Macskabagoly a Hadrianus-falnál
AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
VÉKONY ködsáv takarta a fák tetejének szintjét, amikor egy gyönyörűséges dallam crescendója törte meg a hajnal csendjét. A nyári vonulók éppen megérkeztek Észak-Angliába, hogy csatlakozzanak énekükkel az ott lakó fekete rigók és más rigófélék énekéhez.
Követtem egy tőzegfoltos patakot, mely a szártalan kankalinokkal és az erdei ibolyákkal telehintett partok között vette útját a Hadrianus-falnála élő macskabagoly ősi otthona felé. Tudtam, hogy úgy egy kilométerrel messzebb a folyón felfelé a tojó egy öreg szilfa tönkjének közelében lesz, szemmel tartva négy fiókáját. Otthonos és biztonságos helyen lesznek egy kihalt kőrisfa üreges tönkjében.
Bagoly — a teremtés milyen csodája! Éjszakai látása százszor élesebb, mint az embereké. Még a holdról érkező diffúz fénynél is képes elkapni zsákmányát. Az emberi szemben vannak csapoknak nevezett sejtek, amelyek elválasztják a színeket, és pálcikáknak nevezett sejtek, amelyek összegyűjtik a fényt, ám a bagoly szeme szorosan egymás mellett álló pálcikákkal van tele, melyek egy látóbíbor néven ismert vegyi anyagot tartalmaznak. Ez a leghalványabb pislákoló fényt is vegyi jellé alakítja, mely vizuális képet hoz létre a madárnak, míg az ember csak a fény jelenlétét látja.
A macskabaglyok nem tudják forgatni a szemüket a szemüregükben, ahogy a legtöbb állat tudja. Mind a két szemük mozdulatlan, akárcsak egy autó fényszórója. Ennek ellensúlyozására — bámulatosan hajlékony nyakának köszönhetően — a bagoly képes legalább 270 fokos szögben elfordítani a fejét, hogy minden irányba lásson!
Állítólag a bagoly 15 méter magasan csücsülve a fán nemcsak látja az egeret, de hallja is a fű suhogását. Elképesztő hallóképessége füleinek megtervezéséből ered. Ha megnézed egy bagoly arcát, látni fogod, hogy merev, ívelt tollak övezik az arcát, melyek összegyűjtik és visszaverik a hanghullámokat a fülébe, nekiütve a dobhártyájának, mely a madárvilágban a legnagyobb. A fülek úgy helyezkednek el, hogy az egyik kicsivel feljebb van, mint a másik, így a bagoly képes pontosan megállapítani, honnan jön a hang.
Miután a bagoly felfedezi zsákmányát — akár látás, akár hallás útján —, csöndesen lecsap rá. A bagoly testét olyan puha tollak fedik, hogy minden zajt elnyelnek. Még a szárnyán lévő tollak hegyei is olyan pelyhesek, hogy megakadályozzák a repülés közben hallható suhogást. Sötét éjszakákon a falusi emberek néha megijednek a bagoly fénylő alakjától, amint lecsap a zsákmányra, alacsonyan a föld felett. Nem tudnak róla, hogy a baglyok egy foszforeszkáló anyag miatt fénylenek, mely foszforeszkáló gombákból dörzsölődik a tollukba, mely gombák azon a rothadó fán telepszenek meg, amelyen a bagoly fészke van.
Tovább folytattam utamat a folyón felfelé, s hamarosan rátaláltam a bütykös, öreg fatönkre. A reggel melege odacsalta az egyik fiókát az üreg bejáratához, hogy sütkérezzen a nap ferde sugaraiban, mely átszűrődött a fenti lombozaton. Ott üldögélt, pislogva a megtörő napfényben — gyönyörűséges látványt nyújtott!
Fent az ágak között elrejtőzve üldögélt az öreg macskabagoly-tojó a párjával, félig lehunyt szemmel fürkészve mindent, ami a szeme elé tárult. Tudtam, hogy gondosan őrzi fiókáit, amíg azok meg nem állnak a saját lábukon annak az ösztönös bölcsességnek a segítségével, melyet Nagy Teremtőjük adott nekik.
[Lábjegyzet]
a A Hadrianus-falat i. sz. 120 és 130 között Hadrianus, római császár parancsára építették védelemként a még le nem igázott kaledóniai törzsek ellen Angliától északra. Több mint 117 kilométer hosszan fut az Anglia nyugati részén fekvő Solway firth-től a keleti partoknál lévő Tyne folyó torkolatához.
[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]
Az English Heritage szíves engedélyével