Férjek és feleségek — Igazán másképp beszélnek?

TEGYÜK fel, hogy Bill becsoszogott Jerry irodájába, válla láthatóan megroskadt gondjainak terhe alatt. Jerry szelíden barátjára nézett és várta, hogy az megszólaljon. „Nem tudom, hogy le tudom-e zárni ezt az üzleti ügyet — sóhajtott Bill. — Olyan sok váratlan akadály van és a főhivatal nagy nyomást gyakorol rám.” „Mi miatt aggódsz Bill? — kérdezte Jerry magabiztosan. — Tudod, hogy te vagy a legjobb ember erre a munkára, és ők is tudják ezt. Csak lassan a testtel. Azt hiszed, hogy ez probléma? Nos, épp a múlt hónapban . . .” Jerry visszaemlékezett saját kisebbfajta bukásának humoros részleteire, majd hamarosan a barátja nevetve és megkönnyebbülten hagyta el az irodát. Jerry örült, hogy segíthetett.

És tegyük fel azt is, hogy amikor Jerry aznap délután hazaérkezett, azonnal kitalálta, hogy a felesége, Pam szintén feldúlt. Jerry különös vidámsággal üdvözölte őt, majd várta, hogy Pam elmondja, mi jár az eszében. Egy ideig tartó feszült, fagyos csend után Pam kifakadt: „Nem bírom tovább! Ez az új főnök egy zsarnok!” Jerry leültette őt, átkarolta, és ezt mondta: „Édesem, ne légy ilyen feldúlt. Nézd, ez csak egy állás. A főnökök már csak ilyenek. Hallanod kellett volna, ahogy az én főnököm mindenfélét összebeszélt ma. Ha túl sok neked, akkor hagyd csak ott.”

„Nem is törődsz azzal, amit érzek! — vágott vissza Pam. — Soha nem figyelsz rám! Nem tudom otthagyni! Nem hozol haza elég pénzt!” Elrohant a hálószobába, hogy jól kisírja magát. Jerry döbbenten állt a csukott ajtó előtt azon tűnődve, mi történt. Miért volt ilyen ellenkező a reakció Jerry vigasztaló szavaira?

Nemek közötti szakadék?

A szemléltetésben látható különbségeket néhányan egy egyszerű ténynek tulajdonítanák: Bill férfi, Pam nő. A nyelvtudományi kutatók úgy vélik, hogy a házasságon belüli kommunikációs különbségek gyakran a nemek miatt vannak. Olyan könyvek, mint a You Just Don’t Understand (Te ezt úgysem érted) és Men Are From Mars, Women Are From Venus (A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról valók) azt az elméletet támogatják, hogy a férfiaknak és nőknek határozottan különböző kommunikációs stílusuk van, jóllehet ugyanazt a nyelvet beszélik.

Amikor Jehova megteremtette a nőt a férfiból, kétségtelen, hogy a nő nem csak egy kissé átdolgozott mintadarab volt. A férfi és a nő kiválóan és alapos megfontolásból úgy lett megtervezve, hogy kiegészítsék egymást — fizikailag, érzelmileg, elmebelileg és szellemileg. Add hozzá ezen veleszületett különbségekhez még az egyéni nevelésnek és az élettapasztalatoknak az összességét, valamint az emberek változását a kultúra, a környezet és annak hatására, hogy a társadalom mit vél férfiasnak és mit nőiesnek. Ezen befolyások miatt talán előfordulhat, hogy elkülönítünk egymástól bizonyos módokat abban, ahogy a férfiak és a nők kommunikálnak. A megfoghatatlan „tipikus férfi” és „tipikus nő” azonban talán csak a pszichológiai könyvek oldalain létezik.

A nőkre tipikusan jellemző az érzékenység, pedig sok férfi csodálatosan gyengéd az emberekkel való bánásmódjában. A logikus gondolkodást inkább a férfiaknak tulajdonítják, pedig a nők gyakran pontos, részletekre szorítkozó meglátással rendelkeznek. Tehát amíg lehetetlen valamilyen jellemvonást kizárólag férfira vagy szigorúan nőre vonatkoztatni, egy dolog biztos: a másik nézőpontjának meglátása jelentheti a különbséget a békés együttélés és a nyílt háború között, különösen a házasságban.

A házasságon belüli férfi-nő kommunikáció naponként hatalmas kihívást jelent. Sok józan ítélőképességű férj tanúsíthatja, hogy a megtévesztően egyszerű kérdés: „Hogy tetszik az új frizurám?” tele lehet veszélyekkel. Sok tapintatos feleség megtanul tartózkodni attól, hogy ismételten megkérdezze: „Miért nem kérsz útbaigazítást?”, amikor a férje eltéved utazás közben. Ahelyett, hogy lekicsinyelnék a házastárs látszólagos sajátosságait, és makacsul ragaszkodnának a sajátjukhoz, mondván „én ilyen vagyok”, a szerető társak a dolgok mélyére néznek. Ez nem egymás kommunikációs stílusának hűvös fürkészése, hanem melegségtől átitatott betekintés egymás szívébe és elméjébe.

Ahogy minden személy egyedülálló, úgy két egyén egymáshoz kapcsolódása is az a házasságban. Az elmék és szívek valódi találkozása nem véletlen, hanem kemény munkát igényel tökéletlen emberi természetünk miatt. Például könnyű azt feltételezni, hogy mások is ugyanúgy látják a dolgokat, ahogyan mi. Gyakran úgy elégítjük ki mások szükségleteit, ahogy tőlük kívánnánk, hogy kielégítsék a mieinket, talán megpróbálva alkalmazni az Aranyszabályt: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12). Jézus azonban nem azt értette ezen, hogy annak, amit te akarsz, elég jónak kellene lennie másoknak is. Inkább azt, hogy azt kívánod, mások adják meg amire neked van szükséged és amit te akarsz. Így neked is azt kell megadnod, amire nekik van szükségük. Ez különösen életfontosságú a házasságban, mivel mindketten megfogadták, hogy kielégítik házastársuk szükségleteit a lehető legteljesebb mértékben.

Pam és Jerry megfogadták ezt. És kétéves házassági kapcsolatuk boldog. Jóllehet úgy érzik, hogy elég jól ismerik egymást, olykor azonban kirobbannak olyan helyzetek, amelyek egy tátongó kommunikációs szakadékra utalnak, melyet a jó szándék egyedül nem képes áthidalni. „A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját” — mondja a Példabeszédek 16:23. Igen, a kommunikációban szükséges kulcs a megértés vagy meglátás. Nézzük meg, milyen ajtókat nyit meg Jerry és Pam számára.

Egy férfi véleménye

Jerry egy versengő világban lavíroz, ahol minden embernek el kell fogadnia a helyét a társadalmi rendben, akár alárendelt, akár felettes egy adott helyzetben. A kommunikáció arra szolgál, hogy megalapozza a pozícióját, a képességét, szaktudását vagy vagyonát. Függetlensége érték számára. Így amikor Jerry követelődző módon kap utasításokat, azt veszi észre, hogy ellenálló lesz. A burkolt üzenet: „Nem végzed a munkádat” lázadóvá teszi őt, még akkor is, ha a kérés logikus.

Jerry alapjában véve azért beszélget, hogy információt cseréljen. Szeret beszélni tényekről, gondolatokról, új dolgokról, amiket megtanult.

Jerry amikor figyel, szinte soha nem szakítja félbe a beszélőt, még csak kisebb válaszokkal sem, mint például: „ühüm, aha”, mert magába szívja az információt. De ha nem ért egyet, talán nem habozik kimondani, különösen egy barátjának nem. Ez azt mutatja, hogy érdeklődik a barátja mondanivalója iránt, minden lehetőséget feltárva.

Ha Jerrynek gondja van, jobban szereti saját maga kidolgozni a megoldást. Így lehet, hogy visszavonul mindenki és minden más elől. Vagy talán ki akar kapcsolódni valamilyen időtöltés keretében, hogy átmenetileg elfelejtse a dilemmáját. Csak akkor beszéli meg valakivel, ha tanácsot kér.

Ha egy férfi problémával megy Jerryhez, ahogy Bill is tette, Jerry felismeri, hogy az ő dolga segíteni, vigyázva, hogy a barátja ne érezze magát tehetetlennek. Általában saját gondjaiból oszt meg néhányat a tanácsokkal együtt, így a barátja nem érzi majd úgy, hogy egyedi a problémája.

Jerry szereti megosztani a tevékenységeket a barátokkal. A társaság számára azt jelenti, hogy együtt tevékenykednek.

Jerry számára az otthon egy menedékhely a mindennapi küzdelmek elől, egy hely, ahol már nem kell bizonyítania létjogosultságát, ahol elfogadják, bíznak benne, szeretik őt és értékelik. Mégis, Jerry időnként úgy találja, hogy egyedüllétre van szüksége. Lehet, hogy ennek semmi köze Pamhez, vagy ahhoz, amit Pam tett. Egyszerűen csak szüksége van egy kis időre egyedül. Jerry nehéznek találja, hogy feltárja a feleségének a félelmeit, bizonytalanságait és fájdalmait. Nem akarja, hogy Pam aggódjon. Az ő feladata, hogy gondoskodjon róla és megvédje őt, és szüksége van Pam bizalmára, hogy meg tudja ezt tenni. Míg Jerry igényli a támogatást, nem akarja, hogy sajnálják. Attól úgy érzi magát, mint aki tehetetlen vagy hasznavehetetlen.

Egy nő nézőpontja

Pam úgy látja magát, mint egy egyént egy olyan világban, ahol szüksége van a másokkal való társas kapcsolatokra. Számára fontos, hogy létrehozza és megerősítse ezeknek a kapcsolatoknak a kötelékeit. A beszéd egy fontos módja a közelség megteremtésének és megszilárdításának.

A függő viszony természetes Pamnek. Érzi azt, hogy szereti őt Jerry, amikor kitalálja Pam véleményét, mielőtt döntést hozna, mindamellett azt akarja, hogy Jerry vegye át a vezetést. Amikor döntenie kell, szereti kikérni a férje véleményét, nem szükségszerűen azért, hogy ő mondja meg, mit kell tennie, hanem hogy kimutassa közelségét és bizalmát a férje iránt.

Pamnek nagyon nehéz előrukkolnia és elmondania, hogy szüksége van valamire. Nem akarja gyötörni Jerryt, és nem akarja, hogy úgy érezze, mintha boldogtalan lenne. Inkább vár, hogy Jerry észrevegye, vagy célozgat rá.

Amikor Pam beszélget, a legkisebb részletek is érdeklik és sokat kérdez. Ez természetes az érzékenysége miatt, és azért, mert komolyan érdeklődik az emberek és a kapcsolatok iránt.

Amikor Pam figyel, azzal teszi nyomatékossá a beszélő szavait, hogy közbeszól, bólint, vagy kérdezősködik, hogy kimutassa: követi a beszélőt és törődik a másik mondanivalójával.

Keményen dolgozik azon, hogy ösztönösen tudja, mire van szükségük az embereknek. A szeretet csodálatos kimutatása, ha felajánlja segítségét anélkül, hogy erre megkérték volna. Különösen szeretne segíteni a férjének gyarapodni és tökéletesedni.

Amikor Pamnek problémája van, úgy érzi, hogy nem győzi. Beszélnie kell, nem annyira azért, hogy megoldást keressen, hanem hogy kifejezze az érzéseit. Szüksége van arra, hogy tudja: valaki megérti őt és törődik vele. Amikor az érzelmei fel vannak kavarodva, Pam heves, drámai kijelentéseket tesz. Nem szó szerint érti, amikor azt mondja: „Soha nem figyelsz rám!”

Pamnek nem az volt a legjobb gyermekkori barátja, akivel együtt csinált dolgokat, hanem az, akivel mindenről beszélt. Így a házasságban sem annyira a külső tevékenységek, mint egy együtt érző hallgató érdekli, akivel megoszthatja az érzéseit.

Az otthon egy olyan hely Pamnek, ahol úgy beszélhet, hogy nem ítélik el. Nem habozik feltárni a félelmeit és aggodalmait Jerrynek. Ha segítségre van szüksége, nem szégyelli elismerni, mivel abban bízik, hogy a férje ott van számára és törődik vele annyira, hogy figyel rá.

Pam általában úgy érzi, hogy a férje szereti őt és biztonságban érzi magát a házasságában. Ám olykor minden kézzelfogható ok nélkül bizonytalanságot kezd érezni, és azt, hogy nem szereti őt a férje, majd sürgősen megnyugvásra és társaságra van szüksége.

Igen, Jerry és Pam — egymás kiegészítői — meglehetősen különböznek. A köztük lévő különbségek lehetőséget teremtenek a komoly félreértésekre, még akkor is, ha talán mindketten a legjobb szándékkal vannak aziránt, hogy szerető és támogató személyek legyenek. Ha hallhatnánk mindkettőjük nézőpontját a fenti szemléltetésről, vajon mit mondanának?

Amit a saját szemszögükből láttak

„Abban a percben, hogy hazaértem, láttam, hogy Pam feldúlt — mondaná Jerry. — Azt feltételeztem, hogy ha majd akarja, elmondja miért. A probléma nem látszott túl fontosnak számomra. Azt hittem, ha segítek neki meglátni, hogy nem kell annyira feldúltnak lennie és a megoldás könnyű, jobban érzi majd magát. Igazán fájt, hogy miután meghallgattam őt, ezt mondta: »Soha nem figyelsz rám!« Úgy éreztem, mintha engem hibáztatott volna minden csalódottságáért!”

„Az egész nap nagyon katasztrofális volt — mondaná Pam. — Tudtam, hogy ez nem Jerry hibája. De amikor olyan vidáman jött haza, azt hittem, semmibe veszi, hogy én feldúlt vagyok. Miért nem kérdezte meg, hogy mi a baj velem? Amikor elmondtam neki a problémát, alapjában véve azt mondta, hogy buta vagyok, és hogy az egész dolog jelentéktelen. Ahelyett, hogy azt mondta volna, megérti ahogy érzek, Jerry, aki mindent helyrehoz, megmondta nekem, hogyan hozzam rendbe a dolgot. Nem megoldást akartam, hanem együttérzést!”

Ezen átmeneti viszály megjelenése ellenére Jerry és Pam nagyon szeretik egymást. Milyen meglátások segítenek majd nekik világosan kimutatni ezt a szeretetet?

Egymás szemszögéből látni

Jerry úgy érezte, tolakodás lenne megkérdezni Pamet, mi a baj vele, így természetesen azt tette, amit másoktól megkívánt volna, hogy vele tegyenek. Azt várta, hogy Pam megnyíljon és beszéljen. Erre Pam nemcsak a probléma miatt lett feldúlt, hanem amiatt is, hogy Jerry látszólag semmibe vette segítségért szóló kérését. Nem úgy tekintette a hallgatását, mint a gyengéd tisztelet megnyilvánulását, hanem úgy, mintha Jerry nem törődne vele. Amikor Pam végül beszélt, Jerry figyelt, anélkül hogy félbeszakította volna. De Pam úgy érezte, hogy nem igazán veszi észre az érzéseit. Azután Jerry együttérzés helyett megoldást ajánlott. Ez így hangzott Pamnek: „Alaptalanok az érzéseid; eltúlzod a dolgot. Nem látod, milyen könnyű megoldani ezt a kis problémát?”

Mennyire másképp lettek volna a dolgok, ha mindketten képesek lettek volna a másik nézőpontjából nézni a dolgokat! Így történhetett volna:

Jerry hazaérkezéskor feldúltan találja Pamet. „Mi a baj, édes?” — kérdezi szelíden. Könnyek szöknek elő, szavak törnek ki. Pam nem mondja: „Mindez a te hibád!” vagy nem utal arra, hogy Jerry nem tesz eleget. Jerry szorosan magához öleli Pamet és türelmesen figyel. Amikor Pam befejezi, Jerry ezt mondja: „Sajnálom, hogy bánkódsz. Megértem, hogy miért vagy ilyen feldúlt.” Pam így válaszol: „Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál. Sokkal jobban érzem magam, mert tudom, hogy megértesz.”

Szomorú, de a különbségek megoldása helyett sok házaspár egyszerűen azt választja, hogy válással vet véget a házasságának. A kommunikáció hiánya a tettes, amely sok otthont feldúl. Viták törnek ki, melyek alapjaiban rázzák meg a házasságot. Hogyan történik ez? A következő cikk elmondja, hogyan történik és hogyan lehet elkerülni.