A tenger kristálypalotái
AZ ÉBREDJETEK! KANADAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
„JÉGHEGY közvetlenül előttünk!” — kiáltja aggódva a megfigyelő. A hajó parancsnoki hídján levő legénység azonnal reagál. A motorokat átkapcsolják az ellenkező irányra, hogy elkerüljék az ütközést. De már túl késő. A hajó jobb oldalán végzetes vágás keletkezik.
Kevesebb mint három óra alatt az Atlanti-óceán északi része elnyeli a világ akkori leghatalmasabb luxus óceánjáróját. 1912. április 15-én, mindössze öt nappal első útjának megkezdése után Európából Észak-Amerika felé, a Titanic az óceán fenekén nyugszik, a víz színe alatt négy kilométer mélységben. Az utasok közül és a legénységből körülbelül 1500-an veszítik életüket a tengerben.
S mi maradt a nagy tömegű jégdarabból? Gyakorlatilag sértetlen maradt. Csak a csúcsa ütközött össze a Titanickal. Másnap a kutatók meglátták, amint dél felé, melegebb vizekre úszott, mintha mi sem történt volna. A hegy halálát, vagyis azt, hogy fokozatosan elolvadt a tengerben, hamarosan elfelejtették. A Titanic elsüllyedésére azonban még mindig megrázkódtatást okozó tengeri katasztrófaként emlékeznek.
Jéghegyek! Olyan hívogatóak és méltóságteljesek, s mégis olyan ellenállók. Láttad már őket egészen közelről, és érzékelted az emberre meg a természetre kifejtett hatásukat? Szeretnéd tudni, miért és hogyan keletkeznek? S milyen lépések segítenek megóvni az embereket a tengeren a jéghegyek lehetséges veszélyétől? (Lásd a „Nemzetközi jégőrjárat” című bekeretezett részt.)
Eredet és életút
A jéghegyek olyanok, mintha édesvízből álló hatalmas jégkockák lennének. Északon és az Antarktiszon található gleccserekből és jégtakarókból származnak. Tudtad, hogy az Antarktisz jégtakarója termeli a föld jéghegyeinek kilencven százalékát? Valamint a legnagyobbakat is az Antarktisz hozza létre. Ezek mintegy száz méter magasra emelkednek a víz szintje fölé, és több mint háromszáz kilométer hosszúak, valamint kilencven kilométer szélesek lehetnek. A nagyobb jéghegyek 2-40 millió tonnát nyomhatnak. S a hópelyhekhez hasonlóan nincs két egyforma hegy. Néhány jéghegy sík felületű, vagyis lapos tetejű. Más jéghegyek ék, torony, illetve kupola alakúak.
A jéghegy tömegének általában csak egyheted-egytized része látszik ki a vízből. Ez különösen a lapos tetejű jéghegyek esetében igaz. Nagyon hasonlít ez ahhoz, amikor egy jégkockát látsz egy pohár vízben úszni. A kilátszó jég és a bemerülő jég aránya azonban a hegy alakjától függően változó.
A Déli-sark jéghegyeinek általában lapos a teteje és az oldala, míg az Északi-sark jéghegyei gyakran szabálytalanok és torony alakúak. Az utóbbiak főként a Grönlandot befedő nagy jégtakaróból származnak, s ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az ember számára, mivel besodródhatnak az Atlanti-óceánt átszelő hajózási útvonalakba.
Mégis hogyan képződnek a jéghegyek? A föld északi és déli területein gyakran több hó és ónos eső halmozódik fel, mint amennyi elolvad és elpárolog. Emiatt a szárazföld felszínén kialakuló hórétegek gleccserjéggé válnak. Évről évre, ahogy egyre több hó és eső esik, folyamatosan összetömörül a jég. Ez nagy tömegű jégtakarókat hoz létre a kiterjedt szárazföldi területek felett, mint amilyen a grönlandi is. Végül a jég olyan vastag és kemény lesz, hogy a nehéz gleccser nagyon-nagyon lassan a magasabb lejtők felől a völgyekbe, majd végül a tengerbe csúszik. Bernard Stonehouse, amikor ezt a mozgást írta le, a North Pole, South Pole című könyvében kijelentette: „A kemény jég rugalmas, de könnyen deformálódik; nyomás alatt a hatszögletű kristályai egymás mellé rendeződnek, majd elcsúsznak egymáson, és létrehozzák azt a hömpölygést és zajt, amit a gleccserekhez társítunk.”
Képzelj csak el egy jégfolyót, amint egyenetlen talajon halad át nagyon-nagyon lassan, mintha hideg melasz lenne. Az óriási jégtakaró már mély, függőleges repedéseket visz magával, s ahogy a part felé halad, további hatások érik, ami miatt ott látványos jelenséget produkál. Az apály és a dagály, a felverődő hullámok és a víz alatti erózió együttes hatására egy olyan hatalmas, édesvízből álló jégdarab szakad le mennydörgő hanggal a gleccserről, amely mintegy negyven kilométerre is benyúlhat a tengerbe. Megszületett egy jéghegy! Egy megfigyelő „úszó kristálypalotának” nevezte.
Az Északi-sarkvidéken tíz-tizenötezer jéghegy képződik évente. Ám viszonylag nagyon kevés éri el a déli vizeket Új-Foundland partjai mentén. Mi történik azokkal, amelyek elérik?
A jéghegyek vándorlása
Miután a jéghegyek leváltak, az óceáni áramlat legtöbbjüket hosszan magával sodorja, mielőtt néhányukat elfordítja nyugatra és délre, végül pedig a Labrador-tengerbe irányítja, aminek Jéghegy köz a beceneve. Azok a jéghegyek, amelyek túlélik a körülbelül két évig tartó sodródást születésük helyétől a nyílt Atlanti-óceánra, Labrador és Új-Foundland közelébe, rövid életűek. Ahogy melegebb vizekre érnek, erőteljesen elkopnak az olvadás és az erózió miatt, valamint amiatt, hogy kisebb jégtömbök szakadnak le róluk (borjadzás).
Jellegzetes módon napközben a jég megolvad, és a víz összegyűlik a résekben. Éjjel a víz megfagy, és kiterjed ezekben a hasadékokban, s ezzel darabokat tör le. Emiatt hirtelen megváltozik a hegy alakja, s áthelyeződik a súlypontja. A jégtömeg ezután átfordul a vízben, s egy teljesen új jégszobor kerül felszínre.
Amint ez a körfolyamat folytatódik, és a jégpalotáknak tovább csökken a méretük a hasadás folytán, létrehozzák saját jéghegyeiket, melyek akkorák, mint egy átlagos ház, valamint körülbelül akkorákat, mint egy kis szoba — az utóbbiak morgó hangot keltenek, amint a hullámok közt úsznak. Néhány kisebb jéghegydarab akár a part közelében és az öblökben is úszkálhat a sekély vizekben.
Akármilyenek is a körülmények, a környezet a délebbi vizekben azt idézi elő, hogy a jéghegy édesvízből álló, apró jégdarabokra esik szét, majd a hatalmas óceán részévé válik. Addig azonban, míg ez bekövetkezik, a jéghegyeket elővigyázatosan kell kezelni.
Ahogyan a jéghegyek az életünket érintik
A halászok, akiknek az óceántól függ a megélhetésük, hajlamosak nyűgnek és veszélyforrásnak tekinteni a jéghegyeket. Az egyik halász ezt mondta: „A turisták számára talán vonzó a jéghegy, a halász számára viszont fenyegető veszély.” Megtörtént, hogy halászok visszatértek ellenőrizni, van-e fogás, s akkor látták meg, hogy egy tengerjárás és áramlat hajtotta jéghegy tönkretette értékes hálóikat, és a fogást is.
A jéghegyek tiszteletet érdemelnek. „Jobb, ha távolságot tartasz — tanácsolja egy vitorlás kapitánya. — A jéghegyek rendkívül kiszámíthatatlanok! Hatalmas darabok törhetnek le a magas hegyekről, vagy amikor a tengerfenékhez ütődik, nagy darabok törhetnek le belőle, és repülhetnek feléd. Emellett a hegy pöröghet és foroghat is, s mindez végzetes lehet arra nézve, aki túl közel merészkedik!”
Aggodalomra ad okot az is, hogy a jéghegyek lecsiszolják az óceánfeneket. „Ha egy hegy körülbelül annyira süllyed le, mint amekkora a vízmélység, tudjuk, hogy a hegy alapja hosszú és mély csatornákat ás ki. Ez a tevékenység az olajkutatás területein pusztító hatást fejthet ki a tengerfenéken lévő berendezésekben, például a forrás foglalatában” — jegyzi meg egy szakértő.
Lehet, hogy most már úgy gondolod, jobban járnánk, ha nem lennének jéghegyek. A jéghegy története azonban semmiképpen sem kizárólag kedvezőtlen dolgokról szól. Egy új-foundlandi ember megjegyezte: „Évekkel ezelőtt, még mielőtt a hűtőszekrény elterjedt, egyes part menti falvakban az emberek kis hegydarabokat hoztak el, és a kútjukba dobták, hogy jéghidegen tartsák a vizet. Egy másik szokás az volt, hogy a hegyből származó jégdarabokat fűrészporos ládákban tárolták, s ezek segítségével készítettek házilag fagylaltot.”
A turistákat különösen vonzzák ezek az úszó gleccserjégből álló hatalmas hegyek. Jó kilátást nyújtó pontokat keresnek Új-Foundland szaggatott partvonalán, hogy körbetekinthessenek az Atlanti-óceánon, és gyönyörködhessenek ezekben a tengeri óriásokban. Kattognak a fényképezőgépek, hogy megörökítsék a pillanatot a filmen.
A jéghegyek képesek lennének arra is, hogy szinte végtelen ivóvízkészletről gondoskodjanak. A jéghegyek vizének desztillálása és palackozása végül megvalósítható vállalkozássá válhat most, amikor soha nem látott mértékben szennyezik a vizeket. Nagy arányokban gondolkodva egyszerű dolognak tűnik meghatározni egy óriási „jégkocka” helyét, és elvontatni a partra, hogy feldolgozzák. A valóságban ez roppant nagy kihívás, ami mind ez ideig ijesztőnek bizonyult.
Jehova teremtésművének csodája
Az ég és a föld teremtője ezt kérdezi: „Kinek méhéből jött elő a jég?” (Jób 38:29). Elihu tudta, mivel korábban megjegyezte: „Isten lehellete által támad a jég” (Jób 37:9).
Így amikor megfigyeljük ezeket a toronymagasságú, csillogó tengeri csodákat, gondolataink Teremtőnk felé fordulnak, aki odahelyezte őket. A zsoltároshoz hasonlóan mi is így szólunk: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.” Hozzáteszi: „Csodálatosak a te cselekedeteid!” (Zsoltárok 104:24; 139:14).
Valóban, Jehova csodatevő Teremtő. Mennyire vágyunk arra, hogy jobban megismerjük! Ezt azáltal tehetjük meg, hogy figyelünk a Szavára (Róma 11:33).
[Kiemelt rész a 18. oldalon]
Nemzetközi jégőrjárat
A Titanic óceánjáró tragédiája után 1914-ben megalapították a Nemzetközi jégőrjáratot (IIP), hogy meghatározzák a jéghegyek helyét, előre jelezzék mozgásukat az óceáni és széláramlatok alapján, s azután figyelmeztessék a nyilvánosságot a jégveszélyre. Azért, hogy védelmet nyújtsanak a tenger kristályóriásaival szemben, minden erőfeszítést megtettek, hogy ismereteket gyűjtsenek a jég jellemzőiről és viselkedéséről. Az alkalmazott technikák között szerepel a repülőgépes felügyelet szabad szemmel és radarral, a kereskedelmi hajók jégmegfigyelési jelentései, műholdas fényképezés, valamint oceanográfiai elemzések és előrejelzések.
[Kép a 16., 17. oldalon]
torony alakú
kupola alakú
lapos tetejű