Ausztrália anglikán egyháza — Egy megosztott ház

Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától

A VITA azt illetően, hogy egy nő pappá szentelhető-e az anglikán egyházban, korántsem új. De az ügy újabban jelentős kérdéssé vált Ausztráliában.

1992 januárjában Canberra és Goulburn püspöke bejelentette azt a tervet, hogy számos diakonisszát pappá szentelnek az anglikán egyházban. Nem akarta megvárni a következő egyházi zsinatot. A zsinat valójában már három alkalommal döntött az ilyen felszentelés ellen.

Végül is az történt, hogy március elején az ellenállás ellenére tíz nőt anglikán pappá szenteltek Perth-ben, Ausztráliában. Nem csoda, hogy nagy figyelem összpontosult a következő egyházi zsinatra. A júliusi ülésen nem született végső döntés, így „egy különleges ülést” irányoztak elő 1992. november 21-ére.

Alig több mint egy héttel korábban, az angol egyház általános zsinatján kedvezően szavaztak a nők felszentelése ügyében. Sokan azt remélték, hogy ez a döntés meggyőző hatással lesz Ausztráliában. Amikor az ausztráliai zsinat összeült, egy újság megjegyezte: „Vita és érvelés dühöngött egy néha feszültséggel teli napon.” Mielőtt nyilvánosságra hozták a titkos szavazás eredményét, a zsinat elnöke azt kérte, hogy a bejelentés csendben történjen. Amikor bejelentették, hogy a nők felszentelését jóváhagyták, a hallgatóság közül néhányan igyekeztek visszatartani érzelmeiket. Amikor a hír elterjedt, vidámság támadt, és papírszalagokat dobáltak a levegőbe.

A lelkesedés korántsem volt ilyen egyhangú. A The Sydney Morning Herald Sydney érsekét idézte, mondván: „Nem leszünk képesek boldogan együtt élni . . . két felekezet lesz ugyanabban az anglikán egyházban.” Egy másik pap oly messzire ment, hogy azt mondta, a nők pappá szentelése azt jelzi, hogy „az anglikán egyház Ausztráliában kezd felbomlani”.

A Biblia szilárd alapot ad az ilyen dolgokat illetően. Jézus Krisztus maga mondta: „Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával” (Máté 12:25).

Ez egy kérdést vet fel, amelyet úgy tűnik az egész civódó egyház szem elől tévesztett. Mit mond a Biblia a nők gyülekezetben levő szerepét illetően? Míg megállapítja, hogy Jehova Isten egyformán értékeli az önátadott férfiakat és nőket, mégis különböző szerepeket jelöl ki a férfiak és a nők számára a gyülekezetben (Galata 3:28). Ily módon mondja ezt az 1Korinthus 11:3. verse: „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” Így a gyülekezet hivatalos oktatására vonatkozóan Pál isteni ihletésre azt írta: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék” (1Timótheus 2:11, 12).

Ez nem okoz csalódottságot a keresztény nők számára, mert ők szabadon taníthatnak a nyilvános szolgálatban, amint azt Lois, Eunika, Evódia és Sintikhé tették a korai keresztény időkben (Filippi 4:2, 3; 2Timótheus 1:5).