besorolták a baromfihúsok közé. Az emuk tenyésztése farmokon így a közeljövőben várhatóan egyre népszerűbb lesz. A The Sydney Morning Herald idézi az Ausztrál Nemzeti Park és Vadvédelmi Szolgálat képviselőjének szavait: „Igazában az egész állat hasznosítható. Lábujjaik karmaira is van piac; kifényesítik és ékszert csinálnak belőle.” Az emuhús koleszterin- és zsírszegény étel, ugyanakkor nagy a fehérjetartalma. Az óriásmadaraknak kétféle bőrük van: az egyik ruha gyanánt védi a testüket, a lábukat viszont pikkelyek borítják, mint a hüllőkét. Az emukból kozmetikai szerek készítésére alkalmas olaj is nyerhető. Egy kifejlett emu értéke a belőle készült termékek alapján 300—350 ausztrál dollár.
Veszélyben vannak Indonézia korallzátonyai
„Az indonéz tengerekben találhatók a világ leggazdagabb és legváltozatosabb korallzátony-csoportjai” — jelentette nemrégen a The Jakarta Post. Ezek a nagyon bonyolult és gyönyörű ökorendszerek azonkívül, hogy fontos idegenforgalmi látványosság és sok gyógyszer és orvosi termék forrásai, a partvonalat is védik az eróziótól és mérséklik a part menti lakosságot fenyegető viharok erejét. A Post arról tudósít, hogy ezeknek az értékes korallzátonyoknak a létét erősen veszélyezteti az emberek által okozott szennyeződés, a korallnak építőanyag céljából való kibányászása, a korallgyűjtés, a dinamitos robbantásos halászat, továbbá a vonóhálós halászat és a mérgek használata a halak elkábítására vagy megölésére. A Post így tudósít: „Ha egyszer a korallzátony elpusztul, körülbelül 20 év kell, hogy újból ki tudjon épülni egy újabb korallzátony és 50—100 év szükséges ahhoz, hogy ekkora változatosságban térjen vissza a korallvilág.”
A testmozgás és az alvás
„Az idősebb embereknek nagyon javallt a több testmozgás a jobb alvás végett” — mondja az Arthritis Today című folyóirat. Észak-Karolinában (USA) egy nemrégen végzett tanulmány szerint 24 főből álló csoportot, akiknek életkora 60—72 év, két részre osztottak. Egy éven át az egyik csoport hetente háromszor vagy ennél többször élénk testedzést végzett; a másik csoport azonban csak elvétve és akkor is csak keveset mozgott. A rendszeresen és kiadósan tornázók, ahogy megfigyelték, átlagosan kétszer gyorsabban aludtak el, mint a minimális testmozgást végzők. Ez érvényes volt, akár azon a napon vizsgálták őket, amikor a testmozgást végezték, akár másnap. A folyóirat hozzáfűzi: „Az elalvás után kevesebbszer ébredtek fel.”
Fiatal iszákosok
„Majdnem 90 000 brit gyermeket sorolnak a túlzott iszákosok közé” — írja a londoni The Sunday Times. A brit kormány férfiak esetében a heti maximumot 21 egységnyi alkoholban, nők esetében 14 egységnyiben állapítja meg. Ez az egység egy pohár bor vagy erősebb szesz, vagy egy fél korsó sör. 18 000 iskoláskorú brit gyermekre kiterjesztett tanulmányból nemrégen az derült ki, hogy a 15 éves fiúk 11,5 százaléka többet iszik, mint ami a felnőtt férfiak számára megállapított heti elfogadott érték. Minden húsz 14—15 éves lány közül egy elismerte, hogy többet iszik, mint amit a felnőtt nők számára megengedhetőnek tartanak. A kutatók szerint ezek az aggodalomra okot adó statisztikai adatok azt tükrözik, hogy az emberek nem veszik elég komolyan az alkoholizálásban rejlő veszélyt.
Az egyház kudarca előmozdítja a pogányságot
Több százan voltak jelen a szentivánéji ünnepségen, amelyet Oroszország közepén, vidéki területen, erdőkben tartottak meg nemrégiben. Alekszej Dobrovolszkij, a természetimádók kicsiny csoportjának vezetője szerint — ez a pogányság feléledésének a jele. A szertartások közé tartozik többek között a tűzön járás és az emberek „visszakeresztelése”, azaz a „szentelt víz” hatástalanítása. Ezek a „pogányok” minden évben december 25-én megünneplik a Nap megszületését is. Dobrovolszkij közel 13 évi kényszermunkatáborban töltött fogság után szószólója lett a pogányság feléledésének. Miért ez az elhivatottság a pogány imádat iránt? Állítólag azért, mert az Orosz Pravoszláv Egyház megalkudott a most már nem létező kommunista kormánnyal. Ezt mondja: „Az egyház mindig áruló volt. Folyton az erősek oldalán állt.”
A sivatagi elefánt megmentése
A lépfene nemrégen kipusztulással fenyegetett 29 elefántot az afrikai óriási Namíb-sivatagban. A környezetvédők főleg azért aggódtak, mert egy lépfenével megfertőzött elefánt akár 24 órán belül is elhullhat. Nemzetközi pénzügyi segítséggel arra a nagyon merész feladatra vállalkoztak, hogy helikopterről beoltják az elefántcsordát. Két férfi nyaktörő mutatványnak is beillő módon két oldalt a helikopterből kilógva, a kavargó porfelhőben célba vette egyenként az elefántokat, amelyek pánikba esve, céltalanul ide-oda köröztek. Az egyikük oltóanyagot tartalmazó injekciót lőtt ki, a másikuk kézben tartott festékpisztolyból festéket spriccelt minden egyes beoltott állatra, hogy megjelölje. Mindent összevetve: sikerült 21 elefántot „beoltani”, a környezetvédők nagy örömére. Ezt az egész költséges és veszélyes műveletet azért tartották oly figyelemre méltónak, mert olyan sivatagi elefántokat sikerült így megmenteni, amelyekből csak egyedül itt léteznek példányok.
Kockázatos autóvezetés
Útitérkép nézése, magnószalagra való ráolvasás, mozgótelefonok kezelése, nők harisnyanadrágjának cserélése. Nos — ahogy a The Star, egy dél-afrikai újság írja —, ezek azok a dolgok, amiket az autóvezetés közben tesznek, miközben autójuk néha 100 km/ó sebességgel robog. Az egyik biztonsági tisztviselő megjegyzi, hogy gyakran lát menet közben olyanokat, akik mindkét kezükkel fogukat fogselyemmel tisztítják! Láttak már olyan autóvezetőket is, akik fogat mostak és öblítettek menet közben. Egy nő fiának a haját vágta, miközben autóval az iskolába vitte. Észrevettek egy édesanyát, aki 90 km/ó sebesség mellett pelenkát cserélt kisbabájának. Miért teszik ki magukat az autóvezetők ilyen veszélyeknek? Az egyik tisztviselő szerint azért, mert nagy a csábítás arra, hogy a nagy távolság és a forgalmi torlódás miatt kialakult holt időt „jól” kihasználják az autóban. De azt is kimutatta, hogy ezek a figyelemelterelő ténykedések komoly balesetek forrásai lehetnek.
Biztonságosabbak-e a császármetszéssel levezetett szülések?
Sok nő inkább császármetszéssel hozza világra gyermekét, abban a hiszemben, hogy egyrészt a műtét biztonságosabb, másrészt nem jár annyi fájdalommal. A Jornal do Brasil újság szerint sok orvos is szívesebben vállalkozik császármetszésre, jóllehet a normális „szülés rendszerint átlag 8—12 órát vesz igénybe és nem lehet kiszámítani mikor indul meg a szülés, a császármetszésnél be lehet tervezni a műtétet és legfeljebb egy órát vesz igénybe”. Ám Fernando Estillita Lins szülészorvos szavait az újság így idézi: „A halálesetek száma éppen a műtétnél fellépő vérzések és fertőzések miatt sokkal nagyobb a császármetszéssel szülő nőknél.” Brazíliában a vizsgálat azt igazolta, hogy míg az anyák halálozási arányszáma „a normális szülésnél 100 ezerből 43, addig a császármetszéssel levezetett szüléseknél 100 ezerből 95”.
A történelem legsúlyosabb járványa
A tudósok világa újra csak megerősíti a spanyolnátha súlyosságát. A The New York Times Magazine szerint 1918 októberében csak az Egyesült Államokban 196 000 személy halt meg. „Viszont az 1918—1919-es tél végére már 2 milliárd ember influenzával ágynak esett, és 20—40 millió között mozgott a halottak száma” — írja a folyóirat. John R. La Montagne, a marylandi Bethesda Országos Allergiás és Fertőző Betegségek Intézetének tisztviselője megjegyezte, hogy az 1918-as spanyolnátha „a legpusztítóbb járvány volt az emberiség eddigi történelmében”. Igaz, hogy az 1347-es bubópestis vagy fekete halál is pusztító csapásként sújtotta az emberiséget négy éves tombolása alatt. De a folyóirat szerint az 1918-as „világjárvány egyetlen év alatt annyi áldozatot követelt, mint a fekete halál négy év alatt”.