Válás — Nyugati hatás Keleten

Az Ébredjetek! japán tudósítójától

„HADD vonuljak vissza a munkámtól is!” Ezek a szavak meglepetésként érték egy nagyobb japán kereskedelmi cég nyugállományba vonuló ügyvezető igazgatóját. Felesége ugyanis vissza akart vonulni attól is, hogy házastársa és háziasszonya legyen. Országunkban (Japánban) a válások arányának növekedését tapasztalják, ami meglepő módon főleg a középkorú és idősebb korosztályt érinti. Az 50—60 évesek korcsoportjában a válások száma az utóbbi 20 évben megháromszorozódott. A házasságuk feladásában — úgy tűnik — egy utolsó esélyt látnak a boldogabb élet megtalálására.

A korskála másik végén lévő fiatalabb házaspárok közül egyesek, akik már a mézeshetek alatt kiábrándulnak egymásból, a Narita rikonra (Narita-válásra) határozzák el magukat. Narita Tokió nemzetközi repülőtere. Ezzel a kifejezéssel azokra az újdonsült párokra utalnak, akik búcsút vesznek egymástól és házasságuktól is, amikor visszaérkeznek Naritóba. Japánban négy-öt házaspárból egy házaspár válásra szánja el magát. A válás szerintük út egy boldogabb élethez.

Még Hongkongban is, ahol az egykori kínai értékek erősen tartják magukat, a válási arány hat év alatt, 1981 és 1987 között több mint kétszeresére emelkedett. Szingapúrban mind a mohamedánok, mind a nem mohamedánok között 1980 és 1988 között majdnem 70 százalékkal növekedett a válás.

Nem vitás, Távol-Keleten a nők véleményét régóta elnyomják. Például valamikor Japánban egy férj elválhatott feleségétől úgy, hogy ehhez mindössze „három és fél sort” kellett leírnia. Vagyis három és fél sorban le kellett írnia azt a nyilatkozatát, hogy elválik feleségétől, és ezt a papírt feleségének át kellett adnia. Feleségének viszont korántsem volt ilyen könnyű a dolga, ha válni akart. Ez alól csak egyetlen kivétel volt: ha az erőszakoskodó férje elől menekülő nő egy templomban keresett menedéket. Azok a feleségek, akiknek nem volt miből eltartaniuk magukat, kénytelenek voltak elviselni egy szeretetet nélkülöző házasságot, sőt még férjük házasságon kívüli viszonyait is.

Ma nem egy férj akad, aki a munkájába temetkezve, gyakorlatilag elhagyja a családját. Semmi kifogásolnivalót nem talál abban, ha a cégéért él. Az ilyen férj, aki munkájának megszállottja, egyszerűen nem vesz tudomást felesége azon szükségletéről, hogy meghallgassa; feleségét pusztán cselédnek nézi, aki köteles rá fizetés nélkül főzni, takarítani és mosni.

A nyugati eszmék térhódításával azonban kezd átalakulni a távol-keleti asszonyok nézete is a házasságról és házaséletről. „A nők ’felszabadítása’ — jegyzi meg az Asia Magazine — jelenti igazában a legeslegfontosabb tényezőt, amiért oly gyorsan emelkedik a válások száma Ázsiában.” Anthony Yeo, a szingapúri Házassági Tanácsadó és Családsegítő Szolgálat igazgatója ezt mondta: „A nők egyre magabiztosabbak jogaikban és egyre jobban tudatában vannak emberi méltóságuknak. Nem akarnak többé háttérben maradni és nem akarják némán tűrni hátrányos helyzetüket. A mai nőknek több a választási lehetőségük, és egyre kevésbé tűrik a mellőzöttségüket és bántalmazásukat. És a válás egy igazi választási lehetőség azoknak, akiknek nem boldog a házasélete, különösen azóta, mióta egyre kisebb a válás miatti megbélyegzés, és mióta az ilyen megbélyegzés nem olyan, mint 25 évvel ezelőtt volt.”

A nyugati országokban is alapvető változás ment végbe az elmúlt 25 évben. Samuel H. Preston szerint a változás hasonló egy olyan „földrengéshez, amely alapjaiban rázkódtatta meg az amerikai családokat az elmúlt 20 évben”. 1985-ben azoknak a otthonoknak majdnem egynegyedében, ahol 18 évesnél fiatalabb gyermekek vannak, többnyire a válások miatt csak egy nevelőszülő volt. Az előrejelzés szerint az 1984-ben született gyermekek 60 százaléka, mielőtt eléri a 18. életévét, már lehet, hogy egyszülős családban fog élni.

A házassági intézmény hanyatlásával vajon a válás csakugyan egy boldogabb élethez vezető út? A válasz végett vizsgáljuk meg először, mi készteti az embereket arra, hogy a válásban lássák a családi gondok igazi ellenszerét.

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

„Házon belüli válás” gyümölcsei

A TÉNYLEGESEN megtörtént válásokon kívül ott vannak még a „rejtett” válások. Japánban, ahol sok nő még mindig gazdasági függőségben él férjétől és ki van téve a férfiuralom jelenleg is fennálló hagyományának, a házaspárok, ha nem is örömmel, de kénytelenek olyan helyzetben élni, amit házon belüli válásnak neveznek. Az ilyen helyzetbe került feleségek igyekeznek minden energiájukat a gyermekük nevelésére fordítani. Ezek az édesanyák viszont túlzott mértékben féltik gyermekeiket, ami később akadálynak bizonyul gyermekük életében, hogy megálljanak a saját lábukon.

Emiatt az ilyen anyák fiai felnőve és házasságot kötve sokan szenvednek a „ne nyúlj hozzám” szindrómától. Évek is eltelnek, és egyszerűen nem simogatják meg szeretetből feleségüket. Attól is szenvednek, amit „Szeretem a mamit” problémának hívnak, és gyakran azért nősülnek, mert anyjuk ezt kéri tőlük. Az Asahi Evening News szerint dr. Yasushi Narabayashi, aki házassági tanácsadás specialistája lett, azt mondja, hogy egy évtizede a baj egyre növekszik és a férfiak tízezrei túl szégyenlősek ahhoz, hogy házassági tanácsot kérjenek.