A maszk mélyebb jelentősége

A FAVÁGÓ FEJSZÉVEL A KEZÉBEN ODAMEGY EGY FÁHOZ A KÖZÉP-AFRIKAI ERDŐBEN. VALLÁSI FELADATA VAN, MELYHEZ HASONLÓT MÁR SZÁMTALANSZOR ELVÉGEZTEK AFRIKÁBAN AZ ELTELT ÉVEZREDEK ALATT.

A FAVÁGÓ hisz abban, hogy a fa belsejében egy szellem lakik, amely mély tiszteletet érdemel. Mielőtt kiment az erdőbe, a favágó tanácskozott egy jóssal, hogy megóvja magát a szellem haragjától. Azután tisztulási szertartáson ment keresztül, és áldozatot mutatott be a fa szellemének.

Belevágja a fejszéjét a fába. A vágás helyére szorítja a száját, majd némi nedvet szív belőle, hogy rokonságba kerüljön a fával. Miután kidöntötte a fát, otthagyja a földön néhány napig, s ezzel elegendő időt ad a szellemnek, hogy valahol másutt találjon otthont. Hisz abban, hogy a fának van saját hatalma is, annak ellenére, hogy a szellem eltávozott belőle. A fa ereje olyan hatalmas, hogy akik a faanyaggal dolgoznak, azoknak a saját védelmük érdekében gondosan követniük kell az előírt hagyományos rítusokat.

A fafaragó gyakorlott kezében a fából egy maszk lesz. Miközben a maszk formálódik, a hiedelem szerint a fa növekvő hatalomra tesz szert. A fafaragónak nem szabad bármilyen, neki tetsző formát készítenie; alkalmazkodnia kell a saját népcsoportja által kialakított hagyományos ábrázoláshoz. Ha mégsem így tesz, azzal a közösség részéről megnyilvánuló szemrehányásnak és a maszk szellemhatalma haragjának teszi ki magát.

Amikor a maszk elkészül, a varázsló megszentelési szertartásnak veti alá, aminek során bűvös tartozékokkal látja el a maszkot. Úgy gondolják, hogy a maszknak most már jelentős természetfölötti hatalma van, és annak a szellemnek válik lakóhelyévé, amelyiknek felajánlották. A maszk most már készen áll arra, hogy vallásos szertartások során használják.

A maszk jelentősége Afrikában

A maszkokat az afrikai kontinens nagy részén az imádatban használják. A Masks​—Their Meaning and Function (Maszkok — jelentőségük és szerepük) című könyv kijelenti: „A maszknak kétféle szerepe lehet: használhatják fétisként, például a miniatűr maszkot; vagy hordhatják is, s ilyenkor az a szerepe, hogy ősöket, szellemeket vagy más természetfölötti lényeket idézzen meg.”

Geoffrey Parrinder tudós még részletesebb magyarázattal szolgál, amikor ezt állítja Religion in Africa (Vallás Afrikában) című könyvében: „[Az afrikai famaszkok] vallási jellegűek, akár naturalisták, akár formalisták, akár absztraktak. A szertartásaikban a halotti vagy a jelen lévő szellemeket jelenítik meg, vagy a „titkos társaságokat” képviselik, melyek a halottakkal állnak kapcsolatban, illetve azt a célt szolgálják, hogy ellensúlyozzák a rontást. A maszkok — legyenek bár kifejezéstelenek vagy ijesztőek, torzak vagy absztraktak — erőteljesen szemléltetik a halottak félelmetes voltát, illetve azt, hogy a halál nem jelenti mindennek a végét. Olyan embereknek készítik őket viselés céljából, akik a halottakat személyesítik meg, míg testüket a maszk alatt általában leplek fedik, és akikről nem szabad úgy beszélni mint emberi lényekről, hanem csak mint szellemekről.”

Amellett hogy temetési szertartásokon és a rontás elleni védekezésben használják őket, a maszkok központi szerepet játszanak a beavatási szertartásokban, az ünnepeknél, bírói ügyekben, a termékenységi rítusokban és a „halottakkal való kommunikációban”. Sőt, a maszkok néha még a kereszténység ünnepeinek és szertartásainak is jellegzetes vonását képezik. Sierra Leonéban például álarcos „ördögök” táncolnak be a templom udvarára, hogy tiszteletüket tegyék az esküvőkön. Minden ilyen esetben ugyanaz a maszkok alapvető jelentősége. Az African Masks című könyv szerint „az isteni hatalom ereklyetartói, függetlenül attól, hogy mély értelmű, vagy komolytalan és szórakoztató szerepre szánták-e őket”.

Afrika több mint 1000 etnikai csoportja közül körülbelül 100-ban készítenek maszkokat. A maszkok alakja csoportonként nagyon változó, és különböznek attól függően is, hogy milyen célt szolgálnak. Ám e változatosság ellenére vannak meghonosodott motívumok, melyeket az Afrika területének nagy részén élő különböző népek megértenek. Az ősök szellemét ábrázoló maszkokra például jellemző, hogy derűsek, míg az olyan maszkoknak, melyek nem embereket jelenítenek meg, gyakran bizarr külsejük van. A kidomborodó homlok bölcsességet és mély szellemiséget ábrázol. A kidülledő szemek vagy a merev arckifejezés a szellemektől való megszállottság állapotát jelzi. A fehér színezés a halottak szellemeire és valamilyen „túlvilági” tulajdonságra utal. Az olyan állatokat ábrázoló maszkok, amelyeknek szarvuk van, különösen a kafferbivalyt és az antilopot ábrázoló maszkok, ördögűzési szertartásokhoz, a szellemek vándorlásához és a boszorkánysághoz kapcsolódnak.

A maszk működésbe lép

A maszkok Afrikában nemcsak azért vannak, hogy a falon lógjanak; a ritusok és a tánc során használják őket. Viselőjüknek eltakarhatják az arcát, vagy akár az egész fejét is. Az illető testének többi részét hosszú leplek vagy raffiapálmacsíkok vagy faháncs díszíti.

A maszk viselőjéről azt gondolják, hogy közvetlen kapcsolatban van a maszk szellemi erejével. A The New Encyclopædia Britannica így írja le, mi történik: „Amint a viselője fölveszi a maszkot, néha pszichikai változáson megy keresztül, és mintegy önkívületbe esve magára ölti a maszk által ábrázolt szellem alakját. De a maszk viselője általában »társává« válik az alaknak, melyet megszemélyesít . . . Ám úgy tűnik, hogy a maszk viselője pszichológiailag gyakran teljesen kötődik ahhoz az alakhoz, amelynek életre keltésében segít. Elveszíti saját egyéniségét, és olyanná válik, mint egy bábu, amelynek nincs saját akarata, és amely alárendeli magát a maszk mögötti figura akaratának.”

Azok számára, akik megnézhetik — s ők majdnem mindig kizárólag férfiak — a maszk nem csupán megjelenít egy természetfölötti személyt. Abban hisznek, hogy egy élő, természetfölötti személy testet ölt a maszkban. Ezért maga a maszk szent, és a szabályok bármiféle megsértését a közösség szigorúan — néha halállal — bünteti. A maszk viselőjének a saját védelme érdekében követnie kell az elfogadott eljárásokat, csakúgy, mint a favágónak és a fafaragónak.

A maszk jelentősége a gyűjtő számára

Az afrikai maszkokat lelkesen gyűjtötték az egész világon, különösen az elmúlt száz év során. A gyűjtő számára a maszk valami egészen mást jelent, mint azok számára, akik a hagyományos vallást gyakorolják Afrikában.

A gyűjtők műalkotásnak tekintik a maszkot, mely az afrikai kultúrát tükrözi, és nem szent, vallásos jellegű tárgynak. Nem annyira a társadalomban betöltött szerepe miatt értékelik a maszkot, hanem a nyíltsága, elevensége és érzelmi mélysége alapján becsülik fel. A gyűjtőket ez érdekli: Mennyire van érzéke a fafaragónak maga a faanyag, annak száliránya és szerkezeti mintázata iránt? Milyen ügyesen alkalmazza a fafaragó az alkotókészségét és az ötletességét, miközben megmarad a kulturális hagyományok által megszabott stíluskeretek között?

A gyűjtő természetesen nem hagyja figyelmen kívül a vallásnak a munka minőségében játszott szerepét. Amiatt, hogy a fafaragónak különböző indítékai lehetnek, általában nagy különbség van az imádatban használt maszkok és az idegenforgalom számára készített másolatok között. A Masks of Black Africa című könyv kijelenti: „A fafaragó . . . a küldetése iránti mély meggyőződéséből és tiszteletéből merítette az ihletet, mely szerint egy mindenható szellemi lényt kell megformálnia, és ebben a minőségében eleget kell tennie társadalmi kötelezettségének. Amint a vallásos hit . . . háttérbe szorult, a fafaragó munkája a nyilvánvaló technikai teljesítménye ellenére élettelenné és művészileg rosszabb minőségűvé vált.”

Azok, akik múzeumok számára gyűjtenek, általában több figyelmet szentelnek a maszk szerepének, melyet származásának társadalmában betöltött, mint a műkedvelő gyűjtők. Ilyen sajátos információhoz azonban gyakran már nem lehet hozzájutni amiatt, ahogyan a maszkokat az évek során megszerezték. Néhányat ajándéktárgyként szedtek össze, más maszkok katonai hadjáratok zsákmányának részét képezték, megint másokat pedig a kereskedelmi piac számára gyűjtöttek be nagy számban. Emiatt sokszor nem lehet tudni, mi volt az eredeti jelentőségük az egyes maszkoknak, és mire használták őket.

A maszk jelentősége a keresztények számára

A maszkok tehát mást jelentenek azok számára, akik a hagyományos vallást gyakorolják, és mást azok számára, akik műalkotásként és a kultúra részeként gyűjtik őket. A keresztények számára pedig valami egészen mást jelentenek.

A Biblia világossá teszi, hogy sem a maszkban, sem a fában, melyből készül, nem rejlik természetfölötti hatalom. Ésaiás próféta leírja, milyen értelmetlen az az ember, aki egy fa anyagának egy részét arra használja, hogy megfőzze az ennivalóját és megmelegedjen, a maradékból pedig istent farag, és rátekint segítségért (Ésaiás 44:9–20). Ugyanez az alapelv a vallásos maszkokra is érvényes.

Mindazonáltal a keresztények elismerik, hogy léteznek „a gonoszság lelkei . . ., melyek a magasságban vannak” (Efézus 6:12). Sátán hatalma alatt állva ezek félrevezetik az embereket a hamis vallás által (Jelenések 12:9).

A keresztények azt is elismerik, hogy a démonok anyagi tárgyakat használnak fel az emberekkel való kommunikációban. Isten szolgái ezért semmit sem tartanak, aminek bármi köze van a spiritiszta valláshoz, legyen az kabala, amulett, varázsgyűrű vagy maszk. Ebben a tekintetben az Efézusban élő korai keresztények példáját követik. A Biblia ezt mondja velük kapcsolatban: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek” (Cselekedetek 19:19).

Azok, akik Jehovát kívánják szolgálni, nem használnak és nem is tartanak sem maszkokat, sem semmi mást, ami a hamis imádattal van kapcsolatban. Pius, egy nigériai vén megjegyzése jellemző: „A maszkok visszatükrözik használóik vallásos gondolkozását. A maszkoknak nevük van, és tisztelik vagy félik őket attól függően, hogy melyik istent jelenítik meg. Soha nem tennék ki a lakásomban egy maszkot, mert ez nem tetszene Jehovának, és azért sem, mert a látogatók azt hihetnék, hogy egyetértek a maszk által képviselt vallásos hitnézetekkel.”

Az igaz keresztények tudják, hogy Isten a következő, világosan megfogalmazott törvényt adta Izraelnek: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok” (2Mózes 20:4, 5).

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Maszkok sok kultúrában

Mit jelent számodra a „maszk” szó? Ez a kifejezés egyes kultúrákban egy szókép, ami valaminek az elleplezésére utal. Ha érdekel a sport, talán arra gondolsz, hogy a maszk olyan valami, ami megvédi az arcot a sérüléstől, mint például a baseballban vagy a vívásban. Az is lehet, hogy gázálarcra, sebészmaszkra vagy báli álarcra gondolsz.

Sok ember számára azonban ma a maszk a valláshoz kapcsolódik. A The New Encyclopædia Britannica kijelenti: „A vallásos táncokban használt maszkok, melyek jótékony és ártó, szent erőket képviselnek — különösen Nepál, Tibet és Japán buddhista kolostoraiban, valamint a primitív társadalmak többségében — az ábrázoló szent tárgyak kategóriájába tartoznak. Általában éppen úgy imádják őket, mint ahogyan a szobrokat.”

Minden kultúrában találunk vallásos maszkokat, melyek a legrégebbi korokból valók. Őseink vallási és társadalmi életében valószínűleg fontos szerepet játszottak. A Masks​—Their Meaning and Function című könyv ezt írja: „Eredetileg minden maszk jelentőséggel bírt, és vagy maga a maszk, vagy az azt viselő személy titokzatos módon valamilyen hatalmat vagy szellemet képviselt.”