Figyeljük a világot
„Az ismeretlen bolygó”
Mindössze két éven belül az amazóniai esőerdőben három, korábban ismeretlen majomfajt találtak. Világszerte minden évben átlagosan három új madárfajra lelnek. Mintegy 1200 bogárfaj került elő egy panamai kutatás során, amikor 19 fát tanulmányoztak, és a rovarok 80 százaléka azelőtt ismeretlen volt. Az UNESCO Sources című folyóirat megjegyzi: „Rengeteg életforma ismeretlen marad előttünk.” Például „becslések szerint a dél-amerikai édesvízi halak 40 százalékát még osztályozni kell . . . És még mit fogunk találni az óceánok javarészt felfedezetlen mélységeiben?” A probléma csak fokozódik, ha figyelembe vesszük a még felfedezendő kisebb életformák óriási számát: a baktériumokat, gombákat, fonálférgeket, pókféléket, rovarokat és növényeket. Csak „egy grammnyi tropikus föld például akár 90 millió baktériumot és mikrobát is tartalmazhat”. Az UNESCO Sources elmondása alapján egyesek becslése szerint a földön lévő fajok száma „még 200 millió is” lehet. Az alapos kutatás ellenére a föld még mindig „az ismeretlen bolygó” marad.
Az értékek gyors változása Kanadában
„Kevesebb, mint egy nemzedéken belül a kanadaiak — mind az angolok, mind a franciák — elutasították az egyház, az állam, a monopóliumok és az oligopóliumok hatalmát, melyek korábban vigaszról és rendről gondoskodtak a piacon és a társadalomban” — tudósít a The Toronto Star. Miért? Azonnali anyagi megelégedést akarnak. Kísérletet tesznek arra, hogy „mindent megszerezzenek”, mégpedig most rögtön. „A zsidókeresztény erkölcsi szabályzatot világi humanizmus váltotta fel, a katolikus ortodoxiát pedig az anyagi hedonizmus. Kevesen vannak, akik hajlandók elhalasztani a megelégedést a következő életükre, az idős korról nem is szólva” — fűzi hozzá a Star. Istent már nem tekintik természetfölötti lénynek. Következésképpen nincs félelem, nincs bűnösség. A szellemi érdekek pedig kárt szenvednek, mivel minden erőfeszítést arra fordítanak, hogy végsőkig fokozzák az anyagi világból nyerhető jutalmakat.
Előrelátás a XX. századra
El tudna képzelni bárki is, aki az elmúlt évszázadban élt, olyan mai fejleményeket, mint amilyen a gépkocsi, a tömegközlekedés, az elektronikus zene és a faxgép? A francia regényíró, Jules Verne, aki jól ismert a Nyolcvan nap alatt a Föld körül és a Húszezer mérföld a tenger alatt című munkáiról, 1863-ban megjósolta ezeket a fejleményeket, és még többet is egy regényben, melyet korábban még nem adtak ki, és melynek címe: Paris au XXe siècle (Párizs a XX. században). Bár Verne kiadója akkoriban elutasította ezt a művet, mivel túlzónak és túl hihetetlennek tartotta, a nemrégiben felfedezett munka bámulatosan pontos képet fest a XX. századi életről, így az előrehaladt harcitechnikáról, a villamosszékről, a szennyezettségről és a közlekedési dugókról is. Verne előre látta az elgyötört lakosságot, amely elvesztette a múlt klasszikus vívmányai és kultúrája iránti érdeklődését, a társadalmat, mely az üzleti szellem szolgája és a technológia rabja. A párizsi International Herald Tribune megjegyezte: „Verne nemcsak megjósolta a modern technológia sok tettét, de fel is ismerte a legfélelmetesebb következmények némelyikét.”
Japánban fellobban a bűnözés
Az eddig viszonylag bűnözésmentesnek tartott Japán mostanában a bűnözés fellobbanását tapasztalja, melyért a rendőrség a gazdasági pangást, a növekvő fegyvercsempészést és a szervezett bűnözés gyengülő erejét okolja. Takaji Kunimatsu rendőrtiszt szerint a fegyveres bűncselekmények rekordszintet értek el, és ha nem fékezik meg, „megrázzák a közrend alapjait” Japánban. A Mainichi Daily News szerint az „átlagember” által elkövetett bűncselekmények száma is növekvőben van, melyet részben az okoz, hogy „a túlzsúfolt városi életformából eredő stresszt nem enyhítik”. Susumu Oda szociológusprofesszor a következő javaslatot tette, hogy segítsen a városi lakóknak életben maradni: minimális udvariasságot tartsanak fenn mint amilyen az üdvözlések fogadása, az, hogy „elnézést” kérünk, amikor helyénvaló, és a mosolygás, „hogy eloszlassanak bármilyen megnyilvánuló gyűlölködést”. Tanulják meg az udvarias visszautasítás művészetét. Tegyék szokásukká a biztonsági láncok használatát az ajtókon. Tekintsék szövetségesnek a rendőrséget. És „ne a harci művészetekre való kiképzést tekintsék a bűnözés elleni önvédelemnek — mert az valószínűleg inkább csak súlyos sérülést okoz az embernek”.
A vérátömlesztés kockázatai
„Kanada vérkészletét mostantól akár ezer évig is lehetne vizsgálni, a vérátömlesztés kockázata mégis fennállna” — számolt be a The Toronto Star. Dr. William Noble, a St. Michael’s Hospital orvosa ezt mondta, amikor a kanadai vérkészlet biztonságosságát vizsgáló bizottság előtt tanúvallomást tett: „(A kockázatok) léteznek, és mindig is létezni fognak.” A vérátömlesztés kockázatai közé tartozik „minden, az allergiás reakciótól kezdve a donor véréből elkapott AIDS-ig” — írja a Star. A vérátömlesztést adó szakemberek azt állítják, hogy manapság egyre több beteg aggódik amiatt, hogy a vérből elkapja az AIDS-et. Dr. Noble ezt mondja: „Nincs olyan nap, hogy ne lenne olyan megbeszélésünk, amelyen erről van szó: »Adjak vérátömlesztést, vagy sem?«”
Medvetestrészek
„A Kanadából származó fekete medve testrészeivel való törvénytelen üzérkedés több hasznot hozhat, mint a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben való részvétel” — jelenti ki a The Toronto Star. Ázsia gazdagabb országaiban, mint Dél-Koreában, Hongkongban, Japánban, Kínában és Taiwanon, a hagyományos gyógymódok gyakorlói között szokatlan igény mutatkozik a fekete medvék epehólyagja és mancsa iránt. „Egy kaliforniai végrehajtó tisztviselő becslése szerint egy kilogramm medvehólyag »fogyasztói ára« (a közvetlen fogyasztóra kiszabott ár) Ázsiában több mint 1 millió (USA) dollárra emelkedett, miközben az epét »felhígították« (kiegészítették) tehén- vagy sertésepével — fűzi hozzá a Star. — Összehasonlításul, a torontói metropolisznál kapható kokain fogyasztói árát kilogrammonként 100 000 dollárra becsülik.” A Vadvédelmi Világalapítvány/Kanada veszélyeztetett fajokkal foglalkozó szakembere, Carole Saint-Laurent ezt mondja: „Rettenetesen nagy üzlet.” Félő, hogy a medvetestrészek utáni kereslet tovább növekszik. Ázsiában már eddig is nagyrészt kiirtották a medvepopulációt.
Brazília veszélyeztetett fajai
„Brazíliában háromszor annyi trópusi erdő van, mint bármelyik másik országban, élen jár a világban a biológiai változatosságban, és még mindig Brazília területén van a legsokszínűbb emlősvilág, 460 fajjal — írja az O Estado de S. Paulo című újság. — De Brazília áll az élen a veszélyeztetett fajok számát illetően is, 310-zel, melyből 58 emlős.” Jóllehet eddig még egyik emlős sem halt ki, „a brazil emlősök 12 százaléka veszélyben van”, például „az oroszlánmajmocska, mely egyedül Brazíliában létezik”. Néhány veszélyeztetett faj „olyan korlátozott területen él, hogy a természetes környezetükben előforduló bármilyen zavaró hatás a kipusztulásukhoz vezethet”. Az újság szerint a fajokat akkor tekintik kihaltnak, ha 50 év eltelik anélkül, hogy egyetlen példányt is találnának a vadonban.
Bolygón élő emberek
Az UNFPA (Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja) statisztikai adatai szerint a bolygón élő emberek száma 1994 derekán elérte az 5,66 milliárdot. Feltételezések szerint ez az adat 1998-ra fog 6 milliárdra növekedni, 2025-re eléri a 8,5 milliárdot, és 2050-re a 10 milliárdot, s a növekedés szinte egészében Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában fog bekövetkezni. Afrika, mely lakosságának évi növekedési átlaga 2,9 százalék, a leggyorsabban gyarapodó terület a világon. Európa a legutolsó helyen áll: 0,3 százalékkal. Az UNFPA azt is állítja, hogy a századfordulóra, mely most már csak öt év, tehát mostantól számítva mindössze öt év múlva, a világon élő emberek fele városi területen fog élni. Akkorra a fejlődő országokban 300 városban több mint egymillió ember él majd, a mai 125 városhoz képest.
A jó kapcsolat a nyitja
„A kamaszok kapcsolata — nem pedig a családja — mutatja meg, hogy vajon kábítószerezni fognak, vagy viselkedésbeli problémáik lesznek” — állítja a The Toronto Star. A Függőségkutató Alapítvány tanulmánya, melyet Ontarióban, 2057 fiatal bevonásával készítettek, feltárta, hogy „a családi kapcsolatok jellege nagyobb hatást fejt ki, mint maga a családi felépítés” — mondta Ed Adlaf, tudós. A jó családi kapcsolatnak örvendő kamaszok — még ha örökbefogadottak voltak is, vagy mostohaszülei voltak, vagy az anyukájuk egyedül nevelte őket — jobban boldogultak, mint az ép családokban lévők, ahol viszont rossz kapcsolatok álltak fenn. „Azok, akik rendszeresen megbeszélik a gondjaikat a szüleikkel, nagyon ritkán tévelyednek el — mondta a Star. — Azok, akik soha egyik szülőjükkel sem beszélnek a gondjaikról, nagy százalékban mértéktelenül isznak, kábítószert használnak és eltévelyednek.” A problémák enyhítésében elsődleges tényező, hogy a kamaszok mennyi időt töltenek a családjukkal, milyen a kapcsolatuk velük, és hogy a szülők figyelemmel kísérik-e gyermekeik hollétét és tevékenységeit, vagy sem. Adlaf ezt mondta: „Fontos időt szánni rá és megteremteni a lehetőséget arra, hogy együtt töltsenek valamennyi időt a gyermekekkel.”