A számításba jövő támogatás

„HALÁLFÉLELEMMEL és depressziós időszakokkal kellett harcolnom” — meséli Virginia, aki Jehova Tanúja Argentínában. Radikális mactectomián és mindkét petefészkéneka az eltávolításán ment keresztül a mellrák elleni harca során.

Valójában a mellrák következményeként jelentkező halálfélelem általános érvényű. Ez a félelem, párosulva azzal, hogy a nő retteg az alkalmatlanságtól és attól a veszteségtől, amely közvetlen kapcsolatban áll a nőiességgel és a táplálási képességgel, érzelmileg lerombolhatja életét. A magány nyomasztó érzései hamar előidézhetik, hogy végső kétségbeesésbe merüljön. Hogyan kímélhetjük meg őt ilyen érzelmi sérüléstől?

Támogatásra van szükség

„Támogatásra van szüksége!” — válaszol az amerikai Joan. Saját édesanyja és nagyanyja is a mellrák áldozata volt, és most ő is ugyanazzal a harccal néz szembe, amivel ők. Ez olyan idő, amikor a hűséges családtagok és barátok vigasztaló támogatást és segítséget nyújthatnak. Joan férje, Terry határozott, pozitív támogatója lett. Terry kifejti: „Ahogy én láttam, az volt a szerepem, hogy megszilárdító hatással legyek rá. Segítenem kellett Joannak döntéseket hozni a kezelést illetően, ezzel bizalmat és erőt adva neki, hogy harcoljon és ne adja fel. A rákműtéttől való félelme olyasmi volt, amivel meg kellett küzdenünk, és én megpróbáltam feltétlenül kifejezésre juttatni az orvosokkal folytatott megbeszéléseink során a kérdéseit, illetve a félelmeit.” Terry hozzátette: „Ez olyan dolog, amit meg tudunk tenni a családunkért és azokért a keresztény társakért, akik nem részesülnek családi segítségben. Az orvosi személyzettel való kapcsolat során mi lehetünk a szemük, a fülük és a hangjuk.”

Az egyedülállókra és özvegyekre különleges figyelmet kell fordítani. Az ausztráliai Diana elmondja nekünk: „A férjem öt éve halt meg egy rákműtétet követően, de a gyerekeim segítettek betölteni az űrt. Kedvesek voltak, de nem érzelmesek. Ez erőt adott nekem. Mindent gyorsan és nyugodtan intéztek el.”

A mellrák érzelmileg az egész családra hatást gyakorol. Tehát mindannyiuknak szükségük van a másoktól (különösen a szellemi testvéreiktől és testvérnőiktől, amennyiben Jehova Tanúiról van szó) jövő szerető törődésre és támogatásra.

Az amerikai Rebecca, akinek az édesanyja mellrákkal harcolt, kifejti: „A gyülekezet a tágabb értelemben vett családod és tetteik óriási kihatással vannak az érzelmeidre. Bár személy szerint sokan nem értettek egyet azzal a szokatlan kezeléssel, amit anyu választott, de érzelmileg támogattak minket telefonhívások és látogatások útján. Sőt néhányan eljöttek és segítettek elkészíteni a különleges táplálékát. A vének telefon-összeköttetést létesítettek, így egyszer sem mulasztottuk el az összejöveteleket. Sőt a gyülekezet pénzadományt is küldött egy üdvözlőlap kíséretében.”

Joan elismeri: „A mai napig beleborzongok, ha arra a szeretetre gondolok, melyet a szellemi testvéreim és testvérnőim mutattak ki! Hét héten át, hetente öt napon szerető testvérnőim felváltva jöttek, hogy autóval elvigyenek a kórházba a kezelésre és hazahozzanak onnan. Pedig ez egy 150 kilométeres oda-vissza út volt! Mennyire köszönöm Jehovának ezen keresztény testvériség általi gazdag áldását.”

Egy másik mód, ahogy mindannyian buzdítók és támogatók lehetünk, az építő megjegyzéseink által lehetséges. Vigyázni kell, nehogy véletlenül fájdalmat okozzunk azáltal, hogy elidőzünk a negatív dolgokon. A dél-afrikai June kifejti: „Nem lehet elvárni egy olyan személytől, akinek még nem volt rákja, hogy éppen a kellő dolgot mondja. Az én esetemben úgy éreztem, jobb, ha mások nem említik a rákos megbetegedéseket, hacsak nem kedvező kimenetelűek.” A japán Noriko egyetért ezzel: „Ha az emberek mesélnek valakiről, aki felépült és nem esett vissza, akkor én is reménykedem, hogy talán olyan leszek, mint ők.”

Tartsd elmédben, hogy egyes nők jobban szeretnék, ha nem mindig az ő egészségükről beszélnének. Másoknak viszont a saját jólétük miatt szükségük van arra, hogy beszéljenek a saját, mellrákkal kapcsolatos tapasztalataikról, különösen azokkal, akik közel állnak hozzájuk. Honnan tudná valaki, hogy mi a leghasznosabb dolog, amit tenni kell? Az amerikai Helen ezt javasolja: „Kérdezd meg az illetőt, hogy akar-e beszélni róla, és hagyd, hogy ő beszéljen.” Igen, „légy kész hallgatni”, ahogy a dán Ingelise mondja. „Csak legyél ott mellette, hogy ne maradjon egyedül saját, szomorú gondolataival.”

Dolgozz a pozitív szemléletmódon

A mellrákkezelés miatt lehet, hogy a beteg hetekig, hónapokig vagy évekig kimerült és fáradt marad. A mellrákos nőnek az egyik legnagyobb próba lehet szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem tud olyan sokat tenni, mint azelőtt. Az, hogy kiegyezik a testével, azt fogja jelenteni, hogy lépést tart magával és pihen a nap folyamán.

Amikor depresszió következik be, gyors lépéseket kell tenni a pozitív szemlélet megtartására. Noriko elmeséli a tapasztalatát: „A hormonkezelés eredményeként depressziós lettem. Ebben az állapotban nem tudtam elvégezni azokat a dolgokat, melyeket szerettem volna, és kezdtem azt érezni, hogy hasznavehetetlen vagyok Jehova számára és a keresztény gyülekezetben. Ahogy a gondolkodásom negatívabb lett, emlékezetembe idéztem azoknak a végső szenvedéseit a családomban, akik rákban haltak meg. Félelem fogott el, amint eltűnődtem: »Képes vagyok végigcsinálni, ahogy ők?«”

Noriko így folytatja: „Akkoriban erőfeszítést tettem arra, hogy Jehova Tanúi kiadványait felhasználva átalakítsam a gondolkodásomat, hogy arra gondoljak, vajon Jehova hogyan tekinti a mi létezésünket. Megtudtam, hogy az isteni odaadást nem az elvégzett munka mennyisége mutatja, hanem az indíték, amivel tesszük. Mivel szerettem volna örömet szerezni Jehovának a szívállapotommal és gondolkodásommal, elhatároztam, hogy örömmel szolgálom őt és teljes szívű leszek még akkor is, ha csak keveset tudok tenni a keresztény szolgálatban.”

Sok, mellrákkal harcoló nő esetében a hosszú távú bizonytalanság képes lerombolni a pozitív szemléletet. Diana kifejti, hogy az segített neki a legjobban, hogy megtöltötte szívét és elméjét mindazokkal a szeretetre méltó dolgokkal, melyeket Jehova Isten adott neki: „A családom, a barátaim, a szép zene, pillantás a hatalmas tengerre és a szép naplementékre.” Különösen erre buzdít: „Beszélj másoknak Isten Királyságáról. És fejlessz ki valódi vágyódást azon állapotok után, melyek a Királyság alatt diadalmaskodnak a földön, ahol nem lesz többé betegség!” (Máté 6:9, 10).

Virginia is azáltal nyer erőt a depressziójával folytatott harchoz, hogy elmélkedik élete célján: „Igazán szeretnék élni, hiszen olyan értékes munkám van, amit végeznem kell.” Arra az időre vonatkozóan pedig, amikor válságos pillanatok jönnek és félelem tör elő, ezt mondja: „Teljes bizalmamat Jehovába vetem, tudva, hogy ő soha nem hagy el. És a Zsoltárok 116:9-nél található bibliaversre gondolok, amely biztosít afelől, hogy Jehovának »orczája előtt fogok járni az élőknek földén«.”

Ezen nők mindegyike a Biblia Istenére, Jehovára összpontosítja a reménységét. A 2Korinthus bibliai könyv első fejezetének harmadik és negyedik verse ’minden vigasztalás Istenének’ hívja Jehovát, „a ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban”. Vajon Jehova kinyújtja kezét azok támogatására, akiknek vigaszra van szükségük?

A japán Mieko így válaszol: „Meg vagyok győződve arról, hogy ha Jehova szolgálatában maradok, elnyerem erőteljes vigaszát és segítségét.” Yoshiko is ezt mondja: „Bár az emberek talán nem értik meg a szenvedésemet, Jehova mindent tud, és én meg vagyok győződve afelől, hogy a szükségleteim szerint segít nekem.”

Joan ezt mondja: „Az imának megvan az ereje ahhoz, hogy kiemeljen a kétségbeesésből és talpra állítson. Amikor Jézus nagy gyógyításaira gondolok, melyeket akkor hajtott végre, amikor a földön volt, és arra a teljes gyógyításra, melyet az új világban fog tenni — mennyire megvigasztalnak ezek a szavak!” (Máté 4:23, 24; 11:5; 15:30, 31).

El tudsz képzelni egy világot mellrák nélkül, sőt egyáltalán minden betegség nélkül? Ezt az ígéretet tette a minden vigasztalás Istene, Jehova. Az Ésaiás 33:24 beszél egy olyan időről, amikor egyetlen ember sem mondja többé a földön, hogy beteg. Ez a remény hamarosan valóra fog válni, amikor Isten Királysága teljes uralmát kiterjeszti a földre az ő Fia, Krisztus Jézus irányítása alatt, eltörölve a betegség, a bánat és a halál minden okát! Miért ne olvasnál erről a csodálatos reményről a Jelenések 21:3-as versétől az 5-ig? Szedd össze minden bátorságodat, hogy szembenézz a jövővel annak a támogatásnak a segítségével, amely valódi vigaszt nyújt.

[Lábjegyzet]