Szerencsejáték — a 90-es évek függősége
EGY színes filmmel töltött fényképezőgép megörökíti a látványt. A kép kétoldalnyi helyet foglal el egy vasárnapi újságban: Szinte ameddig a szem ellát, egy óriási áruház, melynek több ezer négyzetméternyi területét bingóteremmé alakították át, nyüzsög a mindenféle korú és bőrszínű, szerencsejátékban részt vevő vendégtől. Látod megviselt arcukat és vörös szemüket, az órákig tartó szakadatlan játék jeleit? Nyugtalanul várják a következő szám bejelentését, mely remélhetőleg meghozza nekik a nyerést ezen az egyébként talán nyerés nélkül eltelő estén.
Lapozgass az újságban. Látod az emberek aggódó arckifejezését, kártyalapokkal teli kezüket, amint rettegnek, nehogy vesztes lapokat tartsanak? Sokszor több ezer dollárt nyernek vagy veszítenek a következő kártyalap húzásakor. Menjünk a képeknél is tovább. El tudod képzelni egy ideges ember izzadó tenyerét? Hallod a szapora szívverést, és a halk imát, melyben azt kéri, hogy legközelebb szerencsésebb legyen a keze, a többi játékos pedig veszítsen?
Lépj be az elegáns hotelok és a folyami hajók luxuskaszinóiba. Eltévedsz az élénk színű játékautomaták labirintusában? Megsüketülsz a karjuk hangjától, amint húzogatják azokat, és a forgó kerekek suhogó zajától? Akár nyernek, akár veszítenek, ez muzsika a játékosok fülének. „Attól vannak feldobva, hogy izgulnak, mi fog történni, amikor újra meghúzzák a játékautomata karját” — mondta az egyik kaszinó vezetője.
Irányítsd lépteid az emberek tömegén keresztül a zsúfolt rulettasztalokhoz. A kerék forgása elkápráztathat, amint fekete és piros mezői a szemed előtt pörögnek. A bukdácsoló labda hangja növeli a varázst. Körbe-körbe forog, és attól függ, nyersz-e vagy veszítesz, hogy hol áll meg. Gyakran több ezer dollárt veszítenek egyetlen forgatás alkalmával.
Szorozd meg a képeket és a jeleneteket több tízezerrel, a játékosokat megszámlálhatatlan milliókkal, az ilyen helyeket pedig világszerte több ezerrel. Az emberek repülővel, vonattal, busszal, hajóval és kocsival érkeznek a világ minden tájára, hogy kielégítsék a szerencsejáték utáni éhségüket. Valaki úgy nevezte, hogy „a rejtett betegség, a 90-es évek függősége: a szerencsejáték-szenvedély”. „Azt jósolom, hogy az 1990-es évek jelentik majd világszerte a törvényes szerencsejáték történelmi aranykorát” — jelentette ki Durand Jacobs kutató, aki országosan elismert szaktekintély a szerencsejátékkal kapcsolatos viselkedést illetően.
Az Egyesült Államokban például 1993-ban több amerikai látogatta meg a kaszinókat, mint a vezető profi baseball-liga pályáit — 92 millióan. Úgy tűnik, se vége, se hossza a szerencsejátékra használt új létesítmények építésének. A keleti parton levő hoteltulajdonosok örömmámorban úsznak. „Már-már nincs elég szoba a kaszinók napi mintegy 50 000 látogatójának elszállásolására.”
Sok déli államban, ahol nemrégiben még bűnös tevékenységnek tekintették a szerencsejátékot, 1994-ben már tárt karokkal fogadták, és megváltásnak tartották. „A »bibliás« területeket ma akár »blackjackes« övezetnek is nevezhetnénk, hiszen Mississippi és Louisiana államokban mindenhol vannak úszó és szárazföldön levő kaszinók, Floridában, Texasban, Alabamában és Arkansasban pedig továbbiakat terveznek” — figyelte meg a U.S.News & World Report. Néhány vallási vezető száznyolcvan fokos fordulatot tesz a szerencsejáték bűnös voltát illető véleményében. Amikor például a Louisiana államban levő New Orleansben a városi hivatalnokok 1994-ben felszentelték a Mississippin a város első úszó kaszinóját, egy lelkész imát mondott, és megköszönte Istennek „a játszás képességét: az erényt, amivel — mondta a lelkész — megáldottad a várost”.
Arra számítanak, hogy 2000-re az összes amerikainak a 95 százaléka olyan helyen fog lakni, ahonnan egy játékkaszinó 3-4 óra alatt elérhető autóval. Az amerikai indiánok szintén jókora szeletet kaptak a szerencsejáték tortájából. Az U.S.News & World Report jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya országszerte eddig 225 kaszinójuk és olyan bingótermük működését hagyta jóvá, ahol nagy tétekre megy a játék.
Ha hozzáadjuk még e keverékhez a kártyatermeket, a sportfogadást, a ló- és kutyaversenyt, az egyházi bingót és az ehhez hasonlókat, világossá válik, hogyan költhettek az amerikaiak 1993-ban 394 milliárd dollárt törvényes fogadásra, ami 17,1 százalékos növekedésnek felel meg az előző évhez viszonyítva. A szerencsejáték ellenzői meg vannak döbbenve. „A legfontosabb eszközök, melyek rendelkezésünkre állnak, hogy segítsünk az embereknek: az egyházak, a templomok és a kormány — jelentette ki a Szerencsejáték-szenvedély Tanácsának ügyvezető igazgatója. — De most mindegyik belefolyt a szerencsejáték-üzletbe.” Az egyik amerikai újság „szerencsejátékos nemzetnek” nevezte az Egyesült Államokat, és azt állította, hogy a szerencsejáték „Amerika igazi nemzeti időtöltése”.
Angliában 1826 óta lottóznak az emberek, és azt mondják, felélénkült a lottószelvények eladása. A The New York Times Magazine jelentése szerint a bingóeladásban is hatalmas fellendülés tapasztalható. „Moszkva jelenleg forgalmas kaszinóktól nyüzsög. A libanoni játékosok pedig szó szerint az életüket teszik kockára azzal, hogy rendszeresen eljárnak a nyugat-bejrúti játéktermekbe, melyeket milicisták és vallásos fundamentalisták egyaránt lőnek — jelentette a Times. — A nagy összegeket nyerő játékosokat gépfegyverrel felszerelt kaszinóőrök kísérik haza.”
„A kanadaiak nem ismerik fel, hogy szerencsejátékosok nemzetét alkotják — állította egy kanadai vidéki szerencsejáték-szervező. — Néhány vonatkozásban Kanadában valószínűleg nagyobb arányú a szerencsejáték, mint az Egyesült Államokban” — tette hozzá. „A kanadaiak tavaly több mint 10 milliárd dollárt költöttek törvényes fogadásra — vagyis csaknem 30-szor többet, mint mozira” — jelentette a The Globe and Mail című lap. „A bingóüzlet sokkal fejlettebb, mint az Egyesült Államokban most, és az eddig eltelt időben volt. A lottóüzlet szintén sokkal fejlettebb Kanadában. Ez a lóversenyre is igaz” — állította az újság.
„Senki nem tudja, hány ember szenved szerencsejáték-függőségben Dél-Afrikában — írta egy dél-afrikai újság —, de legalább »ezrekről« beszélhetünk.” A spanyol kormány azonban nagyon is tisztában van a nehézséggel, és azzal, hogy egyre többen játszanak. Hivatalos számadatok azt mutatják, hogy Spanyolország 38 milliós lakosságának nagy része egy év alatt 25 milliárd dollárt játszott el, s ez a világon az egyik legmagasabb arány, ami a szerencsejátékot illeti. „A spanyolok megrögzött szerencsejátékosok — mondta egy férfi, aki létrehozott egy társaságot a szerencsejátékosok megsegítésére. — Mindig is azok voltak . . . Játszanak a lóversenyen, a focin, a lottón és természetesen a ruletten, a pókeren, a bingón és azokon a pokoli pénzfaló gépeken.” Spanyolországban csak az utóbbi években ismerték el, hogy a szerencsejáték-szenvedély pszichológiai probléma.
Hozzáférhető bizonyítékok arra mutatnak, hogy a szerencsejátékláz Olaszországon is végigsöpört. Hatalmas összegeket költenek lottóra és sportfogadásra, de az újságok játékaira és a kártyaasztalokra is. „A szerencsejáték minden tekintetben áthatja a mindennapi életet” — közölte egy jelentés, melyet a kormány által támogatott egyik kutatócsoport tett közzé. Ma „a szerencsejáték olyan méreteket öltött, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak — jelentette ki a The New York Times —, és a kormánytisztviselőktől kezdve a plébánosokig mindenki azért küzd, hogy megtalálják a módját, ahogyan hasznot húzhatnak belőle.”
Milyen igaz! Sok esetben a szerencsejáték az emberek életének minden területét érinti, ahogyan arra a következő cikkek rámutatnak.
[Oldalidézet a 4. oldalon]
Egykor bűnös tevékenység volt — most „megváltás”
[Oldalidézet az 5. oldalon]
A szerencsejáték-járvány kezd világméretűvé válni