Ahol az AIDS világjárvány

KEVESEBB mint 15 év alatt az AIDS a föld minden kontinensére árnyat vetett. Mindössze néhány év alatt ez a biológiai bomba világjárvány méretű robbanást okozott. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint világszerte naponta 5000 ember fertőződik meg. Ez több mint három ember percenként! A szegényebb országokat, az úgynevezett fejlődő világot érinti leginkább. A WHO jóslata szerint 2000-re ezekben az országokban lesz az összes HIV-fertőzött 90 százaléka, és végül is az összes AIDS-eset 90 százaléka.

A legsúlyosabban érintettek

Rose 27 éves, férjezett, háromgyerekes asszony volt, amikor a férje hirtelen megbetegedett. Néhány hónap múlva a férje elhunyt. Halálának okáról akkor még nem tudtak biztosat. Az orvosok tuberkulózist állapítottak meg. A rokonok azt mondták, hogy megbabonázta valaki vagy valami. Rose férjének rokonai rávetették kezüket Rose vagyonára. A férje szülei erőszakkal elvitték a gyermekeket, amíg Rose nem volt otthon. Rose visszakényszerült saját falujába. Két év múlva nála is jelentkeztek a hányással és hasmenéssel járó rohamok. Ekkor jött rá, hogy a férje AIDS-ben halt meg, és hogy őt is megfertőzte. Rose három évvel később, 32 éves korában hunyt el.

Most már megszokottak az ehhez hasonló tragikus történetek. Néhány területen egész családok, sőt falvak töröltettek el.

„Korunk legnagyobb egészségi gondja”

A fejlődő országok kormányai nagyon hátrányos helyzetben vannak, amikor igyekeznek megbirkózni ezzel. Az anyagi erőforrások hiánya és más sürgős, költséges dolgok miatt, melyek előrébb vannak, a szólással élve az AIDS-szel túlcsordul a pohár. A világméretű gazdasági visszaesés, az élelmiszerhiányok, a természeti katasztrófák, a háborúk, a kulturális szokások és a babonák csak növelik a bajt. Az AIDS-betegek gyakori megfertőződésének kezeléséhez szükséges, felszerelést és gyógyszerelést igénylő különleges ellátás biztosítása költséges. A nagyobb kórházak közül sok jelenleg túlzsúfolt, ütött-kopott és személyzettel rosszul ellátott. Az AIDS-betegek többségét most hazaküldik, hogy otthon haljanak meg, hogy helyet adjanak a többi szükséget szenvedő betegnek, akiknek száma folyton növekszik. Ijesztően növekszik az AIDS-szel kapcsolatos másodlagos fertőzések, például a tuberkulózis megbetegedések száma. Egyes országok jelentése szerint a tuberkulózisban elhunytak száma az elmúlt három évben megduplázódott, és a kórházban tartózkodó AIDS-betegek 80 százalékának tuberkulózisa van.

Az AIDS társadalmi hatása

Az AIDS világjárványa nem csak az egészségügyi rendszert érinti, hanem a gazdaság és a társadalom minden szektorát. A fertőzöttek 80 százaléka 16 és 40 év közötti, a társadalom munkabíró korosztálya. A családfenntartók többsége is ebbe a korosztályba tartozik. A legtöbb család tőlük függ, ám ha megbetegszenek és végül meghalnak, a nagyon fiatalok és az idősek támasz nélkül maradnak. Amikor egy gyermek szülei meghalnak, bármelyik afrikai társadalomban a hagyomány szerint a gyermeket a nagy családi rendszer fogadja örökbe és vállalja át. Napjainkban azonban ha a szülők meghalnak, a nagyszülők vagy más életben maradt rokonok gyakran már túl idősek vagy már leterheltek, miközben igyekeznek gondoskodni saját gyermekeik szükségleteiről. Ez a helyzet ahhoz vezetett, hogy nagyon sok az árva, és növekszik az utcagyerekek száma. A WHO jóslata szerint ennek az évszázadnak a végére egyedül Afrika Szaharától délre eső részén több mint 10 millió gyermek lesz árva.

A nők kétszer olyan lehangolónak és nehéznek találják az AIDS csapását. Elsősorban a nőktől várják el, hogy gondoskodjanak a betegek és a haldoklók számára szükséges, napi 24 órán át tartó ápolásról — mindezt az összes egyéb háztartási munkán felül, melyet végeznek.

Amit tesznek

Az 1980-as évek elején sok kormánytisztviselő közönyös és öntelt volt, mivel károsan befolyásolta őket az AIDS-szel kapcsolatos szégyenfolt, és mivel nem tudtak arról, milyen gyorsan fog terjedni az AIDS. Ám 1986-ban az ugandai kormány hadat üzent az AIDS-nek. Az elmúlt kilenc év során Ugandának tulajdoníthatóak „az eddig kialakult legújabbnak számító erőfeszítések”.

Ma már több mint 600 országos és nemzetközi szervezet és ügynökség van Ugandában, amely azzal foglalkozik, hogy igyekszik korlátozni az AIDS terjedését. Ezek a humanitárius szervezetek AIDS-oktatási központok hálózatát hozták létre országszerte. A nyilvánosságnak úgy hozzák tudomására az AIDS csapását, hogy színdarabokon, táncokon, dalokon, rádió- és tévéprogramokon, újságokon és telefonon keresztül hívják fel rá az emberek figyelmét. Az otthoni gondoskodás és az anyagi támogatás mellett tanácsot adnak az AIDS-betegeknek, valamint az özvegyeknek és az árváknak.

Jehova Tanúi keresztény imádatuk részeként tekintik az árvákról és özvegyekről való gondoskodást (Jakab 1:27; 2:15–17; 1János 3:17, 18). A gyülekezet nem veszi át a családtagok azon felelősségét, hogy gondoskodjanak az övéikről. De ha nincsenek közeli családtagok, vagy ha az árvák és az özvegyek egyszerűen nem tudnak magukról gondoskodni, a gyülekezet szeretettel a segítségükre siet.

Joyce például Jehova egyik Tanúja volt, aki Uganda fővárosában, Kampalában élt. Az AIDS áldozata volt, és 1993 augusztusában halt meg. Halála előtt a következő beszámolót írta: „Protestánsként nőttem fel, később pedig egy katolikus férfihoz mentem férjhez. De az egyházamban sok olyan embert láttam, aki erkölcstelenül viselkedett, ezért nem jártam oda többet. Legidősebb nővérem tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, és amikor meglátogatott, beszélt nekem azokról a dolgokról, amiket a Bibliából tanult.

A férjem nagyon ellenezte, hogy tanulmányozom a Bibliát. Még a szüleim is ellenem fordultak, különösen az apukám. Ez az ellenállás még két évig folytatódott, de nem kedvetlenített el, mivel meg voltam győződve arról, hogy az igazságot tanulom. A férjem őrjöngött, amikor megmondtam neki, hogy meg szeretnék keresztelkedni. Fizikailag bántalmazott és azt mondta, hogy hagyjam el a házat. Így hát elmentem, és egyedül éltem egy kis albérleti szobában.

Valamivel később a férjem kért, hogy menjek vissza. Nem sokkal azután, hogy visszatértem, gyengélkedni és betegeskedni kezdett. Meglepődtem, mivel mindig jó egészségnek örvendett. Végül rájöttünk, hogy AIDS-es. 1987-ben halt meg. Ekkor általános úttörő [teljes idejű evangéliumhirdető] voltam, és bár öt gyermekkel megözvegyültem, tovább folytattam az úttörőszolgálatot.

Négy évvel később, 1991-ben ébredtem rá, hogy a férjemtől elkaptam az AIDS-et. Fizikailag gyengülni kezdtem, és bőrkiütésektől, súlyveszteségtől és állandó influenzarohamoktól szenvedtem. Ekkor is tovább folytattam az úttörőszolgálatot, és 20 bibliatanulmányozást vezettem, de ahogy fogyott az erőm, 16-ra kellett csökkentenem azokat. Ezek közül a tanítványok közül heten végül megkeresztelkedtek.

Soha nem éreztem magam egyedül vagy lehangoltnak, mivel a gyülekezet valódi támaszom volt. Végül a fizikai gyengeségem miatt néhány összejövetelről hiányoznom kellett. A testvérek felvették nekem a programot audiokazettára, és szellemileg folyamatosan tápláltak. A gyülekezeti vének egy listát készítettek, hogy a szellemi testvérnőim felváltva gondoskodhassanak a szükségleteimről, sőt még éjszakára is velem maradtak. Egy dolog azonban aggasztott — a gyermekeim. »Mi lesz velük, amikor én már nem leszek?« — tűnődtem.

Afrikában egy elhunyt személy vagyonát gyakran elveszik a rokonok, így állandóan imádkoztam Jehovához ez ügyben. Úgy döntöttem, hogy eladom a házamat és kisebb bérelhető lakrészeket építek, hogy a gyermekeimnek mindig legyen hol lakniuk és legyen némi rendszeres jövedelmük. A gyülekezetben lévő testvérek eladták számomra a házamat, és sikerült venniük egy újabb telket, ahol megépítették nekem a lakrészeket. Az egyikben laktam én, és elmebeli békét éreztem tudva azt, hogy a gyerekeimről gondoskodás történik.

A rokonaim nagyon mérgesek voltak, hogy eladtam a házat, és jogvitába kezdtek velem. A testvérek megint csak a segítségemre siettek és törődtek az ügyemmel. Megnyertük a jogi pert. Bár most sokkal gyengébbnek érzem magam, Jehova szeretetteljes szervezete és a Királyság-reménység tart fenn. Állapotom miatt most kórházba utaltak. Szellemi testvérnőim még mindig mellettem vannak és éjjel-nappal gondoskodnak a szükségleteimről, ugyanis a kórház nem tud megfelelő élelemről és ágyneműről gondoskodni.”

Hat hónapi kórházi tartózkodás után Joyce-ot hazaküldték. Két nappal később meghalt. Öt gyermekéről egy olyan úttörő testvérnő gondoskodik, aki ugyanabba a gyülekezetbe jár, és akinek van három saját gyermeke is.

A megoldás

Ugandában, ahol az AIDS járványszerű, Yoweri Kaguta Museveni elnök kijelentette: „Szerintem az a legjobb válasz az AIDS és más, szexuális úton terjedő betegségek keltette fenyegetéssel szemben, ha nyilvánosan és nyíltan újra megerősítjük azt a nagyrabecsülést, tiszteletet és felelősséget, mellyel mindenki tartozik a felebarátjának.” Egyszóval, a házassági elrendezésen belül vissza kell térni a monogámiára. Azzal mindenki egyetért, hogy ez az egyedüli módja annak, hogy biztonságban legyünk és hogy korlátozzuk az AIDS-et. Ám csak kevesen vélik úgy, hogy az ilyen erkölcsi irányadó mértékek elérhetők.

Jehova Tanúi azon emberek közé tartoznak, akik nemcsak hiszik, hogy az ilyen erkölcsiség lehetséges, hanem gyakorolják is. Azonkívül Joyce-hoz hasonlóan ők is hisznek Isten új egekről és új földről szóló ígéretében, melyben igazságosság lakozik (2Péter 3:13). Egy olyan világban, amely meg lesz tisztítva minden gonoszságtól, Jehova Isten be fogja teljesíteni a Jelenések 21:4-ben leírt ígéretét: „az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

[Kép a 10. oldalon]

Egy apa elviszi AIDS-ben elhunyt fiát, hogy eltemesse

[Forrásjelzés]

WHO/E. Hooper