Kiégettség — Ki van veszélyben és miért?

KÉPZELD el magadat mint egy családos, irodai dolgozót — talán éppen az is vagy. A munka felgyülemlik az asztalodon. A telefon szüntelenül cseng az ügyfelek olyan követelései miatt, melyeknek majdhogynem lehetetlen eleget tenni. A munkafelügyelőd elégedetlen, mert nem teljesíted a részedet. A fiaddal baj van az iskolában. A tanár azonnal látni akar. A házastársad felé intézett segélykéréseid közönyre találnak. Amikor úgy tűnik, hogy a helyzet kicsúszott a kezedből, a stresszből kín lesz, mely egyenesen kiégettséghez vezet.

Vajon a kiégettséget a túlfeszített munka okozza? Ann McGee-Cooper, agykutató azt mondta, hogy a kiégettség „annak eredménye, hogy valaki kiegyensúlyozatlanul él, és jellegzetesen a több munka/kevesebb pihenés jelenségnél fordul elő”. A túlfeszített munka azonban nem az egyedüli tényező; ugyanolyan nyomás alatt és körülmények között egyesek kiégnek, míg mások nem.

A kiégettség valószínű áldozatai

Mint ahogy vannak emberek, akik valószínűbb, hogy egy bizonyos betegséggel megfertőződnek, éppúgy vannak olyan embertípusok is, akik valószínűbb, hogy kiégnek. „Ahhoz, hogy kiégettségben szenvedj — mondja Elliot Aronson, a Kaliforniai Egyetem társadalompszichológia-professzora — először lángolnod kell.” Tehát azok, akik hajlamosak a kiégésre, magasztos céloktól és elképzelésektől égnek. Állítólag a kiégettségben szenvedők, gyakran a vállalatok legjobb emberei.

Fumiaki Inaoka, a Japán Vöröskereszt Nővéri Intézetének professzora összefoglalta a kiégettség valószínű áldozatainak egyéni jellemvonásait, és ezt írta a Moetsukishokogun (A kiégettség tünetegyüttese) című könyvében: „Azok, akik fogékonyak a kiégésre, határozottan hajlamosak arra, hogy együtt érzők, emberségesek, érzékenyek, odaadók és idealisták legyenek. Nem gépközpontúak, hanem mondhatni »emberközpontúak«.”

Amikor egy szakembert megkértek, hogy fejlesszen ki egy tesztet annak kimutatására, hogy kiknél valószínű a kiégés, ő azt mondta, hogy a tesztet inkább irányadóként kellene használni ahhoz, hogy kit alkalmazzanak. „A vállalatoknak csupán meg kell találniuk azokat, akik annyira törődnek a munkájukkal, hogy kiégnek . . . majd azt követően programokat kell kifejleszteniük a kiégettség leküzdésére” — mondta.

Különösen az emberközpontú szolgáltatásokban foglalatoskodó emberek sebezhetőek, mint például a szociális dolgozók, az orvosok, a nővérek és a tanárok. Buzgón igyekeznek segíteni az embereknek, önmagukat adják, hogy mások életét jobbá tegyék, és talán kiégnek, amikor észreveszik, hogy nem érik el az olykor elérhetetlen célokat, melyeket kitűztek maguk elé. Ugyanebből az okból kifolyólag a törődő anyukák is kiéghetnek.

Amiért az emberek kiégnek

Egy ápolónők között végzett felmérés három tényezőre mutatott rá, melyek kiégettséghez vezetnek. Elsőként a csalódottságot okozó napi veszekedések szerepét figyelték meg. Például az ápolónők többségének súlyos felelősségeket kellett hordoznia, kezelnie kellett a nehézségeket, amikor a betegekkel foglalkozott, alkalmazkodnia kellett új felszerelésekhez, szembe kellett néznie a növekvő kiadásokkal, illetve el kellett viselnie rendhagyó életformáját. „Az ezekből adódó napi veszekedések vannak a legnagyobb befolyással a kiégettségére” — mondja a Moetsukishokogun című könyv. Amikor a gondok megoldatlanul maradnak, a csalódottság egyszerűen felhalmozódik és kiégettséghez vezet.

A második tényező, ami említésre került, a támasz hiánya volt, az, hogy nem volt olyan valaki, akiben meg lehetett bízni. Így az az anyuka, aki elkülönül a többi anyukától, valószínűbb, hogy kiég. A fent említett felmérés megállapította, hogy az egyedül álló nővérek hajlamosabbak a kiégésre, mint azok, akik házasok. Mindazonáltal, ha nincs nyílt kommunikáció a férj és a feleség között, akkor az, hogy házasságban élnek, növelheti a naponkénti veszekedések számát. Még amikor mindenki otthon van, akkor is egyedül érezheti magát egy személy, mert a családja el van foglalva a televíziónézéssel.

A harmadik tényező az elhagyatottság érzései. Például az ápolónők valószínűbb, hogy tapasztalják az elhagyatottság érzéseit, mint az orvosok, mivel az ápolónőknek nincs hatalmukban a dolgok megváltoztatása. A középszintű vezetésben dolgozók akkor éghetnek ki, amikor úgy érzik, hogy legnagyobb erőfeszítéseik sem vezetnek sehova. Amint egy emberi erőforrásokkal foglalkozó menedzser elmondta, a kiégettség abból ered, hogy valaki „csalódik, mert igyekszik jobbá tenni a dolgokat, de ezzel senki sem törődik”.

Az emberekben fellépő elhagyatottság érzései az érzéketlen hozzáállások talajában csíráznak, és kiégettséget teremnek. A feleségek akkor égnek ki, amikor a férjük nem ismeri el annak a munkának a mennyiségét, mely a háztartás vezetésével és a gyermekekről való gondoskodással jár. A középszintű vezetők akkor égnek ki, amikor a főnök semmibe veszi a jól elvégzett munkát, és beleköt az apróbb hibákba. „A döntő pont az, hogy mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy értékeljék, illetve ismerjék el az igyekezetünket — mondja a Parents folyóirat —, és ha olyan helyen dolgozunk, ahol nem jutalmazzák meg a munkánkat, legyen az akár otthon, akár az irodában, akkor valószínűbb, hogy kiégettségben fogunk szenvedni.”

Érdekes módon míg az ápolónők nagy százaléka tapasztal kiégettséget, a szülészek közül számottevően kevesebben szenvednek ebben. Általánosságban beszélve, egy szülész munkájába beletartozik, hogy új életeket segít a világra. Az anyák és az apák köszönetet mondanak a munkájukért. Amikor az embereket értékelik, akkor érzik, hogy hasznosak, és ez ösztönzőleg hat rájuk.

Amint valaki tudja, hogy kik és miért hajlamosak a kiégettségre, könnyebbé válik a probléma kezelése. A következő cikk segíthet a kiégettség áldozatainak, hogy kiegyensúlyozott szemléletük legyen az életről.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A kiégettség a több munka/kevesebb pihenés jelenség eredménye