Mi folyik ma az iskolákban?

„VÁLSÁGBAN az iskoláink: most hozzanak be rendőröket” — ez a főcím jelent meg nemrégiben egy New York-i újság címlapján. New York oktatásügyi hivatalának saját iskolai biztonsági őrei vannak — 3200 főből álló erő, mely a város több mint ezer iskolájában tart őrjáratot. Most sokan azt akarják, hogy a rendes városi rendőrséget vigyék be az iskolákba, hogy segítsenek a biztonság megőrzésében. Valóban szükség van erre?

A New York Times egyik főcíme így szólt: „A jelentés azt mutatja, hogy New Yorkban a tanulók húsz százaléka fegyvert hord magánál”. Joseph Fernandez, aki 1990-től 1992-ig a New York-i iskolák vezetője volt, elismerte: „Soha nem láttam ahhoz foghatót, mint amilyen az erőszak most a nagyvárosi iskoláinkban . . . Amikor 1990-ben elfogadtam az igazgatói állást New Yorkban, nem képzeltem volna, hogy ilyen rossz lesz. Ez nem csupán egy fázis, ez már rosszindulatú daganat.”

Mennyire rossz a helyzet?

Fernandez erről számolt be: „Igazgatóságom első tíz hónapjában átlagosan minden másnap megöltek egy iskolás gyereket — leszúrták a metróban, lelőtték az iskolaudvaron vagy az utcasarkon . . . Egyes középiskolákban tizenöt-tizenhat . . . [biztonsági őr] tart őrjáratot a folyosókon és az iskola területén.” Hozzátette: „Iskoláinkban mérhetetlenül elterjedt az erőszak, és rendkívüli intézkedésekre van szükség. Chicagóban, Los Angelesben, Detroitban — az összes metropoliszban — az iskolák szinte végítéletszerűen kegyetlen képet mutatnak.

Megdöbbentően nyilvánvaló, mekkora szégyen ez. Az utóbbi két évtized során elfogadtuk az elfogadhatatlant: az amerikai iskolákat mint háborús övezeteket. Ezek a félelem és a megfélemlítés házai, ahelyett hogy a felvilágosodásnak adnának otthont.”

Az Egyesült Államokban 245 iskolakerületben vannak biztonsági rendőrök, s ebből 102-ben a rendőröknek fegyverük van. De nemcsak náluk van fegyver. A Michigani Egyetem egyik tanulmánya szerint úgy becsülik, hogy a diákok az Egyesült Államokban 270 000 pisztolyt visznek magukkal az iskolába naponta, más fegyvereket nem is számolva!

A helyzet nemhogy javult volna, de sokkal rosszabb lett. A sok iskolában alkalmazott fémérzékelők nem voltak képesek megállítani a fegyverek beözönlését. 1994 őszén huszonnyolc százalékkal emelkedett a bejelentett erőszakos cselekmények száma New York iskoláiban az előző év ugyanezen időszakához képest! „Most először — magyarázza a Phi Delta Kappan egy egyesült államokbeli közvélemény-kutatás kapcsán — a »verekedés, erőszak és bandák« kategória az első helyen osztozik a »fegyelmezetlenség« kategóriájával, mint ami az önkormányzati iskolákat érintő legnagyobb probléma.”

Az iskolai erőszak sok országban válságba sodorta az iskolákat. Kanadában a torontói Globe and Mailben a következő főcím jelent meg: „Az iskolák veszélyzónává válnak”. Egy melbourne-i (Ausztrália) tanulmányból pedig kiderült, hogy az általános iskolás gyermekeknek majdnem a hatvan százalékát kocsival viszik el az iskolába, és hozzák el onnan szüleik, mivel támadástól, illetve gyermekrablástól tartanak.

Az erőszak azonban a problémának csak egy része. Más dolgok is történnek iskoláinkban, melyek komoly aggodalomra adnak okot.

Az erkölcs kérdése

Jóllehet a Biblia azt mondja, hogy a paráznaság — vagyis a házasságon kívüli nemi kapcsolat — helytelen, az iskolák ma nem támogatnak ilyen szilárd erkölcsi tanítást (Efézus 5:5; 1Thessalonika 4:3–5; Jelenések 22:15). Ez biztosan hozzájárult ahhoz a helyzethez, amit Fernandez jellemzett, amikor ezt mondta: „Tizenéveseinknek mintegy nyolcvan százaléka nemi életet él.” Chicago egyik középiskolájában a leánytanulók egyharmada terhes volt!

Egyes iskolákban gyermekszobák vannak, ahol vigyáznak a diákok gyermekeire. Azonkívül rendszeresen osztanak ki óvszert abbeli hiábavaló erőfeszítésükben, hogy megfékezzék az AIDS-járványt és a törvénytelen gyermekek számának ugrásszerű emelkedését. Még ha az óvszer kiosztása valójában nem is bátorítja a diákokat, hogy paráznaságot kövessenek el, de szemet huny felette. Mit várhatunk akkor a diákoktól, hogyan gondolkodjanak, ha az erkölcsről van szó?

Egy egyetemi tanárnő, aki már régóta van a pályán, azt mondta, hogy „meglepően sok fiatal gondolkodik úgy, hogy nincs helyes vagy helytelen, s az erkölcsi döntések azon múlnak, hogyan érez az ember”. Miért gondolkodnak így a fiatalok? A tanárnő megjegyezte: „Talán a középiskolai tapasztalataik miatt váltak erkölcsileg agnosztikusokká.” Milyen következményekkel jár az ilyen erkölcsi bizonytalanság?

Egy újság vezércikke a közelmúltban így kesergett: „Néha úgy tűnik, senki sem hibáztatható semmiért. Soha.” Igen, az üzenet az, hogy minden elmegy! Figyelj meg egy példát arra, hogy milyen mély hatással lehet ez a diákokra. Az egyik egyetemi órán, mely a II. világháborúnak és a nácizmus felemelkedésének a témájával foglalkozott, a professzor úgy találta, hogy a hallgatók többsége szerint senkit sem lehet hibáztatni a holocaust miatt! A tanár elmondta: „A hallgatók felfogása szerint a holocaust olyan volt, mint egy természetes kataklizma: szükségszerű és elkerülhetetlen.”

Kinek a hibája, hogy a diákok nem képesek megkülönböztetni a helyest a helytelentől?

Válságos időkben

Az iskolák védelmében egy volt tanár kijelentette: „A baj a társadalomban gyökerezik, az iskolák pedig csak visszatükrözik a bajokat, melyek a társadalomban már léteznek.” Valóban nehéz valamit sikeresen megtanítani, amit a társadalom vezetői elmulasztanak gyakorolni.

Ezt szemlélteti az, hogy egy időben, amikor az Egyesült Államok kormánytisztviselőinek az erkölcstelensége került a főcímekbe, egy jól ismert rovatvezetőnő ezt írta: „Fogalmam sincs, hogy ebben a cinikus korban a tanárok hogyan tudnak hozzáfogni, hogy erkölcsösségre tanítsanak . . . »Nézze csak meg Washingtont!« — kiáltja majd a legkisebb gyerek is. Tudják . . ., hogy a történelem legpiszkosabb csalása abban a nagy fehér házban ment végbe.”

A Biblia megjövendölte, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1–5). Ezek minden bizonnyal válságos idők! Ezt figyelembe véve mit tesznek, hogy megbirkózzanak az iskolák mai válságával, és segítsenek a diákoknak, hogy jó oktatást kapjanak? Mit tehettek ti, szülők, és ti, diákok? A következő cikkek ezt tárgyalják.