Szülői gondoskodás, ha a gyermek nehezen kezelhető
— JÓ NAPOD volt? — kérdezi Susan a fiát, Jimmyt, amint a kisfiú bekecmereg az autóba, amikor felveszi őt az iskolából. Homlokát ráncolva a kisfiú semmibe veszi őt. — Hát, biztos nehéz napod volt — jelenti ki az anyuka együtt érzőn. — Szeretnél beszélni róla?
— Hagyj békén! — motyogja válaszként.
— Csak aggódom miattad. Olyan gondterheltnek látszol. Segíteni szeretnék.
— Nem akarom, hogy segíts! — kiabálja a kisfiú. — Hagyj békén! Utállak. Bárcsak halott lennék!
— Jimmy! — dadogja Susan — ne beszélj így velem, különben . . . különben elfenekellek! Csak igyekeztem kedves lenni. Nem értem, mi bajod van. Semmi sem tetszik, amit mondok vagy teszek.
Susan — saját, napi munkájától idegesen és holtfáradtan — átkígyózik a forgalmon, azon tűnődve, hogy sikerült neki valaha is szert tennie egy ilyen gyermekre. Zavartnak, tehetetlennek, mérgesnek, valamint bosszúsnak érzi magát a saját fia miatt, és a bűntudat érzései folyton zaklatják. Susan retteg attól, hogy hazavigye őt — a saját gyerekét. Szinte nem is akarja tudni, mi történt ma az iskolában. Bizonyára megint telefonálni fog a tanár. Susan néha egyszerűen nem tudott megbirkózni ezzel.
A látszólag egyszerű események így erőteljes érzelmi megpróbáltatásokban törnek ki, tele aggodalommal. Azok a gyermekek, akik ADD/ADHD-sek vagy más tekintetben „nehezen kezelhetőnek” bélyegzettek, tipikusan elég indulatosan reagálnak, amikor problémákkal találják szembe magukat. Hajlamosak gyorsan elérni a lobbanékony állapotot, és ezzel felmérgesítik a szülőket, zavarttá teszik, s végül kimerítik őket.
Kiértékelés és közbelépés
Ezekre a gyermekekre jellemző, hogy gyors eszűek, kreatívak és rendkívül érzékenyek. Fontos megérteni, hogy ők kivételes szükségletekkel rendelkező egészséges gyermekek, következésképpen különösen nagy megértést igényelnek. A következőkben néhány olyan alapelv és ötlet olvasható, melyeket az ilyen gyermekek szülei sikeresnek találtak.
A szülőknek először is meg kell tanulniuk felismerni azokat a helyzeteket és indítékokat, amelyek feldúlják a gyermeket. (Vö. Példabeszédek 20:5.) Lényeges a szülő részéről megfigyelni a gyermeken azokat a jeleket, amelyek megelőzik az érzelmi viszályokat, majd lényeges, hogy haladéktalanul lépjen közbe. A jelzésben kulcsszerepet játszik az arckifejezés, amely tükrözi a csalódottság növekvő mértékét, valamint azt, hogy a gyermek képtelen kezelni az adott helyzetet. Ha a szülők szóban kedvesen emlékeztetik a gyermeket, hogy uralkodnia kell magán, vagy ha szükség esetén eltávolítják a gyermeket a helyzetből, az segítség lehet számára. Ha például időt kértek, az nem annyira büntetési formaként, mint inkább olyan lehetőségként hasznos mind a gyermek, mind a szülő számára, hogy esélyt ad a nyugalom visszanyerésére majd arra, hogy ésszerűen járjanak el.
Az adott szemléltetésben Jimmy túlzott mértékben reagált az egyszerű kérdésekre. Ez jellegzetes, mindennapi cselekvés Jimmynél. Bár a szülő könnyen magára veheti ezt a haragot és neheztelést, lényeges megértenie, hogy ha ezek a gyermekek egyszer elérik a stressztűrő képességük határát, akkor gyakran elveszítik belátásukat (gondolkodóképességüket). Ezért fontos éleslátással cselekedni (Példabeszédek 19:11). Jimmy esetében Susan el tudta simítani a helyzetet azáltal, hogy visszalépett, és időt adott a kisfiának arra, hogy uralkodjon magán, majd később talán meg tudták tárgyalni a napi eseményeket.
Stressztől kimerült gyermekek
Az emberi család soha azelőtt nem nézett szembe olyan óriási problémákkal, nyomásokkal és aggodalmakkal, mint amilyenek a modern világot sújtják. A helyzetek változnak, az igények megnőnek, és a gyermekektől egyre több követeltetik meg. Ezt a kérdést illetően a Good Kids, Bad Behavior című könyv elmondja: „Azok közül a problémák közül, melyeket a gyermekek látszólag tapasztalnak, sokat a változó társadalmi elvárások okoznak vagy befolyásolnak.” Az ADD/ADHD-s gyermekek számára az iskola rémálom lehet. Miközben igyekeznek megbirkózni saját hiányosságaikkal, kénytelenek alkalmazkodni a technika robbanásszerű fejlődéséhez, amely gyorsan tovább változik egy olyan légkörben, amely aggodalmuk tetejébe mind rosszindulatúnak, mind veszélyesnek tűnhet. A gyermekek érzelmileg túl éretlenek ahhoz, hogy mindezeket a problémákat kezelni tudják. Szükségük van a szüleik segítségére.
A súrlódás csökkentése
Ahhoz, hogy valakinek boldogabb és egészségesebb gyermekei legyenek, fontos olyan környezetet biztosítani, ahol rend és stabilitás uralkodik. Az otthoni súrlódások csökkentéséhez készített hatásos terv az életforma egyszerűsítésével kezdődhet. Mivel ezek a gyermekek hirtelenek, könnyen fel lehet őket zaklatni és túlzottan tevékenyek, szükséges csökkenteni a túlingerlés negatív hatását. Redukáld le azoknak a játékoknak a mennyiségét, amellyel az ilyen gyermekeknek egyszerre szabad játszani. Egyszerre csak egy tennivalót vagy feladatot kísérelj meg végeztetni vele, amíg teljesíteni nem tudja. Mivel ezek a gyermekek gyakran maguk is rendezetlenek, a szervezés minimálisra csökkenti a csalódottságot. Minél kevesebbek és minél hozzáférhetőbbek azok a dolgok, amikkel foglalkozniuk kell, annál könnyebb kézben tartani azt, ami fontos.
Egy másik hatásos módja az otthoni stressz csökkentésének egy megtervezett, nem szigorú napirend megvalósítása, amely a stabilitás érzését nyújta a gyermeknek. Az időterv nem annyira döntő fontosságú, mint inkább a sorrend, az a sorrendiség, ahogy az események történnek. Ezt azáltal lehet elérni, ha a szülők olyan gyakorlatias tanácsokat alkalmaznak, mint például a következők. Gondoskodj megfelelő táplálkozásról, amelyben rendszeres időközönként vannak egyszerű, kiegyensúlyozott étkezések és falatozások. Az esti lefekvéshez készülődést tedd melegséggel átitatottá, szeretetteljessé és pihentetővé. A bevásárlóutak túlságosan ingerelhetik a nagyon aktív gyermekeket, ezért előre tervezz, és törekedj arra, hogy ne menjetek túl sok üzletbe. Valamint ha kirándulni mentek, magyarázd el, milyenfajta viselkedést vársz el a gyermektől. A határozott napirendek segítenek a különleges szükségletű gyermekeknek uralkodni saját hirtelen viselkedésük felett. Azonkívül segítenek abban is, hogy a szülők reakciói kiszámíthatók legyenek.
A szervezési készséggel együtt hasznos megfogalmazni egy szabályrendszert, és hasznos belefoglalni, hogy milyen következményekkel jár, ha a gyermek megszegi a megalkuvást nem tűrő szabályokat. A következetes és mindkét házasfél számára megfelelő határozott szabályok határt szabnak annak a viselkedésnek, amely elfogadható a gyermek részéről — és a felelősségvállalásra is megtanítják. Ha szükséges (hogy emlékezzen rá a szülő, valamint a gyermek), akkor függeszd ki a szabályok listáját egy feltűnő helyre. Az érzelmi biztonság elérésében kulcsszerepet játszik a következetesség.
Az otthoni, szükségtelen feszültség csillapításában sokat számíthat az, ha a szülők megértik, hogy a gyermek mit részesít előnyben, mit szeret, mit nem, valamint ha alkalmazkodnak ezekhez. Mivel ezeknek a gyermekeknek a különleges természete gyakran kiszámíthatatlan és hirtelen, nagyon megrázó élmény lehet a többi gyermekkel való kölcsönös kapcsolatuk. A nézeteltérésekre okot adó sajátos terület lehet, amikor a gyermekeknek meg kellene osztaniuk valamit másokkal, különösen a játékaikat, ezért a szülők megengedhetik az ilyen gyermekeknek, hogy olyan kedvenc tárgyakat válasszanak maguknak, melyeket meg tudnak osztani másokkal. Azonkívül az is segíthet az alacsony érzékelőküszöbük szabályozásában, ha a szülők azáltal szabályozzák a gyermekek ingerlését, hogy gondoskodnak a játszótársak kis csoportjáról, és tevékenységeket szerveznek, amelyek nem kavarják fel túlzottan a gyermekeket.
A szülők részéről fontos, hogy engedjék minden egyes gyermeknek, hogy saját módján fejlődjön, s ne préseljék és ne öntsék a gyermeket olyan formába, amely szükségtelenül hasonlít valakire. Ha egy gyermek utál egy bizonyos ételt vagy egy bizonyos ruhadarabot, akkor távolítsd el azokat. Az ingerültség eme kicsiny tüskéiből egyszerűen nem éri meg nézeteltérést szítani. Valójában ne próbálj meg mindent szabályozni. Légy kiegyensúlyozott, ám amikor arra vonatkozóan hozol döntéseket, hogy mi elfogadható egy keresztény család számára, ragaszkodj azokhoz.
A viselkedéssel kapcsolatos bánásmód
A kiszámíthatatlan gyermeknek gyakran gondosabb bánásmódra van szüksége. Ennek következményeként sok szülőt bűntudat gyötör, ha minduntalan fegyelmeznie kell a gyermekét. Lényegbevágó azonban felismerni a fegyelmezés és a bántalmazás közti különbséget. Egy könyv szerint a jelentések alapján az összes fizikai bántalmazás 21 százaléka akkor történik, amikor a gyermekek agresszív viselkedést mutatnak fel (A Fine Line—When Discipline Becomes Child Abuse). Ennélfogva a kutatás azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ADD/ADHD-s gyermekek „nagyobb kockázatnak vannak kitéve a fizikai bántalmazást és a mellőzést tekintve”. Tagadhatatlanul megterhelő lehet a különleges szükségletű gyermekek felnevelése, de egészséges és kiegyensúlyozott módon kell bánni velük. Mivel ezek a gyermekek általában nagyon értelmesek és fejlett az alkotókészségük, kihívást jelentenek a szülőknek abban, hogy hogyan kezeljék azokat a helyzeteket, amelyek érvelést igényelnek. Az ilyen gyermekek rendszerint megtalálják a módját, hogy rámutassanak a szülő legkiválóbb logikájában rejlő hiányosságokra. Ne engedd meg ezt a gyermekeknek! Őrizd meg a szülői tekintélyt.
Barátságosan, ugyanakkor határozottan fogd rövidre a magyarázatokat; más szóval ne magyarázz túl sokat, és ne alkudj meg a megalkuvást nem tűrő szabályokban. A te „igened” jelentsen igent, és a „nemed” nemet. (Vö. Máté 5:37, Újfordítású revideált Biblia.) A gyermekek nem diplomaták; következésképpen a velük való megalkuvás veszekedésekhez, haraghoz, csalódottsághoz vezet, sőt még kiabálássá és erőszakká is fajulhat (Efézus 4:31). Hasonlóképpen kerüld a túl sok figyelmeztetést. Ha fegyelmezésre van szükség, azt haladéktalanul véghez kell vinni. A Raising Positive Kids in a Negative World című könyv erre ösztönöz: „Nyugodtság, magabiztosság és határozottság — ez az, ami lényeges a tekintélyben.” Azonkívül figyeld meg a The German Tribune-ben megjelent kitűnő javaslatokat: „Mindig úgy beszélj a gyermekkel, hogy ragadd meg a figyelmét: gyakran használd a nevét, nézz a szemébe és egyszerű nyelvezetet használj.”
A bántalmazás akkor történik, amikor a szülők elveszítik az önuralmukat. Ha a szülő kiabál, ő már elveszítette az önuralmat. A Példabeszédek 15. fejezete a gyermeknevelés és fegyelmezés témájával foglalkozik. A 4. versben például ezt mondja a Katolikus fordítás szerint: „A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket”; a 18. vers Károli fordítás szerint így szól: „A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő [lassú a haragra, NW] pedig lecsendesíti a háborgást”; végül pedig a 28. vers ezt mondja Kámory fordítás szerint: „Az igaznak szive gondolkodik, ha kell felelnie.” Ennélfogva fontos felismerni nem csak azt amit mondunk, hanem azt is ahogy mondjuk.
Helyeslés, nem pedig helytelenítés
Mivel a nehezen nevelhető gyermekek alkotó, különös, sőt őrült dolgokat csinálnak, a szülők könnyen engednek annak, hogy a hibát keressék, valamint engednek a gúnyolódásnak, a leckéztetésnek és annak, hogy mérgükben csapkodjanak. A Biblia azonban arra utasítja a szülőket az Efézus 6:4-ben a Today’s English Version szerint, hogy „keresztény fegyelmezéssel és oktatással” neveljék gyermekeiket. Jézus hogyan fegyelmezte azokat, akik hibát követtek el? Jézus oktató jellegű fegyelmezést alkalmazott, amely képezte és tanította az embereket, és ő méltányosan, illetve határozottan bánt velük. A fegyelmezés egy folyamat, olyan oktatási módszer, amelyet gyermekek esetében általában újra és újra alkalmazni kell. (Lásd: „A Biblia nézőpontja: »A fenyítés vesszeje« — vajon idejétmúlt?” című cikket az 1992. szeptember 8-i Ébredjetek!-ben.)
A megfelelő fegyelmezés a bizalom, melegség és stabilitás légkörét teremti; ezért amikor szükség van a fegyelmezésre, akkor azt magyarázat kíséretében kell véghez vinni. Nincsenek azonnali megoldások a gyermekek nevelésében, mivel a gyermekek fokozatosan, egy időn át tanulnak. Sok gondoskodásba és szeretetbe telik, rengeteg időt és munkát vesz igénybe bármelyik gyermek helyes nevelése, hát még egy nehezen nevelhető gyermeké. Hasznos lehet a szülők számára, ha elméjükben tartják a következő kis mondást: „Mondd azt, ami szándékodban áll, álljon szándékodban az, amit mondasz, és tedd azt, amire azt mondod, hogy meg fogod tenni.”
A nyugtalanító viselkedésű gyermekekkel való foglalkozás problémakörében a legtöbb csalódást okozó szempontok egyike az, hogy ezek a gyermekek túlságosan vágynak a figyelemre. Túl gyakran inkább negatív, mintsem pozitív figyelemben részesülnek. Ámde gyorsan vedd észre, dicsérd meg vagy jutalmazd meg a jó viselkedést, illetve azt, ha egy munka jól sikerül. Ez nagyon buzdító egy gyermek számára. Először túlzásnak tűnhetnek az erőfeszítéseid, de nagyon is megérik az eredményért. A gyermekeknek apró, ám azonnali jutalmakra van szükségük.
Egy apa tapasztalata Greggel
„A fiunkat Greget ADHD-vel diagnosztizálták ötéves korában, amikor óvodás volt. Akkoriban egy gyermekek fejlődésére specializálódott gyermekorvoshoz jártunk, aki megerősített minket afelől, hogy Greg kétségtelenül ADHD-s. Azt mondta nekünk: »Nem az ő hibája és nem is az önöké. Ő nem tehet érte semmit, de önök igen.«
Gyakran gondolunk ezekre a szavakra, mert meggyőznek minket arról, hogy szülők lévén nagy felelősség nyugszik rajtunk, hogy segítsünk a fiunknak megbirkózni az ADHD-val. Aznap az orvos irodalommal a kezünkben küldött haza, hogy olvassuk el, és szerintünk az elmúlt három év alatt szerzett ismeret nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy teljesítsük szülői felelősségünket Greg irányába.
Lényegbevágó egy ADHD-s gyermek nevelésében a helyes viselkedés megerősítése, és az, hogy figyelmeztessük a gyermeket, illetve ha szükséges, büntessük meg a rosszalkodásért. Minél szervezettebb és következetesebb tudsz lenni, annál jobb eredményeket érsz el. Ezek az egyszerű kijelentések valószínűleg kulcstényezők egy ADHD-s gyermek nevelésében. De mivel naponta oly sokszor kell megtenned, könnyű ezt mondani.
Mi az időkérést találtuk a leghatásosabb fogásnak. Valahányszor időkérést alkalmazunk a rosszalkodás ellen, egy megerősítő programot is bevezetünk, hogy buzdítsuk a pozitívabb viselkedésre. Ez az erősítő lehet egy helyeslő szó, egy ölelés vagy akár egy kis ajándék, illetve kiváltság. Elmentünk az üzletbe és vettünk egy matricatáblát. A tetejére kitűztük, hogy mi a helyes viselkedés. Minden alkalommal, amikor látjuk Gregnél a helyes viselkedést, adunk neki egy matricát, hogy tegye fel a táblájára. Amikor megtelik a tábla, mondjuk 20 matricával, akkor jutalomban részesül. Ez általában olyasvalami, ami tényleg tetszik neki, például elmegyünk egy parkba. Ez hasznos, mert arra indítja, hogy jól viselkedjen. Felrakja a matricákat, és láthatja, hogyan áll, és milyen közel van a jutalomhoz.
Egy másik eszköz, amit hatásosnak találtunk az, hogy választás elé állítjuk Greget. Közvetlen parancs helyett választási lehetőséget adunk neki. Vagy rendesen viselkedik, vagy számolhat a logikus következményekkel. Ez arra tanítja, hogyan legyen felelősségteljes és arra, hogy helyes döntéseket hozzon. Ha valami olyasmiről van szó, ami folyamatosan probléma, például az, hogy rendetlenkedik egy üzletben vagy egy étteremben, akkor a matricatáblát és a jutalmat alkalmazhatjuk. Így látja a hasznát annak, ha rendesen viselkedik, és mi kimutatjuk az elismerésünket amikor javulást tapasztalunk.
A legtöbb embernek nincs tudomása arról, hogy az ADHD befolyásolja a gyermeknek azt a képességét, hogy szabályozza a viselkedését és azt, ahogy reagál. Sokan azt hiszik, hogy ezek a gyermekek szabályozni tudnák azt az időt, ameddig oda tudnak figyelni és a viselkedésüket is, ha jobban igyekeznének, majd ha ez nem sikerül nekik, akkor a szülőket okolják.
Egy ADHD-s gyermeknek fizikailag lehetetlen, hogy két órán át nyugton maradjon egy gyülekezeti összejövetelen a Királyság-teremben. Soha nem felejtjük el, hogy Greg mindössze ötévesen mennyire sírt minden összejövetel előtt, és mindig azt kérdezte tőlünk: »Ez hosszú összejövetel vagy rövid?« Torkaszakadtából tudott sírni, amikor kétórás összejövetelről volt szó, mert tudta, hogy képtelen nyugton maradni olyan sokáig. A rendellenességre és az azzal járó korlátozásokra való tekintettel engedményeket kell tennünk. Tudjuk, hogy Jehova mindenkinél jobban érti ezt a rendellenességet, és ez vigasz forrása. Greg jelenleg nem szed gyógyszert, és a korának megfelelő osztályba jár.
Az tart fenn minket, hogy Jehovában reménykedünk és az új világra szegezzük a szemünket. Gregnek már most is sokat jelent a reményünk. Nagyon izgalomba jön, sőt könnyes lesz a szeme, amikor arra gondol, Jehova hogyan fogja eltávolítani az ADHD-t a paradicsomi földről.”
[Kiemelt rész a 9. oldalon]
Lehetséges jutalmak a jó viselkedésért:
1. DICSÉRET — ha egy munkát jól végez el, szóbeli dicséret; a jó viselkedésért kifejezett nagyraértékelés, amelyhez szeretet, ölelések és melegséget tükröző arckifejezés járul.
2. TÁBLARENDSZER — feltűnő helyen kitéve, vonzó matricákkal vagy csillagokkal, hogy ösztönözze a gyermeket a jó viselkedésre.
3. A JÓ DOLGOK LISTÁJA — ha valamit elfogadhatóan és dicséretesen hajtott végre. Minden alkalommal, amikor a gyermek valamit jól tesz, először akármennyire apró dologról is van szó, írd le és olvasd fel egy családtagnak.
4. VISELKEDÉS-BAROMÉTER — a gyermek korától függően amikor valamit jól csinál, adjál még egy cukorkát vagy gumicukrot egy köcsögbe (kézzelfogható megerősítés). A feladat az, hogy készíts egy pontrendszert, aminek fejében jutalom jár, s ez a jutalom lehet valami olyan, amit a család amúgy is meg akart tenni, például moziba, korcsolyázni menni, vagy étteremben enni. Ahelyett, hogy azt hangsúlyoznád a gyermeknek: „ha rossz leszel, nem megyünk el”, próbáld inkább azt, hogy: „ha jó leszel, elmegyünk.” A lényeg, hogy a negatív gondolkodást pozitívra változtasd, miközben ésszerű időt engedsz arra, hogy a változás megtörténjen.
[Kép a 7. oldalon]
A beszélgetések olykor érzelmi kitörésekkel járhatnak
[Kép a 8. oldalon]
Amikor döntéseket hozol, magyarázd el azokat és ragaszkodj hozzájuk
[Kép a 10. oldalon]
A kisfiú büszkén tesz fel egy új matricát a táblára