A lékhorgászat varázsa

Az Ébredjetek! finnországi írójától

ÉSZAKON a csodaszép téli napokon számtalan lehetőség kínálkozik szabadtéri tevékenységekre. Azok, akik a sziporkázóan fehér táj látványára áhítoznak, és szeretnék megtölteni a tüdejüket frissítően hűs levegővel, sétálni, síelni, korcsolyázni vagy szánkózni mennek. Majd ott vannak azok, akik léket vágnak a jégbe, hogy horgászhassanak. Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon miért szeretnek az emberek télen horgászni. Megkértem hát a barátomat, Marttit, egy vérbeli lékhorgászt, hogy vigyen magával egy ilyen kirándulásra.

Hajnalodik, amikor találkozom Marttival a háza előtt. Ő már mindent összekészített: a botokat, a csalikat, uzsonnát, az ülőkéket, és a legfontosabb eszközt, egy nagy jégfúrót. Nekem csak az volt a feladatom, hogy megfelelő ruházatról gondoskodjak magamnak, vagyis hogy legyen nálam bőven meleg holmi. A jégen horgászók hosszú időn át egy helyben ülnek, széltől védetlen helyen, befagyott tengereken és tavakon, ott, ahol jeges szél süvíthet. Martti szinte mindig a befagyott tengeren horgászik, mert a közelében lakik. Ha az ország belsejében élne, akkor valószínűleg tavak, folyók jegén próbálna szerencsét.

Amikor a parthoz érünk, és rámerészkedünk a jégre, végigfut az agyamon, hogy biztonságos-e a tenger jegén sétálgatni. Ez alkalommal igen. A tél eleji mínusz fokoknak köszönhetően a jég most szokatlanul vastag. Ám mindig óvatosnak kell lenni rajta. Még zord teleken is lehetnek olyan részek, ahol vékony a jégpáncél. Fontos tudni, hogy milyen állapotban van a jég, milyen veszélyeket rejt, és az sem mellékes, hogy az embernek megfelelő felszerelése legyen. Pár lépés után Martti elkezd léket fúrni a jégbe. Fúrójának úgy engedelmeskedik a megfagyott anyag, mintha csak vaj lenne. Pillanatok alatt egy 70 centiméter mély lyuk tátong előttünk. Egy szűrővel Martti megtisztítja a léket a jégtől és a hókásától, majd leül hordozható székére, megigazgatja a damilt, és bedobja a horgot.

Bár a lékhorgászat alapjában véve egyszerű foglalatosság — csak egy léket kell vágni, és el kell kezdeni horgászni —, mégis simábban megy minden, ha valaki már némileg járatos benne. Például elengedhetetlen a megfelelő hely kiválasztása. Mivel a halak télen kevesebb energiát fordítanak élelemszerzésre, fontos tudni, hogy hol gyülekeznek. Martti úgy dönt, hogy ma egy korábbi horgászhelyén próbálunk szerencsét. Ha új helyre megyünk, akkor valószínűleg előbb gondosan tanulmányozta volna a térképet, és eltervezte volna, hogy hol várjuk a kapást. A jég hátán horgászók azt is megtanulják, hogy milyen hatással vannak a halak mozgására az időjárási tényezők. Lékeket vágnak itt-ott, keresik, hogy hol vannak a halak. Egy horgász akár több tucat lyukat is fúrhat egy nap.

Úgy tűnik, hogy ma a halak rejtőzködnek, de az is lehet, hogy nem éhesek. Mi azonban nem nagyon zavartatjuk magunkat. Már tudom, hogy mi a lékhorgászat igazi varázsa. A halfogásnál fontosabb, hogy az ember a szabadban van, és élvezi a természetet. Martti találóan fogalmaz: „Főleg a városlakóknak olyan ez, mint egy vakáció. Az ember minden gondját-baját otthon hagyja.”

[Kép a 27. oldalon]

Lékvágás

[Kép a 27. oldalon]

Jégfúró