„Ülj nyugodtan, és figyelj oda!”

Együttélés a figyelemzavar hiperaktivitással nevű rendellenességgel

„Jim azt mondta, hogy Cal kezdettől fogva el lett kényeztetve, és ha mi — amin azt értette, hogy én — igen szigorúan bántunk volna vele, akkor helyre tudtuk volna hozni. Az orvos viszont azt mondta nekünk, hogy nem én, nem mi és nem Cal tanárai voltak a hibásak — valami tényleg nem volt rendben a kisfiunkkal.”

CAL a figyelemzavar hiperaktivitással (ADHD) nevű betegségben szenved, mely egy olyan állapot, amit a figyelmetlenség, az impulzív viselkedés és a hiperaktivitás jellemez. A becslések szerint az összes iskoláskorú gyermek 3-5 százalékát érinti ez a rendellenesség. „Elméjük azokhoz a televíziókészülékekhez hasonlít, melyeknek rosszul működik a csatornaváltójuk — mondja Priscilla L. Vail, aki a tanulással kapcsolatos problémákra specializálódott. — Az egyik gondolat úgy vezet a másikhoz, hogy nincs jól felépítve, illetve nincs fegyelmezve.”

Vizsgáljuk meg röviden az ADHD három főbb tünetét.

Figyelmetlenség: Az ADHD-s gyermek nem tudja kiszűrni a jelentéktelen részleteket, és nem tud egy témára összpontosítani. Így könnyen megzavarják a külső látványok, hangok és illatok. Ő igenis figyel, de a környezetében egyetlen dolog sem köti le a figyelmét. Nem tudja eldönteni, melyik érdemli meg az elsődleges összpontosítást.

Impulzív viselkedés: Az ADHD-s gyermek gondolkodás nélkül cselekszik, anélkül hogy törődne a következményekkel. Nem nagyon tervez, és nincs jó ítélőképessége, időnként pedig veszélyes dolgokat művel. „Kirohan az utcára, felugrik a párkányra, felmászik a fára — írja dr. Paul Wender. — Ezért sokkal több rajta a vágás, a zúzódás, a horzsolás, és sokkal többször kell elmennie az orvoshoz.”

Hiperaktivitás: A hiperaktív gyermekek állandóan izegnek-mozognak. Nem tudnak nyugodtan ülni. Dr. Gordon Serfontein azt írja a The Hidden Handicap (Rejtett akadály) című könyvében, hogy „még amikor idősebbek lesznek is, ha gondosan megfigyeljük őket, fel fogjuk náluk fedezni a folyamatos mozgás néhány formáját, ami a lábakat, a lábfejeket, a karokat, a kezeket, az ajkakat vagy a nyelvet érinti”.

Van azonban néhány olyan gyermek is, aki figyelmetlen és impulzív, de nem hiperaktív. Rendellenességükre néha egyszerűen úgy utalnak, mint figyelemzavar túlzott mozgékonyság nélkül, vagyis ADD. Dr. Ronald Goldberg úgy magyarázza, hogy az ADD „bármiféle hiperaktivitás nélkül is kialakulhat. Vagy a hiperaktivitás bármilyen fokával — az alig észrevehető dolgoktól az inkább bosszantókon keresztül a rendkívül bénító dolgokig.”

Mi okoz ADHD-t?

Éveken át a figyelem zavarait a rossz szülői neveléstől a floureszkáló világításig mindenre ráfogták. Most úgy gondolják, hogy az ADHD bizonyos agyműködések zavaraival van kapcsolatban. 1990-ben a Nemzeti Elmeegészségügyi Intézet (USA) 25 olyan felnőtt személyen végzett vizsgálatot, akiknek ADHD-s tüneteik voltak, és azt találták, hogy az agyuknak éppen az a része alakítja át sokkal lassabban a szőlőcukrot, amelyik a mozgást és a figyelmet szabályozza. Úgy tűnik, hogy az ADHD-s eseteknek körülbelül a 40 százalékánál az egyén genetikai felépítése is szerepet játszik. A The Hyperactive Child Book (A hiperaktív gyermekekről szóló könyv) szerint más tényezők között, amelyek talán kapcsolatban vannak az ADHD-vel, ott van az anyának a terhesség alatti alkohol- vagy kábítószer-fogyasztása, az ólommérgezés, némely esetben pedig a gyermek étrendje.

Az ADHD-ben szenvedő kamasz és felnőtt

Az elmúlt években az orvosok felfedezték, hogy az ADHD nem csupán egy gyermekkori állapot. Dr. Larry Silver elmondása szerint „tipikusak az olyan esetek, hogy a szülők elhozzák gyermeküket a kezelésre, és ezt mondják: »Én is éppen ilyen voltam gyerekkoromban.« Majd bevallják, hogy még mindig nehézséget okoz nekik, ha a sorban kell várakozniuk, végig kell ülniük a gyűléseket, és ha meg kell csinálniuk egy adott feladatot.” Most már úgy gondolják, hogy az összes ADHD-ben szenvedő gyermeknek körülbelül a felénél a tüneteinek legalább némelyike megmarad a kamasz- és a felnőttkorban.

A serdülőkor alatt az ADHD-ben szenvedők merész viselkedése bűnözésre változhat. „Régebben amiatt aggódtam, hogy nem fog bekerülni a főiskolára — mondja egy anyuka, akinek gyermeke ADHD-ben szenved. — Most csupán imádkozni tudok azért, hogy ne kerüljön börtönbe.” Azt, hogy az ilyen aggodalmak megalapozottak lehetnek, egy olyan tanulmány mutatja, ahol 103 hiperaktív fiatalt hasonlítottak össze 100 olyan gyermekkel, akik nem szenvednek ilyen rendellenességben. A Newsweek arról számol be, hogy „mire elérték a 20-as éveiket, a hiperaktív csoportban lévő gyermekeknél kétszer nagyobb lett a valószínűsége, hogy letartóztatják őket, ötször nagyobb a valószínűsége, hogy büntetőítéletben részesülnek, és kilencszer nagyobb a valószínűsége, hogy börtönbüntetést töltenek le”.

A felnőtteknél az ADHD egy sor különleges problémát vet fel. Dr. Edna Copeland a következőt mondja: „A hiperaktív fiú olyan felnőtté válhat, aki gyakran váltogatja a munkahelyét, akit sokszor elbocsátanak, aki egész nap babrál és nyughatatlan.” Amikor az okot nem értik, ezek a tünetek megviselhetik a házasságot. Egy feleség, akinek ADHD-ben szenved a férje, ezt mondja: „Egyszerű beszélgetésekkor még csak meg sem hallja, amit mondok. Olyan, mintha mindig valahol máshol járna.”

Természetesen ezek a magatartásformák sok embernél általánosak — legalábbis egy bizonyos fokig. „Meg kell kérdezned, hogy a tünetek mindig is megvoltak-e” — mondja dr. George Dorry. Például megjegyzi, hogy ha egy férfi csak azóta feledékeny, amióta elvesztette a munkáját, vagy azóta, hogy felesége gyermeket szült, az még nem jelent rendellenességet.”

Továbbá, ha valaki tényleg ADHD-ben szenved, a tünetek mindenre kiterjednek — a személy életét szinte minden szempontból érintik. Ez volt a helyzet a 38 éves Garyvel, egy intelligens, energikus férfival, aki, úgy tűnt, nem tud anélkül elvégezni egy feladatot, hogy el ne terelődne a figyelme. Neki már több mint 120 munkahelye volt. „Egyszerűen el kellett fogadnom azt a tényt, hogy egyáltalán nem tudok sikert elérni” — mondta. Garynek azonban, és még sok más embernek — gyermeknek, serdülőkorúnak és felnőttnek — segítettek megbirkózni az ADHD-vel. Hogyan?