Jó oktatás keresése

A JÓ oktatás felkészíti a gyermekeket, hogy sikeresen helytálljanak az életben a mai társadalomban. Elméleti tudást ad nekik, beleértve a jó olvasási és írási, valamint a számolási képességet. Azonkívül hatással van a másokkal való kapcsolataikra, és megszilárdítja az egészséges erkölcsi irányadó mértékeket.

Mivel azonban válságos időkben élünk, nagyon nehéz ilyen oktatásról gondoskodni. Egy gyakorlott ausztráliai tanár így kesergett: „Az osztályokat olyan gyermekek alkotják, akik hajlamosak az erőszakra, csúnyán és gyalázkodóan beszélnek; kimerült gyermekek, akik a tévénézés miatt nem alszanak eleget; rosszul táplált vagy éhes gyermekek; és olyanok, akiket fegyelmezés nélkül nevelnek.” A tanárok pedig elmondhatják: „A rakoncátlan gyermekeket nem lehet tanítani.”

Albert Shanker, az Amerikai Tanárszövetség elnöke jellemezte a tanárok nehéz helyzetét: „A kábítószerről és az alkoholról szóló oktatással, szexuális felvilágosítással kell foglalkozniuk . . . gyakorlatokkal a diákok önértékelésének növelésére, bandatagok kinyomozásával . . . és még egy sor egyéb dologgal. Minden mással, csak igazi tanítással nem . . . Igazából azt várják tőlük, hogy szociális gondozók, mamák, papák, gyógyászati szakemberek, rendőrök, táplálkozástudósok, közegészségügyi dolgozók és szakorvosok legyenek.”

Miért kívánják ezt meg a tanároktól? Az osztályok összetételéről szóló áttekintés az Egyesült Államok északkeleti részén fekvő egyik nagyvárosban rámutat ennek okára. A The New York Times egy szakértő véleményéről számolt be egy átlagos, 23 tanulóból álló osztállyal kapcsolatban. A szakértő kijelentette, hogy „valószínűleg 8-15 gyerek szegénységben él; hárman kábítószeres anyától születtek; tizenöten egyedül álló szülővel élnek”.

Nyilvánvaló, hogy a család szétesőben van. Az Egyesült Államokban a most születő gyermekeknek majdnem egyharmada törvénytelen gyermek, minden második házasság pedig válással végződik. Dániában, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Svédországban azonban még magasabb a házasságon kívül született gyermekek aránya. Milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy leküzdjék az iskolákban kialakult válságot, melyet ez a helyzet teremtett?

Megoldások után kutatnak

Különféle kísérleti, vagy alternatív iskolákat alapítottak. Ezek általában kisebbek — ami lehetővé teszi a közvetlenebb felügyeletet —, és sok ilyen iskola saját tantervet dolgoz ki, hogy jobban kielégítse a gyermekek szükségleteit. New Yorkban 1993 óta negyvennyolc ilyen kisebb iskola nyitotta meg kapuit, és további ötvenet terveznek. „Az [iskolai] erőszak indította meg a kísérletet” — jegyezte meg a The New York Times. Oroszországban 1992-ig ötszáz alternatív iskolát kezdtek működtetni, melyekben több mint 333 000 diák tanul.

Másrészt a The Toronto Star a következőkről számolt be: „Több ezren járatják gyermeküket előkelő magániskolákba.” Egyedül a kanadai Ontario tartományban majdnem 75 000 gyermek jár magániskolába. Oroszországban is mindenütt vannak magániskolák, a China Today című folyóirat pedig megjegyzi, hogy Kínában úgy nőnek ki a földből, „mint ahogyan a bambusz egy tavaszi eső után”. A The Handbook of Private Schools (Magániskolák kézikönyve) az Egyesült Államok 1700 ilyen iskolájának a jegyzékét közli díjmentesen, ahol az évi tandíj 20 000 vagy még több dollár lehet.

Vannak olyan szülők is, akik azt a megoldást választották, hogy otthon tanítják gyermeküket. Becslések szerint csak az Egyesült Államokban az 1970-es tizenötezerről 1995-re mintegy egymillióra nőtt az otthoni oktatások száma.

Eltérő eredmények

A világon nem minden iskolarendszer tapasztal hasonló eredményeket. 1993 júliusában Shanker így szólt amerikai oktatók egy csoportjához: „Más országokban is működtetnek iskolákat, és lényegesen jobb eredményeket érnek el, mint mi.” Szemléltetésül elmondta, hogy találkozott egy oroszországi házaspárral, amelyik az Egyesült Államokba költözött. Elmesélte: „Azt mondták, hogy bár egy nagyon jó magániskolába járatják gyermeküket, nyolcadikos kislányuk ugyanazt tanulja most, amit otthon már a harmadik osztályban megtanult.”

A korábbi Szovjetunió olyan iskolarendszert fejlesztett ki, amely szinte az egész népet megtanította olvasni és írni. Másrészt viszont az Egyesült Államok Közoktatásügyi Minisztériumának egyik becslése szerint huszonhétmillió amerikai van, aki nem tud elolvasni egy utcai táblát, vagy a busznak a számát. Az ausztráliai Canberra Times pedig arról számolt be, hogy „az általános iskolás gyermekeknek mintegy huszonöt százaléka úgy ment tovább középiskolába, hogy nem tudott írni és olvasni”.

Most már szinte mindenütt válságban vannak az iskolák bizonyos mértékig. Az 1994-es Education and Society in the New Russia című könyv közli, hogy „a megkérdezett szovjet tanárok 72,6 százaléka egyetértett abban, hogy az iskolarendszer komoly válságban van”. Tánya, egy gyakorlott moszkvai tanárnő úgy véli, jelentős tényező a válságban az a tény, hogy „maguk a szülők, illetve a diákok már nem becsülik meg az oktatást”. Megjegyezte például, hogy „egy tanár feleannyit keres, mint egy átlagos buszvezető — vagy még kevesebbet”.

Létfontosságú a jó oktatás

Ahogyan az emberi társadalom egyre bonyolultabbá válik, egyre fontosabb lesz a jó oktatás. Sok helyen már nagyobb iskolázottságra van szükség ahhoz, hogy egy felnőtt fiatal munkához juthasson, amelyből el tudja tartani magát és leendő családját. Ezért azok, akik elsajátítják az alapvető elméleti ismereteket, sokkal jobb munkalehetőségekhez jutnak. A munkáltatókat elsősorban a leglényegesebb dolog érdekli: az, hogy mennyire jól tudja elvégezni a munkát a jelentkező.

Egy munkaközvetítő iroda vezetője a következő megjegyzést tette sok középiskolai végzősre vonatkozóan: „Nem tanították meg őket dolgozni.” Hozzátette: „Amikor a munkáltatók fiatalokkal foglalkoznak, rendszerint arról panaszkodnak nekem, hogy azok nem tudnak valami jól írni és olvasni. Nem tudnak kitölteni egy jelentkezési lapot.”

A szülők biztosan azt szeretnék, ha gyermekük jó oktatásban részesülne, és a fiatalok bölcs módon ugyanezt szeretnék. De fontos, hogy használják a szükséges kulcsokat. Milyen kulcsok ezek, és hogyan lehet őket használni?

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Oroszországban „egy tanár feleannyit keres, mint egy átlagos buszvezető”