A termesz — Barát vagy ellenség?
AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
„KUMBE! Mchwa!” Így kiáltott fel egy keresztény szolga, amint egy csoporttal felemeltek egy hordozható famedencét. Jehova Tanúi kenyai körzetkongresszusára szerették volna használni keresztelőmedencének. Megdöbbenésükre azonban észrevették, hogy a fa nagy részét valami szétrágta. Innen a csalódottság kifejezése. Lefordítva annyit tesz: „Jaj! Termeszek!”
Talán egyetlen más rovart sem hoznak összefüggésbe olyan gyakran az anyagi kárral, mint az apró termeszeket. De tényleg az ember ellensége ez a rovar? A válasz végett nézzük meg a termeszt közelebbről.
A termeszvár
Kenyában gyakorta látni tornyosuló termeszotthonokat. Ezek kéményszerű építmények, melyek a földtől számított 5-6 méteres magasságba is felnyúlnak. A szilárd fellegvárra hasonlító kupacokat olyan pontossággal építik meg, hogy a termeszeket építészmestereknek hívják. Hát nem felülmúl minden elképzelést, ha belegondolunk, hogy ezek az apró rovarok ilyen megkapó erődöket tudnak építeni, pedig meglehetősen lassú járásúak — és vakok?
A kupac belsejében kamrák és alagutak bonyolult útvesztője található. Ennek a nyüzsgő központnak hatásos vízelvezető-rendszere, szellőzése, sőt légkondicionálása van. A meleg levegő rések segítségével száll ki a kupac tetején. A hűvös levegő alulról jön. A további hűtést egy egyszerű párologtató rendszer által végzik: a termeszek vizet spriccelnek a falakra úgy, hogy rájuk köpnek. Ahogy a víz elpárolog, lehűti a levegőt és elősegíti a cirkulációt. Így a termeszotthonban a nap 24 óráján keresztül kellemes, 30 Celsius-fokos marad a hőmérséklet!
Termesztársadalom
A termesztársadalom még bámulatosabb. Néhány termeszkupac jól működő közösségeknek, vagyis kolóniáknak ad otthont, melyek akár ötmillió lakost is számlálhatnak. A kolóniát egyáltalán nem a fejetlenség jellemzi, hanem a kolónia a hatékonyság mintaképe. A termeszcsalád három kasztból áll, nevezetesen a dolgozókból, a katonákból és az ivaros alakokból. A dolgozók végzik a kupacok tényleges felépítését, nyálukat használva fel kötőanyagnak.
A katonák a család legagreszszívabb tagjai. Erős állkapoccsal és éles rágókkal vannak felszerelve, s megvédik a várat a betolakodóktól, például a katonahangyáktól. Testőrként is szolgálnak, hogy megvédjék a dolgozókat, amikor élelemkeresés végett kimerészkednek a kupacból. Ha szükséges, a katonák vegyi hadviseléshez is folyamodnak; egy különleges mirigy vízipisztolyként működik, és halálos folyadékot bocsát ki.
Hogyan viszonozzák a katonák szolgálatait? Nos, úgy tűnik, a katonák állkapcsa olyan nagy, hogy nem képesek megrágni maguknak a táplálékot. Így hát amikor egy katona éhes, csápjával egyszerűen csak megdörzsöli egy dolgozó fejét. Ez azt jelenti: „Etess meg!” A dolgozó úgy válaszol, hogy a visszaöklendezett táplálékot a katona szájába helyezi.
A királyi kamrában, teljes sötétségbe burkolózva élnek az ivaros alakok — a király és a királynő. A királynő, parányi házastársához képest egy óriás. A királynő petéktől duzzadó potroha csodálatos szaporodóképességének bizonyítéka. Becslések szerint naponta 4000-10 000 petét tud lerakni. Nem csoda, hogy egyesek a királynőt „peterakó automatának” hívják.
A királyi párnak azonban nem sok magánélete van, mivel a termeszdolgozók egy csoportja bejár hozzájuk. Ezek körülveszik a királynőt, és gondoskodnak azonnali szükségleteiről, valamint ellátják élelemmel. Amint lerakja a petéket, a dolgozók az állkapcsaik között kiviszik őket az ivadéknevelő kamrába.
Barátok vagy ellenségek?
Jóllehet kevés ember tagadja, hogy ezek a rovarok lenyűgözőek, a legtöbben mégis nyűgnek tartják őket — sőt, ellenségeknek! Dr. Richard Bagine, a Kenyai Nemzeti Múzeum Gerinctelen Állatokkal foglalkozó Zoológiai Osztályának vezetője elmondta az Ébredjetek!-nek: „Igaz, hogy az emberek az egyik legkártékonyabb rovarnak tartják a termeszeket. De a tudósok másként nézik a termeszeket. A vadonban a növény- és állatközösség hasznos tagjai.
Először is az elhalt növényi anyagokat egyszerű vegyületekre bontják le. Ily módon a termeszek újra feldolgozzák azokat a tápanyagokat, melyekre a növényeknek szükségük van. Másodszor, fontos tápanyagforrást jelentenek. Szinte mindenfajta madár, sok emlős, hüllő, kétéltű és más rovarok is fogyasztják őket. Kenya északi és nyugati részén sok ember szintén szereti édes és pikáns ízük miatt; nagyon gazdagok zsírokban és fehérjékben. Harmadszor, segítenek a talajformálásban. Amikor a termeszek felépítik vagy javítják a búvóhelyüket, összekeverik az alul és felül lévő talajt. A nagyobb, elhalt növényi anyagokat kisebb darabokra bontják, így humuszt készítenek. Ahogy a talajban mozognak, járatokat készítenek a növények gyökerei számára szükséges levegőnek és víznek. Ennélfogva a termeszek javítják a talaj szerkezetét, felépítését és termőképességét.”
Akkor hát miért törnek be a termeszek az emberek lakóhelyeire? Dr. Bagine elmondja: „Tulajdonképpen az emberek léptek be a termeszek természetes környezetébe, és eltávolították azoknak a növényi forrásoknak a többségét, melyeket a termeszek felhasználnak. A termeszeknek enniük kell, hogy életben maradjanak, és általában elhalt növényekkel táplálkoznak. Amikor ezeket elveszik tőlük, a termeszek emberalkotta építményekből fognak táplálkozni, mint amilyenek a házak és a magtárak.”
Tehát jóllehet a termeszek időnként nyűgnek tűnhetnek, biztosan nem ellenségeink. Valóban feltűnő bizonyítékai Jehova teremtési éleselméjűségének (Zsoltárok 148:10, 13; Róma 1:20). És Isten eljövendő új világában, amint az ember megtanul összhangban élni az állatvilággal, kétségtelenül barátnak, s nem ellenségnek fogja tekinteni az apró termeszeket (Ésaiás 65:25).
[Képek a 17. oldalon]
Jellegzetes várszerű termeszkupac
Kis belső kép: dolgozók
[Kép a 18. oldalon]
Katona, nagy feje és mirigyei vannak, melyek halálos vegyi anyagot termelnek, s ezáltal felszerelt a termeszkolónia megvédésére
[Kép a 18. oldalon]
A királynő, a potroha petéktől duzzad
[Kép a 18. oldalon]
A királynő, kíséretével