Prédikálnak majd ajtóról ajtóra?

„A PÁPA prédikálókat küld Róma utcáira.” Ez volt a címe a Greg Burke által adott hírbeszámolónak. Ezt írta: „János Pál pápa sürgette az olaszországi katolikusokat, hogy kövessék az olyan szekták példáját, mint Jehova Tanúi, akik megtérteket nyernek az országban, és kezdjenek el ajtóról ajtóra prédikálni.

»Nem annak van itt az ideje, hogy szégyelljük az evangéliumot, ez annak az ideje, hogy a háztetőkről hirdessük azt« — mondta a pápa hétfőn 350 vándorprédikálónak és vallásoktatónak . . .

»Remélem, az a tervetek, hogy az utcákon hirdessétek az evangéliumot . . . igen sok gyümölcsöt terem majd — mondta nekik. — Újból felfedeztétek a prédikálás egy módszerét, amely még azokat is eléri, akik eltértek a hittől.«”

Burke riporter megjegyzi: „A katolikus egyház látogatottsága az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkent Olaszországban, a pápa lelkesedése pedig az ajtóról ajtóra végzett prédikálás iránt úgy tűnik részben válasz [az egyház] csökkenő befolyására.”

Az a felhívás, hogy „kezdjetek ajtóról ajtóra prédikálni”, nem teljesen új. Az egyik előző pápa, VI. Pál azt mondta, hogy a katolikus egyház „azért áll fenn, hogy hirdesse az evangéliumot”. A jelenlegi pápa, II. János Pál pedig 1991-ben kiadta Redemptoris Missio címmel pápai körlevelét, hogy figyelmeztesse egyházát annak szükségességére, hogy teljesítse Jézusnak a nyilvános prédikálásra vonatkozó parancsát.

Peter Hernon római katolikus író feltette a kérdést a londoni Catholic Herald című újságban: „Mi történt az evangéliumhirdetéssel?” A sokat reklámozott „evangéliumhirdetés évtizede” miatt aggódott, amelyből már eltelt több év. Amikor az előrehaladás hiányáról megkérdezett egy püspököt, az azt válaszolta: „Nem szabad türelmetlennek lenni. Az egyház még csak 2000 éve áll fenn.”

Nem csoda, hogy Hernon megkérdezte: „Hol van az a sürgősség, amelyet Jézus fejezett ki, amikor kiküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot a környező falvakban? Vagy ahogy Szt. Pál mondta: »Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (1Kor 9:16)«?” Tényleg utánozzák majd a katolikusok a korai keresztényeket, akik nyilvánosan és „magánházaknál” prédikáltak? (Cselekedetek 5:42; 20:20, Katolikus fordítás).

Hernon elismerte, az ajtóról ajtóra végzett evangéliumhirdetésre vonatkozóan: „Azt hallom, hogy a szkeptikusok zúgolódnak ellene, »elméleti és nem gyakorlati« dolognak tartva. De ez nem így van — válaszol Hernon. — Hogy igazoljam ezt az állítást, egy rossz csengésű szót kell használnom. Tudom, hogy rossz csengésű, mert legutóbb, amikor ezt egy katolikus cikkben használtam, akkor az egész bekezdést törölték (bár semmi mást nem változtattak meg). Ez a szó Jehova Tanúi . . . Minden egyes Tanút megtanítanak arra is, hogy épp ezen elhivatottsága alapján feltétlenül misszionárius legyen.”

Bár Hernon nem ért egyet Jehova Tanúi hitnézeteivel, elismeri, hogy amikor egy személy a Tanúk prédikálási módszereit figyeli, akkor „könnyen eszébe juthat a korai egyház, ahogy azt az Apostolok Cselekedeteiben lefestették”.

Jehova Tanúi lelkesen folytatják az ajtóról ajtóra végzett szolgálatukat, beteljesítve ezáltal Jézus Krisztus parancsát ezekben a modern időkben: „lesztek nékem tanúim . . . a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).