Szembenézve a kihívással

AZ ÉVEK során számos kezelést ajánlottak már az ADHD-re. Ezek közül néhány az étrendre összpontosult. Néhány tanulmány azonban azt sejteti, hogy az élelmiszer-adalékanyagok általában nem okoznak hiperaktivitást, és hogy a táplálkozással kapcsolatos megoldások gyakran hatástalanok. Az ADHD kezelésének más módszerei a gyógyszeres kezelés, a viselkedés átalakítása és a megértő nevelés.a

Gyógyszeres kezelés: Mivel az ADHD látszólag az agy egy hibás működését is érinti, sokak számára hasznosnak bizonyult a helyes kémiai egyensúly gyógyszeres kezelésselb történő helyreállítása. A gyógyszeres kezelés azonban nem helyettesíti a tanulást. Csupán segít a gyermeknek a figyelmét összpontosítani, s ezzel megadja neki az alapot, hogy új jártasságokra tegyen szert.

Ehhez hasonlóan már sok ADHD-ben szenvedő felnőttnek nyújtottak segítséget a gyógyszeres kezelés által. Helyénvaló azonban az óvatosság — a fiatalok és felnőttek esetében egyaránt —, mivel az ADHD kezelésére használt néhány élénkítőszer függőséget okozhat.

A viselkedés átalakítása: Ha a gyermek ADHD-ben szenved, az még nem menti fel a szülőket a fegyelmezés kötelezettsége alól. Jóllehet a gyermeknek különleges szükségletei lehetnek ebben a vonatkozásban, a Biblia a következőkre inti a szülőket: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Példabeszédek 22:6). Barbara Ingersoll a Your Hyperactive Child (Hiperaktív gyermeked) című könyvében megjegyzi: „Az a szülő, aki egyszerűen hagyja, és engedi a hiperaktív gyermekének, hogy »ellenőrizetlenül rohangáljon«, az egyáltalán nem tesz jót vele. Éppen úgy, mint bármelyik más gyermeknek, a hiperaktív gyermeknek is szüksége van állandó fegyelmezésre, mellyel párhuzamosan figyelembe kell venni a gyermeket mint embert. Ez egyértelmű korlátokat, valamint helyénvaló megjutalmazást és büntetést jelent.”

Ezért hát fontos, hogy a szülők határozott nevelésről gondoskodjanak. Ezenkívül szigorú munkamenetnek kell lennie a napi tevékenységeket illetően. A szülők talán szeretnének némi mozgásteret adni a gyermeknek, hogy ő állítson fel bizonyos dolgokat ebben az időbeosztásban, mely magában foglalja a házi feladat elkészítésére, a tanulmányozásra, a fürdésre és az ehhez hasonló tevékenységekre fordított időt. Majd légy következetes ennek követésében. Bizonyosodj meg arról, hogy ragaszkodik-e a napi teendőkhöz. A Phi Delta Kappanban a következő megjegyzés áll: „Az orvosoknak, a pszichológusoknak, az iskolai személyzetnek és a pedagógusoknak az a kötelességük, hogy elmagyarázzák a gyermeknek és a gyermek szüleinek, hogy az ADD és az ADHD kórmeghatározás nem jogosítja fel a gyermeket bárminek a megtételére; ehelyett ez inkább egy olyan felvilágosítás, mely megfelelő segítségnyújtáshoz vezethet az adott gyermek esetében.”

Megértő nevelés: Ez magában foglalja azt, hogy segítünk a gyermeknek megváltoztatni a magáról és a rendellenességéről kialakított nézetét. „A figyelemzavar túlzott mozgékonyság nélkül nevű rendellenességben szenvedő emberek csúnyának, ostobának és értéktelennek érzik magukat, még akkor is, ha vonzók, intelligensek és jószívűek” — figyeli meg dr. Ronald Goldberg. Ezért az ADHD-ben vagy ADD-ben szenvedő gyermeknek helyesen kell tekintenie az értékeit, és tudnia kell, hogy a figyelemmel kapcsolatos nehézségeket kezelni lehet. Ez különösen a serdülőkorban fontos. Mire az ADHD-ben szenvedő személy eléri a tizenéves kort, talán már sok kritikát kapott a társaitól, a tanáraitól, a testvéreitől és talán még a szüleitől is. Most reális célok kitűzésére van szüksége, és arra, hogy igazságosan, nem pedig szigorúan ítélje meg magát.

A fentiekben leírt kezelési módszereket az ADHD-ben szenvedő felnőttek esetében is lehet alkalmazni. Dr. Goldberg azt írja, hogy „a kornak megfelelően módosításokra van szükség, a kezelés alapja azonban — ahol helyénvaló, ott a gyógyszeres kezelés, a viselkedés átalakítása és a megértő . . . [nevelés] — érvényes megközelítés marad az életcikluson keresztül”.

Segítségnyújtás

John, egy ADHD-ben szenvedő tizenévesnek az apja a következőt mondja a hasonló körülmények között lévő szülőknek: „Tanulj meg mindent, amit csak lehet, erről a problémáról. Hozz jól megalapozott döntéseket. Mindenekfelett pedig szeresd a gyermeked, és építsd fel önbecsülését. A nem megfelelő önbecsülés romba döntheti a gyereket.”

Ahhoz, hogy az ADHD-ben szenvedő gyermek megfelelő támogatást kapjon, mindkét szülőnek együtt kell működnie. Dr. Gordon Serfontein azt írja, hogy az ADHD-ben szenvedő gyermeknek szüksége van „arra a tudatra, hogy szeretik őt otthon, és hogy ez a szeretet abból a szeretetből fakad, amely a szülei között van”. (Kiemelés tőlünk.) Sajnos ezt a szeretetet nem mindig mutatják ki. Dr. Serfontein így folytatja: „Általánosan elfogadott dolog, hogy abban a családban, ahol van egy ilyen . . . [ADHD-s gyermek], a házasságban történő viszálykodás és a házasság felbomlása majdnem háromszor valószínűbb, mint egy átlagos családban.” Az ilyen viszálykodások megakadályozására az apának fontos szerepet kell játszania az ADHD-ben szenvedő gyermek nevelésében. A felelősséget nem lehet kizárólag az anyára hárítani (Efézus 6:4; 1Péter 3:7).

A közeli barátok, bár nem családtagok, óriási segítséget nyújthatnak. Hogyan? John, akit korábban már idéztünk, azt mondja: „Légy kedves. Nézz mélyebbre a látható dolgoknál. Ismerd meg a gyermeket. Beszélgess a szülőkkel is. Hogy vannak? Milyen akadályok kerülnek eléjük napról napra?” (Példabeszédek 17:17).

A keresztény gyülekezet tagjai is sokat tehetnek az ADHD-ben szenvedő gyermek és a szüleik támogatásában. Hogyan? Úgy, ha ésszerűek az elvárásaikat illetően (Filippi 4:5, NW). Időnként az ADHD-ben szenvedő gyermek rendbontó lehet. Ahelyett, hogy érzéketlenül a következő megjegyzéseket tennénk: „Miért nem tudod megfékezni a gyermekedet?” vagy „Miért nem fegyelmezed meg?”, egy figyelmes hívőtárs fel fogja ismerni, hogy a szülők talán már lesújtottnak érzik magukat azok miatt a mindennapi szükségletek miatt, amelyek az ADHD-s gyermek nevelésével együtt járnak. Természetesen a szülőknek meg kell tenniük, amit tudnak, hogy megfékezzék a gyermek rendbontó viselkedését. Mindazonáltal a hittársak nem fognak ingerülten kitörni, hanem arra törekednek, hogy „rokonérzelműséget” mutassanak, és arra, hogy ’áldást mondjanak’ (1Péter 3:8, 9). Tényleg igaz az, hogy Isten gyakran az együtt érző hittársak által „a megalázottak vígasztalója” (2Korinthus 7:5–7).

A Bibliát tanulmányozó emberek felismerik, hogy minden emberi tökéletlenséget — beleértve ebbe a tanulási zavarokat és az ADHD-t is — az első embertől, Ádámtól örököltünk (Róma 5:12). Azt is tudják, hogy a Teremtő, Jehova be fogja teljesíteni az arra vonatkozó ígéretét, hogy elhoz egy igazságos új világot, melyben nem lesznek többé aggasztó betegségek (Ésaiás 33:24; Jelenések 21:1–4). Ez a biztosíték a fő támaszuk azoknak, akiket olyan rendellenesség sújt, mint az ADHD. „Amint fiunk idősebb lesz, a nevelés és a tapasztalat segít neki megérteni és kezelni a rendellenességét — mondja John. — De a dolgok e rendszerében sohasem fog teljesen meggyógyulni. Mindennap az vigasztal bennünket, hogy az új világban Jehova meg fogja szüntetni a fiunk rendellenességét, és lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben élvezze az életet.”

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

Figyelmeztetés a szülőknek

GYAKORLATILAG minden gyermek időnként figyelmetlen, impulzív és túl mozgékony. Ezeknek a magatartásformáknak a jelenléte nem mindig az ADHD jele. Dr. Stanton E. Samenow a Before It’s Too Late (Mielőtt túl késő) című könyvében a következő megjegyzést teszi: „Számtalan olyan esetet láttam már, amikor elnézték egy gyermeknek, hogy nem akart megcsinálni valamit, mivel azt gondolták róla, hogy valamilyen hátrányos helyzet vagy állapot miatt szenved, ami nem az ő hibája.”

Dr. Richard Bromfield is úgy érzi, hogy szükség van elővigyázatosságra. Ő azt írja, hogy „természetesen néhány ember, akinél ADHD-t állapítanak meg, idegi károsodást szenvedett, és szüksége van gyógyszeres kezelésre. A rendellenességet azonban olyan tettesnek is hívják, amely mindenfajta visszaélésért, képmutatásért, hanyagságért és más társadalmi problémáért felelős, és amelynek a legtöbb esetben semmi köze sincs az ADHD-hez. Valójában a modern életben az értékek hiánya — mint például a vak erőszak, a kábítószerfogyasztás, valamint a kevésbé elborzasztó dolgok, mint a szervezetlen és a zűrzavaros családok — sokkal jobban táplálja az ADHD-szerű nyugtalanságot, mint bármely más idegi károsodás.”

Ezért hát jó okkal figyelmeztet dr. Ronald Goldberg, hogy ne fogjunk mindent az ADHD-re mint „gyűjtőfogalomra”. Ő azt tanácsolja, „bizonyosodj meg arról, hogy egyetlen fontos diagnosztikai lépcsőfok sem maradt ki”. Az ADHD-re hasonlító tünetek talán sok fizikai vagy érzelmi probléma egyikét jelezhetik. Egy tapasztalt orvos segítsége ezért elengedhetetlen a pontos diagnózis megállapításához.

Még ha fel is állítják a diagnózist, a szülők jól tennék, ha mérlegelnék a gyógyszeres kezelés előnyeit és hátrányait. A Ritalin megszüntetheti a nemkívánatos tüneteket, de olyan kellemetlen mellékhatásai is lehetnek, mint például az álmatlanság, a fokozott szorongás és az idegesség. Dr. Richard Bromfield ezért óvatosságra int amiatt, hogy ne legyünk túl gyorsak arra, hogy a gyermeket gyógyszeres kezelésnek vessük alá, egyszerűen azért, hogy megszüntessük a tüneteket. Azt mondja, hogy „túl sok gyermeknek, és egyre több felnőttnek adnak helytelenül Ritalint. Tapasztalatom szerint a Ritalin használata, úgy tűnik, nagyrészt attól függ, hogy a szülők és a tanárok mennyire képesek tolerálni a gyermekek viselkedését. Ismerek olyan gyerekeket, akiknek inkább azért adtak Ritalint, hogy megfékezzék őket, ahelyett, hogy kielégítették volna a szükségleteiket.”

A szülőknek ezért nem szabad túl gyorsan olyan kategóriába sorolniuk a gyermekeiket, mint akik ADHD-ben vagy tanulási zavarban szenvednek. Ehelyett inkább egy gyakorlott szakértő segítségével gondosan mérlegelniük kell a bizonyítékot. Ha megállapítják, hogy a gyermeknek tanulási zavara vagy ADHD-je van, a szülőknek időt kell szakítaniuk arra, hogy jól informáltak legyenek a problémát illetően, s így annak megfelelően cselekedhetnek, ami a gyermekeik legjavát szolgálja.

[Kép a 9. oldalon]

Az ADHD-ben szenvedő gyermeknek kedves, ugyanakkor következetes fegyelmezésre van szüksége

[Kép a 10. oldalon]

A szülőktől jövő dicséret hosszú távon hasznos