BAGOLY

(héb.: tach·mászʹ; kósz [kuvik]; jan·súfʹ [fülesbagoly]; ʼóʹach [uhu]):

Egy éjjeli ragadozó madár, amelyről többször is ír a Biblia. Egykor úgy vélték, hogy a baglyok a vágómadárfélék családjával vannak rokonságban, de ma már általánossá vált az a nézet, hogy más éjjeli madarak rokonai, például a lappantyúféléké.

A bagolynak rövid, kampós csőre van, és erős, satuszerű karmai, amelyek hasonlítanak a héja karmaihoz. Abban viszont különbözik a bagoly a héjától, hogy a feje széles, a szemei és a fülei pedig nagyok. Ráadásul az előrenéző ujjain kívül mindkét lábán van egy-egy vetélőujj, egy olyan külső ujj, amely előre, sőt hátra is hajlítható, így a madár képes megmarkolni mindenféle tárgyat. Nagy szemeiben táguló szivárványhártya van, ezért a bagoly a lehető legteljesebb mértékben ki tudja használni az éjjeli tompa fényt. A legtöbb madártól eltérően a bagoly szemei előrenéznek, így mindkét szemével egyszerre látja a tárgyakat. Gazdagon mintázott, puha tollazatát barna, szürke, fekete és fehér foltok tarkítják, és ettől általában testesebbnek látszik. A Scientific American (1962. április. 78. o.) egyik cikke arról számolt be, hogy a baglyok olyan csendesen repülnek, hogy szárnyaikkal nem keltenek még ultrahanghullámokat sem; az elsődleges és másodlagos evezőtollaik puha, pelyhes felülete és rojtos széle alighanem arra szolgál, hogy csökkentse a légörvényt. A bagoly tehát nesztelenül suhan a sötétben, és hangtalanul csap le a gyanútlan prédára. Elsősorban rágcsálókra vadászik, habár van olyan bagoly, amely kisebb madarakkal és rovarokkal is táplálkozik. A bagoly rikoltozni vagy huhogni szokott.

A héber tach·mászʹ egy konkrét bagolyfajt jelöl, és a „tisztátalannak” tartott madarakról szóló felsorolásban szerepel (3Mó 11:13, 16; 5Mó 14:15). A héber szó, amely az ’erőszakoskodik’ jelentésű igével rokon, találó a baglyokra, mivel azok kisebb rágcsálókra és madarakra vadásznak. Ezt a baglyot a halvány füleskuvikkal (Otus brucei) azonosítják.

A héber kósz is szerepel a „tisztátalannak” tartott madarak felsorolásában, és néhányan „kuvik”-nak (Athene noctua) fordítják (5Mó 14:16, Kár., ÚV, ÚRB; lásd még: KBL. 428. o.). A kb. 25 cm-es kuvik az egyik legszélesebb körben elterjedt bagoly Palesztinában, ahol bozótosokban, olajfaligetekben és elhagyatott romok között él. A zsoltáríró magányos nyomorúságában úgy érezte, hogy olyan lett, „mint a kuvik az elhagyatott helyeken” (Zs 102:6). A madár arab elnevezése – a ’romok anyja’ – illik erre a bagolyfajra.

A héber jan·súfʹ szó egy másik olyan madarat jelöl, amely a mózesi törvényben a „tisztátalannak” tartott madarak között szerepel, és ez a név egyesek szerint ’horkantásszerű hangot’ vagy ’fülsértő tülkölést’ jelent (a ’fúj’ ige héb. megfelelője a ná·safʹ ). Mások a ’szürkület’ (héb.: neʹsef) jelentésű szóhoz kötik, és úgy gondolják, hogy egyszerűen csak egy éjjeli madárra vonatkozik (3Mó 11:17; 5Mó 14:16). A Lexicon in Veteris Testamenti Libros (386. o.) az „erdei fülesbagollyal” (Asio otus) azonosítja ezt a madarat. A kb. 38 cm-es erdei fülesbagoly a nevét onnan kapta, hogy széles fejének a két oldalán fülre emlékeztető, felmereszthető tollcsomók vannak. Gyakori a fás, illetve a lakatlan területeken, és a szentírási beszámoló szerint egyike az Edom romjain tanyázó teremtményeknek (Ézs 34:11).

A Szentírás azt jövendölte, hogy a Babilon romjainál lévő kihalt házak majd „tele lesznek uhubaglyokkal [ʼóʹach t. sz. alakja]” (Ézs 13:21). Figyelembe véve a versben leírt állapotokat, valamint azt, hogy a héber elnevezés vélhetően egy panaszosan ’sivító’ teremtményre utal, csakugyan az uhuról lehet szó. Némelyek az ʼóʹach szót a Bubo bubo aharoniival, egy uhufélével azonosítják, amely Palesztina sivatagos részein él. Ám a sivatagi uhu (Bubo bubo ascalaphus) az, amely igazán beleillik annak a próféciának a helyszínébe, amelyről Ézsaiás könyvének a 13. fejezetében olvashatunk, hiszen ez a bagoly megtalálható Marokkótól egészen Irakig. Ennek a területnek a legnagyobb és legerősebb baglya az uhu. A madár hangos, elnyújtott, erőteljes huhogást hallat. Éjjel, más baglyokhoz hasonlóan, az uhu hatalmas szemei visszaverik a fényt, és sárgásvörösen csillognak. Bizonyára emiatt, és a panaszos hangja miatt tartották a babonás pogány népek a baljós előjelek hírnökének.

Az Ézsaiás 34:14-ben olvasható lí·líthʹ szóról – amely az Edom romjain tanyázó teremtmények felsorolásában szerepel – a tudósok egy része azt gondolja, hogy egy fajta baglyot jelöl. Napjainkban ezt a szót állítólag „a Strix, a macskabagoly” megnevezésére használják (IDB. 2. köt. 252. o.). Lásd azonban a LAPPANTYÚ szócikket.