A fagylalt története

A FAGYLALT hosszú utat tett meg az első évei óta. Az ősi rómaiak feltalálták a sörbetet. Ez a félig fagyott desszert, mely hóból, gyümölcsből és mézből készül, olykor a gazdagok asztalán volt megtalálható. A sörbet elkészítését hosszú időn keresztül tökéletesítették, a középkorban nyilván az arab főszakácsok keze által érte el csúcspontját. A „sörbet” és „sherbet” szavak valószínűleg arab eredetűek.

Elmondhatjuk, hogy a klasszikus sörbet, amely főleg vízből készül, napjaink fagylaltjának elődje. A tej, tojás, cukor és ízesítő használatával fordulópontot értek el, és ezzel krémszerű, ízletes keveréket hoztak létre. Ha az 1600-as években XIV. Lajos francia király udvarában éltél volna, akkor tanúja lettél volna a fagylalt első megjelenésének a felső tízezer körében. Akkoriban volt némi vita az orvosok és más tudósok között arról, hogy vajon jót tesz-e az emésztésnek vagy sem.

Hogyan tudtak fagylaltot készíteni, amikor még nem voltak hűtött fagylaltkészítő gépek? Először két tartályt használtak — melyek fából vagy ónból voltak — az egyiket a másikba helyezve. A fagylaltkeveréket a kisebbikben készítették, és a két tartály közti helyet jéggel, valamint sóval töltötték meg. Miután a hozzávalók összekeveredtek, a keveréket a tartályban hagyták és kész volt a fagylalt. Honnan volt jegük? Századokkal ezelőtt az emberek felfedezték, hogy úgy készíthetnek és úgy tárolhatnak jeget, ha télen összegyűjtik és gödrökbe töltik, melyet szalmával, illetve tölgyfaágakkal borítanak be. A XIX. században feltalálták a fagylaltkészítő gépeket és azokat használták a tömeges gyártáskor. Otthon fából és parafából készült jégszekrényekben tartották a jeget.

Ez a század a fagylaltkészítés technikájában sok finomítást látott. A hűtőszekrények, a fagylaltkészítő gépek és más berendezések most megkönnyítik mind az ipari, mind a házi fagylaltgyártást, jobb higiéniai szabványok szerint.

A fagylaltkészítés művészete

Egy ügyes fagylaltkészítőnek értenie kell a szakmáját, amely azt jelenti, hogy cukrásznak, szakácsnak, olykor művésznek és kicsit vegyésznek, illetve bakteriológusnak is kell lennie. Mi teszi a fagylaltot oly sűrűvé, krémszerűvé és pompássá? Nos, vegyük például az iparilag gyártott fagylaltot. A keverék sűrítése végett a gyártás közben zsiradékot és sűrített zöldségkivonatot adagolnak hozzá. Hozzákeverik a megfelelő mennyiségű tojást, cukrot és ha szükséges, természetes színezéket, illetve ízesítőt is, mint amilyen a kakaó, kávé és a gyümölcs. Van amerikaimogyoró-krém fagylalt is.

Miután ezt jól összekeverték 70°C-on, 90°C-ra melegítik, hogy megöljenek mindenféle baktériumot, amely jelen lehet. Miután néhány órára 4°C-ra hűtik, megszilárdul. Az eljárás második szakasza a fagyasztás. A hőmérsékletet gyorsan lecsökkentik —6°C és —10°C közötti értékre, miközben a keveréket lassan kavarják. Ez levegőt enged a keverékbe, az egyik tényezőt, amely hozzájárul a fagylalt tipikus, krémszerű állagához.

Sok évszázad eltelt, mióta a rómaiak örömmel fogyasztották sörbetjüket, és mióta bevezették a fagylalt fogyasztását XIV. Lajos udvarában. De ha legközelebb élvezettel fogyasztod a kedvenc fagyott desszertedet, legyen az akár sörbet, akár fagylalt, köszönd meg azoknak az ősi rómaiaknak, hogy ilyen felüdítő ötlettel hozakodtak elő!