Amikor légkörünk megsérül
EDGAR MITCHELL 1971-ben útban a Hold felé, az Apollo 14 fedélzetén ezt mondta a Földre tekintve: „Olyan, mint egy sziporkázó kék-fehér ékszer.” De mit látna ma egy személy az űrből?
Ha egy különleges szemüveg lehetővé tenné, hogy lássa a földi légkör láthatatlan gázait, akkor egy ettől teljesen eltérő képet látna. Raj Chengappa ezt írta az India Today folyóiratban: „Óriási lyukakat venne észre az Antarktisz és Észak-Amerika fölött elhelyezkedő, védőrétegül szolgáló ózonpajzson. A sziporkázó kék-fehér ékszer helyett egy homályos, piszkos, sötét szén- és kén-dioxid felhőben úszó Földet látna.”
Mi hozta létre a lyukakat a felső légrétegben levő, védelmet nyújtó ózonpajzson? Tényleg olyan veszélyes a légköri szennyező anyagok növekedése?
Az ózon rombolásának módja
Több mint hatvan évvel ezelőtt a tudósok bejelentették egy biztonságos hűtőgáz feltalálását, amely helyettesíteni tudta az addig használatosakat, melyek mérgezőek voltak és rossz szagot árasztottak. Az új kémiai anyagot olyan molekulákból állították össze, amelyek egy szén-, két klór- és két fluoratomot tartalmaznak (CCl2F2). Ezt és az ehhez hasonló mesterségesen előállított kémiai anyagokat klórozott-fluorozott szénhidrogéneknek (CFC-k) hívják.
Az 1970-es évek elejére a CFC-k előállítása hatalmas, világméretű iparrá nőtt. Nemcsak a hűtőgépekben használták, hanem aeroszolokban, légkondicionáló berendezésekben, tisztítószerekben, valamint gyorsfogyasztási ételek tárolóinak és más habosított műanyagból készült termékek gyártásában.
Két tudós, Sherwood Rowland és Mario Molina 1974 szeptemberében azonban kifejtette, hogy a CFC-k fokozatosan feljutnak a sztratoszférába, ahol végül megválnak klóratomjuktól. A tudósok számításai szerint mindegyik klóratom képes lenne az ózonmolekulák ezreit szétrombolni. De ahelyett, hogy az ózon mindenütt egyformán pusztulna a légkör felső részén, a pusztulása sokkal nagyobb a sarkok felett.
Minden tavasszal — 1979 óta — hatalmas mennyiségű ózon tűnik el, majd újból megjelenik az Antarktisz felett. Az ózon ilyen évszakhoz kötött csökkenését hívják ózonlyuknak. Másfelől az utóbbi években ez az úgynevezett lyuk nagyobb, tartósabb lett és hosszú ideig megmaradt. 1992-ben a műholdas mérések egy rekordméretű ózonlyukat tártak fel — nagyobb volt, mint Észak-Amerika. És nem sok ózon maradt benne. A léggömbbel végzett mérések több mint hatvan százalékos csökkenésről adtak hírt — elérte a valaha feljegyzett legalacsonyabb értéket.
Időközben a Föld más területei felett is csökkent az ózonszint a légkör felső részeiben. „A legújabb mérések — jelenti a New Scientist folyóirat — azt mutatják, hogy . . . 1992-ben szokatlanul kismértékű volt az ózonkoncentráció az északi szélesség 50. és 60. foka között, magában foglalva Észak-Európát, Oroszországot és Kanadát. Az ózonszint tizenkét százalékkal a normális alatt volt, azaz alacsonyabb volt, mint bármikor a folyamatos megfigyelések elmúlt harmincöt évében.”
„Még a legborzalmasabb jövendölések is — állítja a Scientific American — most, úgy tűnik, alábecsülték a klórozott-fluorozott szénhidrogének okozta ózoncsökkenést . . . És még abban az időben a kormányban és az iparban hallható befolyásos vélemények hevesen ellenezték a korlátozásokat a hiányos tudományos bizonyítékok alapján.”
A CFC-kből becslések szerint már húszmillió tonnát juttattak a légkörbe. Mivel évekbe telik, mire a CFC-k felkerülnek a sztratoszférába, ezért még több millió tonna nem érte el a légkör felső részét, ahol a kárt okozza. Nem csak a CFC-kből származik azonban az ózonromboló klór. „A NASA úgy becsüli, hogy körülbelül hetvenöt tonna klór oszlik szét az ózonrétegben, valahányszor indítanak egy űrhajót” — jelenti a Popular Science folyóirat.
Mik a következmények?
A légkör felső részén levő kevesebb ózon következményei nem teljesen ismertek. Egy dolog azonban biztosnak tűnik: a Földre érkező káros UV-sugárzás (ultraibolya sugárzás) mennyisége növekszik, ami a bőrrák nagyobb előfordulását eredményezi. „Az elmúlt évtized alatt — jelenti az Earth folyóirat — az északi féltekét sújtó, káros UV évi dózisa körülbelül öt százalékkal nőtt.”
Úgy gondolják, hogy az UV csupán egyszázalékos növekedése a bőrrák két-három százalékos növekedését okozza. Az afrikai Getaway folyóirat ezt jelenti ki: „A bőrrák több mint 8000 új esete jelentkezik évente Dél-Afrikában . . . Nálunk az egyik legalacsonyabb szintű az ózon védelme és az egyik legnagyobb mértékű a bőrrák elterjedtsége (a kapcsolat nem véletlen).”
Rowland és Molina tudósok évekkel ezelőtt megjövendölték azt, hogy az ózon pusztítása a felső légrétegben a bőrrák növekedését idézi majd elő. Az aeroszolokban használt CFC-k azonnali betiltását javasolták az Egyesült Államokban. Felismerve a veszélyt, sok ország egyetértett a CFC-k termelésének leállításával 1996 januárjáig bezárólag. Időközben azonban a CFC-k használata továbbra is veszélyezteti az életet a Földön.
Az Our Living World arról számol be, hogy az Antarktisz feletti ózoncsökkenés „lehetővé tette, hogy az ultraibolya sugárzás mélyebben hatoljon be az óceánba, mint azt korábban képzelték . . . Ez az egysejtű szervezetek szaporodásának jelentős csökkenését vonta maga után, melyek az óceáni tápláléklánc alapját képezik.” A kísérletek szintén azt mutatják, hogy az UV növekedése sok növény terméshozamának csökkenését eredményezi, és ezáltal veszélyezteti az egész Földre kiterjedő élelemellátást.
Valóban, a CFC-k használata potenciálisan katasztrofális. Légkörünket még sok más szennyező anyag is bombázza. Az egyik egy légköri gáz, amely kis mennyiségben létfontosságú az élethez a Földön.
A szennyezés hatása
A XIX. század közepén az emberek kezdtek egyre nagyobb mennyiségben szenet, gázt és olajat elégetni, amivel jelentős mennyiségű szén-dioxidot juttattak a légkörbe. Abban az időben e kis mennyiségben előforduló légköri gáz mennyisége körülbelül 285 rész per millió rész volt. Mivel azonban az ember egyre nagyobb mértékben használt fosszilis tüzelőanyagokat, a szén-dioxid mennyisége elérte a több mint 350 rész per millió részt. Mi a következménye annak, hogy több van ebből a hővisszatartó gázból a légkörben?
Sokan azt hiszik, hogy a szén-dioxid szintek növekedése okozta a hőmérséklet emelkedését a Földön. Más kutatók azonban azt mondják, hogy a világméretű felmelegedés főleg Napunk változásainak tudható be — vagyis hogy a Nap nagyobb energiát bocsátott ki az elmúlt időkben.
Bármi legyen is az igazság, az 1980-as évek voltak a legmelegebbek azóta, hogy elkezdték megőrizni a feljegyzéseket a XIX. század közepétől. „A tendencia tovább folytatódik ebben az évtizedben — jelenti a dél-afrikai The Star újság —, mivel 1990 volt a feljegyzett legmelegebb év, 1991 a harmadik legmelegebb és 1992 . . . a tizedik legmelegebb év a száznegyven éven át vezetett feljegyzésben.” Az elmúlt két évben mutatkozó, jelentéktelennek számító esés a Pinatubo-hegy 1991-es kitörésekor a légkörbe kilövellt pornak tulajdonítható.
A földi hőmérséklet növekedésének jövőbeni hatásait erőteljesen vitatják. A globális felmelegedés következtében egy dolog bizonyos: nehezebbé vált a már amúgy sem könnyű időjárás-előrejelzés. A New Scientist megjegyzi, hogy a rossz előrejelzés „mindinkább valószínű lehet, amint a globális felmelegedés megváltoztatja az időjárást”.
Sok biztosítótársaság fél attól, hogy a globális felmelegedés haszon nélkülivé teszi biztosítási kötvényeit. „A szerencsétlenségek áradatával szembenézve — vallja be a The Economist — néhány viszontbiztosító egyre kevésbé teszi ki magát a természeti katasztrófák okozta költségeknek. Mások arról beszélnek, hogy teljes mértékben kilépnek ebből az üzletből . . . Megijedtek a bizonytalanságtól.”
Nevezetesen a feljegyzett legmelegebb évben, 1990-ben példa nélkül álló módon megolvadt az Északi-sark jégtábláinak nagy része. Ez azt eredményezte, hogy jegesmedvék százai töltöttek több mint egy hónapot a Wrangell-szigetek partjain. „A globális felmelegedéssel — figyelmeztet a BBC Wildlife folyóirat — ezek az állapotok . . . talán rendszeresen előfordulnak.”
„Az időjárással foglalkozó szakemberek — jelentette egy afrikai újság 1992-ben — a globális felmelegedést okolják azért, hogy drámaian növekszik azoknak a jéghegyeknek a száma, amelyek északra sodródnak az Antarktisztól és veszélyessé teszik a hajózást az Atlanti-óceán déli részén.” Az Earth 1993 januári száma szerint a dél-kaliforniai partoknál a tengerszint fokozatos emelkedése részben a vizek felmelegedésével magyarázható.
Sajnálatos, hogy az emberek továbbra is döbbenetes mennyiségű mérgező gázokat juttatnak a légkörbe. „Az USA-ban — jelenti ki a The Earth Report 3 című könyv — a Környezetvédelmi Hivatal által kiadott 1989-es jelentés több mint 900 000 tonnára becsülte azoknak a mérgező vegyi anyagoknak a mennyiségét, amelyeket évente a levegőbe engednek.” Ezt a számot alábecsült értéknek tekintik, mivel nem tartalmazza a több millió járműtől származó kipufogógázokat.
A légszennyezésről szóló megdöbbentő jelentések sok más ipari országból is jönnek. Különösen borzasztóak azok a nemrég feltárt adatok, amelyek a kelet-európai országokban a kommunista uralom évtizedei alatt lezajlott féktelen légszennyezésről szólnak.
A Föld fái, melyek szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsátanak ki, a mérgező levegő áldozatai között vannak. A New Scientist ezt jelentette: „A mezőgazdasági miniszter szerint a németországi fák egyre nagyobb számban betegednek meg . . . [a miniszter azt mondta], hogy a légszennyezés továbbra is az egyik főbb oka az erdők megbetegedésének.”
Hasonló a helyzet a dél-afrikai Transvaal felföldjén. „A savas eső okozta kár első jelei most kezdenek megjelenni Kelet-Transvaalban, ahol a fenyőtűk az egészséges sötétzöldtől a beteg, foltos szürkésbarnáig váltakoznak” — számol be James Clarke a Back to Earth című könyvében.
Ilyen jelentések mindenhonnan érkeznek a világból. Egyik ország sem kivétel. Az ipari országok égbe nyúló kéménysoraikkal a szomszédos országokba viszik át saját szennyeződésüket. A kapzsi ipari fejlődés által elért emberi csúcsteljesítmények semmi jót nem ígérnek.
Van azonban alap az optimizmusra. Biztosak lehetünk, hogy értékes légkörünk meg lesz mentve a pusztulástól. Figyeld meg, hogyan fog ez megvalósulni a következő cikk szerint.
[Kép a 7. oldalon]
A bőrrák növekedését idézte elő az ózon pusztítása a légkör felső rétegében
[Kép a 9. oldalon]
Mik a következményei ennek a szennyezésnek?