Figyeljük a világot
Az emberiség nagy részét éhínség sújtja
Soha nem termelt a föld olyan sok élelmet az emberiség táplálására mint ma; mégis, soha eddig nem sújtotta éhínség az emberiség ilyen nagy részét. A France-Presse nevű hírügynökség arról tudósít, hogy a Világbank legújabb statisztikai adatai szerint 1990-ben mintegy 1,13 milliárd személy életére volt nagy hatással az éhínség, több ember életére, mint bármikor azelőtt. A fejlődő országokban élő emberek majdnem 30 százalékát érintette. A világ legsúlyosabban érintett területei között volt Dél-Ázsia, ahol 562 millió ember szenved éhínségtől (a lakosság 49 százaléka); Afrika 216 millió emberrel (a lakosság 47,8 százaléka); Közel-Kelet és Észak-Afrika 73 millióval (a lakosság 33,1 százaléka); valamint Latin-Amerika és a Karib-térség 108 millió emberrel (a lakosság 25,2 százaléka). Ezek a számadatok nem tartalmazzák azt a másik, majdnem egymilliárd személyt, aki rosszul tápláltságtól szenved.
Felszökő jövedelem szenzációs módszerrel
1993 elején Németországban a Paratudományok Területén Végzett Tudományos Kutatások Társasága 70 olyan jóslatot gyűjtött össze, melyet csillagjósok készítettek, majd az év végén kiértékelte az eredményeket. Vajon 1993-ban sikeresebbek voltak a csillagjósok, tekintettel az előző évi jóslatok kudarcára (Lásd: Ébredjetek! 1992. június 8-ai szám 29. oldal, valamint az 1993. július 8-ai szám 29. oldal)? „Szemenszedett hazugságok sorozatát mondták” — tudósít a Nassauische Neue Presse. „A legtöbb csillagjós még a saját, évi előrejelzését sem hiszi el” — jegyzi meg a társaság egyik szóvivője. Ám Németországban a csillagjóslás nagyforgalmú üzleti szervezet, évenkénti 57 millió dolláros (100 millió német márka) forgalommal. Az újság tudósítása szerint sok jós a szenzációs előrejelzéseket „hatásos módszernek [tekinti] ahhoz, hogy az újságok címoldalára kerüljön” annak érdekében, hogy felszökjön a jövedelme.
Gyermekek munkaerőpiaca
Az O Estado de S. Paulo újság arról tudósít, hogy egy becslés szerint Brazíliában nyolcmillió gyermek tölt be állást a munkaerőpiacon. Ezek a kiskorúak lehet, hogy ugyanazt a munkát végzik el, mint amit a felnőttek. Mivel azonban gyakran rosszul fizetik meg őket, kevésbé járulnak hozzá a család jövedelméhez. A megfelelő oktatás nélkül ezek a kis munkások valószínűleg félig analfabéták, és olyan szegények maradnak, mint a szüleik. Sőt mi több, Luiz Cláudio de Vasconcelos, a munkaügyi minisztérium munkatársa ezt állítja: „az a kiskorú, aki dolgozik, elveszi más családfőknek az állását, mivel hajlandó elfogadni egy felnőtt bérének egyharmadát is”.
Az AIDS elpusztítja a világ népességét
◻ „Abban a 15 országban, ahol a HIV előfordulásának legmagasabb az aránya, az AIDS nagy árat fog követelni az emberi életekben” — figyelmeztet a Populi, az ENSZ Népesedési Alapjának folyóirata. A World Population Prospects: The 1992 Revision című nemrég készült ENSZ beszámolóra alapozva a folyóirat azt jósolja, hogy mostantól számítva mintegy tíz év múlva „a népesség növekedésének mértéke ezekben az országokban az AIDS miatt 12 millióval kevesebb lesz. További, körülbelül 9 millió ember fog meghalni AIDS-ben ezekben az országokban, és kevesebb gyermek születik majd, mert a nők termékeny éveikben halnak majd meg.”
◻ 1993. december 1-jén ünnepelték az AIDS világnapját. De a betegség elleni harcra irányuló kampányok eredményei nem sok okot adtak az ünneplésre. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyik tisztviselője elismerte: „Őszintén szólva nem hiszem, hogy bármi hatást gyakoroltunk az Aids-re Afrikában.” Elismerte, hogy szükséges a házastársi hűség fontosságát hangsúlyozni a betegség elleni harcban. A Cape Times című újság azt állította, hogy „a világon a bejelentett esetek egyharmada” Afrikában van. A WHO szerint egymillióra becsülik Afrikának a Szaharától délre fekvő területén előforduló, felnőttek között tapasztalt AIDS-esetek számát.
A dohányzás megfékezése felgyorsult
Új törvényeket — melyek a cigarettázás veszélyeiről szóló különleges figyelmeztetést követelnek — hoztak az Ausztráliai fővárosi területen. 1994. április 1-jével kezdődően minden cigarettásdoboznak jól látható figyelmeztetéseket kell közölnie, például: „a dohányzás öl”, „a dohányzása másoknak is árthat”, „a dohányzás függőséget vált ki” és „a terhesség alatti dohányzása árt a csecsemőjének”. A The Canberra Times szerint a figyelmeztetéseknek a doboz elejének nem kevesebb, mint 25 százalékát kell elfoglalniuk. A doboz hátoldalának legalább egyharmadát a következő kijelentésnek kell borítania: „A dohányfüst sok rákkeltő vegyi anyagot tartalmaz. Amikor a füstöt belélegzi az ember, ezek a vegyi anyagok károsíthatják a tüdőt, és rákot okozhatnak. A tüdőrák a dohányzás okozta leggyakoribb rákbetegség. A tüdőrák, általában mielőtt észrevenné az ember, kifejlődik és terjed. A legtöbb esetben gyorsan öl. [A dohányzás] majdnem háromszor annyi embert öl meg, mint amennyit az alkohol és az összes más drog együttvéve. Évente hatszor annyi ember hal meg a dohányzás hatásai következtében, mint amennyi autóbalesetben.”
Gyümölcsszedő robot
A legújabb újítás az olasz mezőgazdasági technológiában egy komputerizált robot, amely képes „közvetlenül a fákról óránként akár 2500 narancsot” is leszedni. A La Stampa szerint a gép nyolc „rendkívül érzékeny” mechanikai kézzel van felszerelve, mindegyik elektronikus szemmel van ellátva és be van programozva, hogy „érzékelje a színek erősségét” és kiválassza „az érett gyümölcsöt, csalhatatlanul túlhaladva az éretlenen, miután finoman érzékelte azokat”. A lánctalpas robot, „amelyet dízelmotorral üzemeltetnek, éjjel-nappal tud dolgozni, még rossz időben is, valamint még a három és fél méter magas fáról is le tudja szedni a narancsokat . . . A szedés közben maximum 8 kilométer óránkénti sebességgel mozog, és az utazási sebessége akár 14 kilométer is lehet óránként, amikor húzza magával az 500 kilogrammot is elbíró pótkocsit.”
Ahol népszerűek a gyomok
„Gyomok borítják az egész parkot, és sok gyümölcs-, valamint szelídgesztenyefa is van” — mondja az Asahi Evening News című újság egy újfajta parkról Tokióban. Nincsenek kövezett útfelületek, és a „szokásos parkra jellemző dolgok, mint a hinta, a csúszda és a homokozó, nem találhatók meg”. A környéken lakók egészen el vannak ragadtatva. Két évvel ezelőtt javasolták a helyi tanácsnak, hogy egy parkban „nőnie kellene a fűnek, és rovaroknak, illetve kisállatoknak kellene lenniük benne”, valamint hogy „a gyermekek nagy gödröket áshassanak, és játszhassanak a sárral, illetve nem kellene táblákat kitenni, amelyek tiltanak bizonyos dolgokat”. Azóta egy másik parkot is létrehoztak Tokióban, amelyet szintén úgy jellemeztek, mint ami „közel van a természetes állapothoz, mert elborítják a gyomok”. Az egész országban elámultak a város- és parktervezők, amikor látták, hogy a városlakók mennyire akarnak ilyenfajta parkot, és megfigyelték, hogy amikor már rendelkeznek vele, lelkesen részt vesznek annak takarításában és karbantartásában.
Lehűlő pokoltűz
„Az egyházak már közel sem hangsúlyozzák annyira a régi kénköves és tüzes szentbeszédeket”, mint amennyire a múltban tették — mondja Robert Wuthnow, a Princeton Egyetem szociológusa. Miért nem? „A kárhozat már nem az, ami régen volt” — jelenti a The Edmonton Journal, egy kanadai újság. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás rámutatott, hogy amíg az amerikaiak 60 százaléka azt mondja, hogy hisz a tüzes pokolban, csupán 4 százalék számít arra, hogy oda fog jutni. Kanadában a felmérésben szereplők 38 százaléka hisz a tüzes pokolban; Spanyolországban 27 százalék; Svédországban 7 százalék. „A pokol gondolata úgy látszik, nem ösztönzi az embereket sem arra, hogy Istent szolgálják, sem arra, hogy elfogadják Krisztust, mint megváltójukat” — állítja Bruce Klepp, pünkösdista pap. A pokoltűz „tanítása egyáltalán nem idéz alapvető erkölcsi érzést” — állítja Tom Harpur, a The Toronto Star munkatársa.
Karaoke kultúra
A Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary tizedik kiadásának egyik belépő szava a „karaoke”. Ez a szó „egy szerkezetre [utal], amely hangszeres kíséretet játszik válogatott dalokhoz, amelyre a felhasználó maga énekel” és egy olyan japán szóból ered, amely a kara, jelentése „üres” illetve az oke — a „zenekar” rövidítése — szóból áll. Hízeleg a használó saját énjének azáltal, hogy lehetővé teszi számára a nagyzenekarral való éneklést. Japánban a karaoke-t első alkalommal az „oktatási Fehér Könyvben ismerték el kulturális tevékenységnek”, ráadásul olyannak, mint ami az országban a legnépszerűbb. Hihetetlenül magas, 74 százalék azoknak az aránya, akik a 19—29 évesek kategóriájában részt vettek a karaoke-ban azon egyéves időszak alatt, amely megelőzte a felmérést. A japánok szellemi beállítottságának megváltozásáról szólva Tetsuo Sakurai, szociológus-professzor azt mondta a Mainichi Daily News újságban: „Az emberek most égnek a vágytól, hogy szabadon és nyilvánosan fejezzék ki magukat.”
Az emberi jogok helyzete: „lehangoló”
„Az emberi jogok iránti tisztelet döntő fontosságú az emberiség jövőbeni jóléte érdekében” — jelentette ki Ibrahima Fall, az ENSZ Emberi Jogok Világkonferenciájának emberi jogokkal foglalkozó főtitkárhelyettese. „De sok [országban] — jegyzi meg — az emberi jogok folytonos megsértésének mértéke lehangoló.” Az ENSZ Emberi Jogok Világkonferenciája című hírlevele megerősíti, hogy a világ népességének legalább a fele az emberi jogok megsértését szenvedi el napjainkban. Fall úr hozzáteszi: „A halál, a pusztítás, a megkülönböztetés, a szegénység, az üldözés, a nemi erőszak, a rabszolgaság, az éhezés és az elsatnyult vagy megtört életek több millió ember számára mindennapi átok marad.” S ami még rosszabb, ez az átok terjed, mert „az emberi jogi problémák — figyelmeztet az ENSZ — ugrásszerűen emelkednek”.